178069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágányok váltó- vagy kitérő szakaszainak kialakítására és az eljárással kialakított váltó- vagy kitérőszakaszok

3 178069 4 kitérő szakaszok alakíthatók ki egyszerű techno­lógia alkalmazásával. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a keresztezési csúcs csatlakozó síncsonkjaihoz önmagában ismert közdarabot he- 5 gesztünk, oly módon, hogy a közdarabot auszte­­nites acélból készítjük és a keresztezési csúcs, valamint a sínek magasságánál kisebb magassággal alakítjuk ki, majd a hegesztés után a keresztezési csúcsot a közdarabbal együtt olyan hőmérsékletre 10 hevítjük, amelyről lehűtve a szemcsedurvulás meg­szüntethető. Ez a hőmérséklet célszerűen körül­belül 1050 °C. A hevítés után a keresztezési csúcsot a közdarabbal együtt, célszerűen vízben gyorsan lehűljük, ezután a közdarabot és a sínt 15 hegesztjük össze, és ezután a hegesztés után lassú hűtést végzünk. A keresztezési csúcsból és közda­rabból álló tömb hevítése előtt a munkadarabra kopásálló mangánacélból készült réteget viszünk fel felrakóhegesztéssel. 20 Az alkalmazott közdarabnak a találmány szerint ausztenites acélból történő kialakítása lehetővé te­szi, hogy a mangánacél öntvényből készült keresz­tezési csúcs és a közdarab összehegesztésekor 25 egyébként fellépő nehézségek elkerülhetők legye­nek. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a hegesztési varratban kialakuló keverék a lehűlés után minden esetben ausztenites szerkezettel rendelkezik. Az ausztenites közdarabok viszont a gyors lehűlés so- 30 rán sem durvulnak el, így a keresztezési csúccsal összehegesztett közdarabokat minden további nélkül lehet 1000 °C-t meghaladó hőmérsékletre hevíteni. Erről a hőmérsékletről az anyagot gyorsan lehűtjük, így a durva szerkezet kialakulását elkerül- 35 jük. A hevítés és lehűtés a technológiában nem jelent járulékos munka- vagy költségfelhasználást, minthogy az ausztenites mangánacél öntvényből álló keresztezési csúcs hevítését és gyors lehűtését mindenképpen el kell végezni, hogy az öntőfor- 40 mában lassan lehűlt anyagban létrejött durvulást megszüntessük. A találmány szerinti eljárás során a hevítést és gyors lehűtést csupán egy későbbi idő­pontban végezzük a hagyományos technológiához képest, akkor amikor a közdarab felhegesztése már 45 megtörtént. Az ausztenites acélból készült közda­rab akkor sem szenved károsodást, ha a hegesztés után lassan hűtjük le, így minden további nélkül megoldható a síneknek a közdarabhoz történő he­gesztése, és a hegesztési varratnak a munka elvég- 50 zés után lassan történő lehűtése. így a szénacélból készült sínekre vonatkozó optimális technológia va­lósítható meg, anélkül, hogy a közdarab tulajdon­ságai romlalánuk. A találmány szerinti megoldás még azzal az 55 előnnyel is jár, hogy az eredeti mangánacél öntvény mérete kisebbre választható, minthogy a közdarabokkal lesz kiegészítve a sínekkel történő összehegesztés előtt. így a keresztezési csúcs előállí­tásához használt öntőforma öntéstechnikai szem- 60 pontból sokkal kedvezőbben lehet kialakítva. A keresztezési csúcs és a sínek közé illeszkedő közdarabot azért kell ezeknél kisebb magassággal kialakítani, hogy a felmelegítés előtt kopásálló anyagból készült réteget lehessen felrakóhegesz- 55 téssel felvinni, hogy megfelelő keménységű futófe­lületet alakítsunk ki. Az ausztenites acél szilárdsági tulajdonságai ugyanis nem elegendőek a futófelü­lettel szemben támasztott követelmények kielégíté­sére, és ennek alkalmazásával fennáll a kikopás, illetve horpadás veszélye. A kopásálló anyaggal történő kitöltés teljes értékű futófelületet biztosít. A/ felrakóhegesztésnél alkalmazott anyag célszerűen megegyezik tulajdonságaiban és összetételében a keresztezési csúcs elkészítéséhez használt anyaggal. A felrakóhegesztéssel kialakított réteg vastagsága céltaerűen 7—10 mm. A találmány szerinti eljárás során alkalmazott közdarab hossza célszerűen legalább 150 mm. Álta­lában ez a hossz elegendő ahhoz, hogy kiküszöböl­je annak a veszélyét, hogy a sínek és a közdarab közötti hegesztési zóna hevítése és lehűtése során a közdarab és a keresztezési csúcs közötti hegesztési zóna is a megengedettnél nagyobb mértékben mele­gedjék fel, és szilárdsági tulajdonságai károsodjanak. A közdarab anyagául célszerűen olyan ötvözetet kell választani, amelynek nitrogén-ekvivalense 15 és 30, króm-ekvivalense 8 és 25 között van (a Schäff­ler diagram szerint). Előnyösen alkalmazható közdarabként ausztenites króm-nikkel acél, főként a 18/8-as ötvözet. A keresztezési csúcsnak a közdarabbal és a közdarabnak a sínekkel történő leolvasztó tompa­­hegesztése célszerűen úgy történik, hogy az össze­­hegesztendő szakaszok hosszúsága azonos. Ez úgy oldható meg, hogy mind a sínből, mind a kereszte­zési csúcsból egy darabot lemunkálunk, hogy a csatlakozórész magassága azonos legyen a közdarab magasságával. Ily módon a felrakóhegesztést nem csupán a közdarab hosszúsága mentén kell elvé­gezni, hanem a keresztezési csúcs, illetve a sínek egy kis szakaszán is. A futófelület kialakítására végzett felrakóhegesz­tést a közdarab króm-nikkel ötvözetéhez minden további nélkül el lehet végezni. Ha a fölrakó hegesztéshez olyan anyagot választunk, amely ha­sonló a keresztezési csúcs anyagához, célszerű a felrakóhegesztést első fázisban a sínszakasz előtt abbahagyni, nehogy a sín futófelülete a szemcse­durvulás következtében károsodást szenvedjen. Ily módon a sínek futófelülete és a közdarabon felra­kóhegesztéssel kialakított futófelület között üreg alakul ki, amelyet a sínek és a közdarabok össze­hegesztése után ausztenites acéllal, célszerűen króm-níkkel-mangán acéllal töltünk fel. A króm­­-nikkel-mangán acél kopási, illetve szilárdsági tulaj­donságai a sínek futófelületei és a közdarab feltöl­tött futófelülete közötti értéken van. Ez az auszte­nites anyag ugyancsak lehűthető lassan, anélkül, hogy a sínek és a közdarabon kialakított futófe­lület, illetve hegesztési varrat szilárdsági tulajdon­ságai romlalának. Ezen túlmenően az a körülmény, hogy a feltöltött üreg helyén levő anyag kopási tulajdonságai a sín futófelületének kopási tulajdon­ságai és a keresztezési csúcs, illetve a közdarabra felvitt futófelület kopási tulajdonságai között van­nak, kedvezőbb átmenet érhető el a keresztezési csúcs és a sínek szilárdsági tulajdonságai között. Az üreg kitöltésére alkalmazott ötvözet előnyösen 18-8-6-os króm-nikkel-mangán ötvözet lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom