177990. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet közepes -és nagynyílású födémek megerősítésére
MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG országos találmányi HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 177990 Bejelentés napja: 1975. VI. 13. (El—630) Nemzetközi osztályozás: E 04 B 1/34, E 04 G 3/10 Közzététel napja: 1981. VII. 28. Megjelent: 1982. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Lenkei Péter okleveles mérnök 30%, Meszlényi Róbert okleveles gépészmérnök 40%, Tegze Judit okleveles mérnök 30%, Budapest Építéstudományi Intézet, Budapest Szerkezet közepes- és nagynyílású födémek megerősítésére 1 2 A találmány szerkezet közepes- és nagynyílású födémek megerősítésére, melynél a megerősítés a födémeknek nagy teherbírású tartószerkezetre való felfüggesztésével történik. A csökkent teherbírású épületek esetében legtöbbször az okozza az épület statikai szempontból nem megfelelő voltát, hogy a vízszintes jellegű tartószerkezetek, elsősorban födémek nem képesek már velük szemben támasztott igényeknek megfelelni. Ezért számos régi épületszerkezetnél szükség van a födémek megerősítésére, még olyankor is, amikor az épületszerkezet egyéb részei, pl. a pillérek, illetve oszlopok még jelentős teherbírási tartalékkal rendelkeznek. A megerősítés szükségességét a hasznos terhek megnövekedése vagy a födém valamiféle meghibásodása indokolja, ami tervezés, építési vagy üzemelési hibákra, esetleg rendkívüli károkra vezethető vissza. Számos esetben lehet szükség a födémek megerősítésére olyankor is, amikor annak nyomatéki és nyírási teherbírása még biztonságosan meg van, de valamilyen okból a terhek hatására létrejövő alakváltozások túllépik a megengedettet. A határalakváltozások túllépése egyébként nem feltétlenül jelenti azt, hogy az épület kívánt funkciójának nem tud többé megfelelni. Sokszor csupán esztétikai hátránnyal jár. így is törekednek azonban a kiküszöbölésére, mivel a bent tartózkodók számára a födémek látható lehajlása a bizonytalanság érzetét kelti. A födémek megerősítésének hagyományos módja az, hogy azokat aládúcolják, esetleg feszítőművekkel kombinálják vagy valamilyen más módon gondoskodnak a vízszintes szerkezeti elemek dolgozó 5 ceresztmetszetének megnöveléséről. Ezek a hagyományos megoldások egyértelműen kedvezőtlenek. Egyrészt kötségességük miatt, másrészt azért, mert jelentősen csökkentik az épület használati'és esztétikai értékét. 10 Ismeretes az a megerősítésre alkalmas elgondolás is, hogy a függőleges terheket egy vagy néhány helyre koncentrálva vezetik le az alapokhoz. Ennek érdekében az épület fölső szintjén valamilyen nagy teherbírású szerkezetet készítenek, és a megerősí- 1< tendő födémet erre a szerkezetre függesztik föl. Különböző országokban ezzel a módszerrel került megerősítésre ugyan néhány épület, de az eljárás nem terjedt el szélesebb körben, mivel a megerősítésnek ez a módja rendkívül idő* és munkaigényes, 2( és emiatt költségessége ritkán indokolható. Több szintes épületek esetében legtöbbször az okoz gondot, hogy az alátámasztási munkát a talajszintről kell indítani, és ehhez külön alapot kell készíteni. Az állványzathoz általában nagy ke- 25 resztmetszetű faoszlopokat használnak, és ezeket a kihajlás veszélye miatt andráskereszt rácsozással merevítik. Az alátámasztásnak ez a módja nagy mértékben akadályozza az épületen belüli közlekedést, és ezért ez a megoldás szinte lehetetlenné 3Q jreszi az épület számára funkciójának ellátását. 177990
