178056. lajstromszámú szabadalom • Szalagfék forgó tárcsák nagypontosságú lassítására és/illetve álló helyzetben rögzítésére
3 178056 4 d) A mechanikai súrlódással szemben legyen ellenálló. e) A fékezett mágnesszalagban ébredő húzófeszültség maradjon előírt érték alatt. f) A fékezés menete legyen egyenletes és rezgésmentes. Az eddigiekből kitűnik, hogy valamennyi követelmény teljesítése maradéktalanul alig lehetséges, az ellentétes jellemzőket igénylő követelmények teljesítése terén kompromisszumot kell választani. Az ismert' fékrendszereknél a kompromisszum azonban nem kielégítő. Az 1. ábrán vázlatosan mutatunk négy ismert kialakítást. Az l.a, l.b és l.c ábrákon mutatott változatok közös jellemzője, hogy a fékszalag egyik vége helytállóan rögzített, másik vége rugalmasan szorított. Az l.a ábra szerint a rugó a vezetett fékszalagág hatásvonalában van elrendezve, az l.b ábra szerint kétkarú emelő végén, az l.c ábra szerint egykarú emelőn. Mindhárom esetben a tárcsa csak a folyamatos nyíllal jelölt forgási irányban fékezhető egyértelműen meghatározható nyomatékkai, az átfogási szög, a tárcsapalást és a fékszalag közötti csúszósúrlódási tényező és a húzórugó jellemzői függvényében. A szaggatott vonalú nyillal jelölt forgásirányban a féknyomaték önállóan nem választható, az a másik irányú nyomatéknak függvénye, az arány tehát nem szabadon választható. Az arány gyakorlatilag 1 : 1,5 körüli érték lehet, nincs mód 1 :4 arány beállítására, ami egyes alkalmazásoknál szükséges. Az utóbbi esetben két különböző fékszalagot kell alkalmazni, ez erősen bonyolítja a kiképzést és növeli a helyigényt. További működési hátrány, hogy a fékezés rántásszerűen indul, s így jobbik esetben a mágnesszalagban a hangminőségre kiható alakváltozás lép fel, rosszabb esetben a mágnesszalag el is szakadhat. Az l.a—l.c változat szerinti szalagfékek ismert típusainál a fel- és lefutó szabad fékszalaghossz eléri, illetve túlhaladja a fékszalag szélesség 2—3 szorosát, ami nemcsak anyagpazarlás, de rontja a fékrendszer minőségi jellemzőit is, lévén a rezgések melegágya. Az l.d ábrán mutatott változat mindkét irányban való fékezésre alkalmas, ahhoz azonban, hogy a két forgásirányban a féknyomaték jelentősen eltérjen, igen magas csúszósúrlódási tényezőjű felületekkel kell kialakítani a tárcsapalástot, illetve fékszalagot. A k hosszúságú kar alkotta forgáspont körül mérlegszerűen billenő kétkarú emelő hajlamos a berezgésre és ezt a hajlamot az első megrezdülés után fokozza a fel- és lefutó szabad fékszalagszakaszok nagy hossza (gyakran a szélesség háromszorosa vagy annál is több), a gyakorlatilag 0,05 mm vastagságú fékszalag hegedűhúrszerűen felerősíti a rezgést, az így keletkezett rezgés a napjainkban alkalmazott, mindössze néhány századmillimétei vastagságú mágnesszalagban maradó alakváltozást hoz létre. A nagy nyomatékarányok (forgásirányok közötti nyomatékkülönbség) biztosítása céljából kialakított megoldást bizonytalanná teszi a billenékeny fékkar és az indokolatlanul hosszú és csillapítatlan fékszalag. Már említettük, hogy az ismert megoldások jellemzőire nagy mértékben kihat az is, milyen csúszósúrlódási jellemzők biztosíthatók a fékezendő tárcsa palástja és az arra rászorított fékszalag között. A fékezőfelületek anyagával szembeni követelmények: hőállóság, kopásállóság, nedvességállóság, korrózióállóság, a csúszósúrlódási tényező optimálisan állandó értéke és az öregedési hajlamtól való optimális mentesség. E tulajdonságokkal rendelkező fékanyagpárt nehéz találni, általában valamelyik tulajdonság nincs meg kielégítő mértékben, ami a finom fékezés feltételeit kérdésessé teszi. Az sem közömbös, melyik közeg, hol és milyen formában rendezendő el, mi kerüljön a tárcsapalástra és mi a fékszalagra. A párosítás problematikus volta miatt igen széles az alkalmazott párosítások skálája. Ha a tárcsa palástját bőrrel vonjuk be és arra szorul az acélból készült fékszalag, nincs biztosítva a kellő hőállóság, továbbá öregedés és nedvszívó jelleg rontja a használhatóságot. A textilanyaggal vagy parafával bevont tárcsapalástnál a nedvszívás a hátrány, az impregnált textilanyag az impregnálás folytán instabil, hasonló hibával terhes a fordított szereposztás (ha a fékszalag van textilanyagból vagy textíliával bevont műanyagból a nedvszívás a hibaforrás). A nyomatékérték így változékony és a nem kívánt mértékben megnőtt nyomaték a mágnesszalag nyúlását okozza. A találmány alapja az a felismerés, hogy alapvetően a szalagfék dinamikai tulajdonságai úgy javíthatók meg, ha ugyancsak kétoldalt rugalmasan függesztjük fel a szalagféket (mint az l.d ábra szerinti változatnál), de újszerűén kialakított — egykarú emelős — felfüggesztéssel, mely lehetővé teszi a működtető mechanizmus funkció szerinti szétválasztását. A találmány szerint kialakított fékrendszer stabilitását ugyanakkor jelentősen fokozhatjuk a találmány továbbfejlesztése révén, amikor is az így kialakított és elrendezett fékszalagot a más szakterületeken bevált fékbetétanyaggal vonjuk be. Ennek megfelelően találmányunk tárgya szalagfék, forgatható an ágyazott tárcsák nagypontosságú lassítására és/illetve álló helyzetben rögzítésére, melynél a tárcsa palástját közrefogó fékszalag mindkét vége egy-egy — rugalmas elemet tartalmazó — megfogó szerkezethez van erősítve. A találmány abban van, hogy a fékszalag mindkét végéhez — egykarú emelőként ágyazott fékkar szabad végében kialakított, a szalag megfelelő végével azonos irányítású — nyúlvány van erősítve és a rugalmas elem húzórugó, mely a megfelelő nyúlvány és helytállóan elrendezett rugófeszítő szerv között van - a nyúlvánnyal egyező irányítással — befogva és a szalagfék rendelkezik oldómágnessel, mely az egyik fékkarral van a húzórugóéval ellentétes értelmű — működtető kapcsolatban és feszítőmágnessel, mely a másik fékkaron kialakított 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
