177990. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet közepes -és nagynyílású födémek megerősítésére
3 177990 4 Az épületfödémek teherbírásnövelésének ismert módjai általában a födémcsere, a födémek megerősítése, a födém nyílásának alátámasztások vagy felfüggesztések útján való csökkentése. A megerősítés lehetséges módjai arra irányulnak, hogy a födémben a hajlító igénybevételek csökkenjenek, amit a födémnek egy vagy több gerendával váló alátámasztásával, a födémek valamilyen erősítő betéttel való ellátásával, ritkábban pedig a terheltnek valamilyen közvetett módon való lecsökkentésével lehet elérni. A találmány célja olyan szerkezet kifejlesztése, amely egységesen lehetővé teszi épületek födémjeinek a megerősítését, az eddig ismert módszerek, így a födémcsere, a különböző teherbírás növelési módszerek, illetve a támaszközök csökkentésére irányuló intézkedések közismert hibáinak és hiányosságainak kiküszöbölésével. Feladata a találmánynak ezen belül annak megvalósítása is, hogy a födémmegerősítésre szoruló épületeknél el lehessen kerülni a födémbontásokat és az épület üzemeltetésének egyéb akadályoztatását. A feladathoz tartozik az is, hogy a megerősítés elkészültével az épület se külső, se belső esztétikai értékéből ne veszítsen. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a korábban is elvétve már alkalmazott, - de műszaki és gazdaságossági hátrányai miatt elterjedni nem tudott — fölfüggesztéses födémmegerősítési módszert szerkeztileg alkalmassá tegye, hogy többszintes épületek akár valamennyi közbenső födémét egyetlen szerkezet beépítésével, az üzemeltetés akadályoztatása nélkül és az épület esztétikai értékének teljés megőrzésével meg lehet erősíteni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti szerkezet közepes és nagy nyílású födémek megerősítésére vonatkozik, — melynél a megerősítés a födémeknek nagy teherbírású tartószerkezetre való fölfüggesztésével történik — ennek megfelelően oly módon van kialakítva, hogy a megerősítendő födémeket tartalmazó épület függőleges teherhordó szerkezeteire, előnyösen a terheket a teherbíró talajra továbbító főfalakra, vagy oszlopokra támaszkodó, a legfölső födém, vagy adott esetben valamely közbenső födém fölött elhelyezett áthidaló tartója van. A megerősítendő födémek ezen áthidaló tartóra külön-külön egymástól függetlenítetten rugalmas feszítő elemek segítségével föl vannak függesztve, a rugalmas feszítő elemek az áthidaló tartóhoz a feszítő erő szabályozására alkalmas állítható kapcsoló fejjel csatlakoznak, a feszítő elemek pedig 8%o vagy annál kisebb fajlagos nyúlású nagy szilárdságú huzalok vagy kábelok, amelyek a megerősítendő födémekbe lehorgonyzó szerelvényekkel és/vagy utószilárduló pl. duzzadó kapcsolatokkal vannak beerősítve. A szerkezet további ismérve lehet, hogy a kapcsoló fej a feszítő elem felületéhez illeszkedő, előnyösen legalább két darabból álló, kívül kúpos palástfelülettel rendelkező kúpos éket, a kúpos éket körülfogó, belül kúpos palástfelülettel bíró, kívül menettel ellátott kúpos hüvelyt, valamint erre rácsavarható és belső palástfelületén ugyancsak menettel ellátott, a feszítő elem feszítő erejének szabályozására alkalmas menetes gyűrűt tartalmaz. A találmány szerinti szerkezet egy célszerű kiviteli alakjánál a feszítő elemek a tetőszigetelésen vízzáróan, pl. kettős haranggal vannak átvezetve. A találmány szerinti szerkezet előnye, hogy többszintes épületek födémjeinek megerősítése az eddigieknél gyorsabban, kevesebb helyszíni munkával, a födémbontás munkáinak és költségeinek elkerülésével végrehajtható, amellett a megerősítés ideje alatt nincs szükség az épület kiürítésére, illetve az épület rendeltetésszerű funkciójának szüneteltetésére. A találmány műszaki — ezen belül elsősorban statikai jellegű - előnye abban nyilvánul meg, hogy az eddig csak egyetlen szint megerősítésére alkalmas fölfüggesztéses módszer több szint egyidejű megerősítésére vált alkalmassá. Emellett a fölfüggesztő elemek egymástól függetlenített volta miatt azok igénybevételi és alakváltozási szempontokból szabatosan méretezhetők. .Az áthidaló tartóhoz történő sajátságos csatlakozás kialakításával pedig a függesztő erők, és rajtuk keresztül a megerősítendő födémekre átadott erőhatások: a födémek igénybevételei és alakváltozásai pontosan szabályozhatók. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a megerősítendő épület teherhordó szerkezetének vázlatos függőleges metszete, a 2. ábra a függesztő elemek állítható kapcsolófeje, a 3. ábra a függesztő elemeknek a födémeken való átvezetése. Az 1. ábrán látható, hogy az épület 1 függőleges teherhordó szerkezeteire ráállított a 2 áthidaló tartó. Az 1 teherhordó szerkezet lehet különálló oszlop vagy az épület főfala egyaránt, amely a 15 talajfelszín alatt megfelelő mélységben kialakított alaptestek útján továbbítja a függőleges terheket a teherbíró altalajra. A 2 áthidaló tartó célszerűen kéttámaszú rácsos gerenda, amely a statikailag határozott erőátadás érdekében egyik végén a 10 fix megtámasztással, másik végén a 11 görgős megtámasztással ül föl az 1 függőleges teherhordó szerkezetre. A jelen kiviteli példa esetében föltételeztük, hogy az épület 4, 5, 6, 7 és 8 födémjeinek mindegyike megerősítésre szorul. Ennek érdekében ezek mindegyike a 3 rugalmas feszítő elemek segítségével van fölfüggesztve a 2 áthidaló tartóra. Az: 1. ábrán látható, hogy minden egyes födém fölfüggesztése a többitől független 3 feszítő elemek segítségével történik. A rugalmas 3 feszítő elemek a 9 kapcsoló fejek segítségével csatlakoznak a 2 áthidaló tartóhoz. A 9 kapcsoló fejek utánállíthatók, és segítségükkel a rugalmas 3 feszítő elemek belső feszültsége, ezen keresztül pedig a fölfüggesztett 4, 5, 6, 7 és 8 födémek igénybevételei és alakváltozásai szabályozhatók. A 9 kapcsoló fej kialakítását a 2. ábrán részleteiben is láthatjuk. A 9 kapcsoló fej középütt * 3 feszítő elem áthaladását megengedő a 9a kúpos 5 10 15 20 25 30 35 40 15 50 55 60 65 2
