177984. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás fentiazonik regenerálására melléktermékként képződő 10-(dimetilamino alkil)-fentiazin-származékokból
3 177984 4 nerálására. További jelentős hátrányuk, hogy mind a hidrogénbromid, mind pedig a piridinhidroklorid az alkalmazott reakciókörülmények között különösen korrózív, s így ipari alkalmazás esetén különleges szerkezeti anyagból készült berendezések használatára van szükség. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű fentiazinokat 80—95%-os termeléssel regenerálhatjuk a (II) általános képletű vegyietekből, ha valamely racém vagy optikailag aktív (II) általános képletű 10-(dimetilamino-alkil)-fentiazint szerves oldószer jelenlétében dimetÜszulfáttal önmagában ismert módon kvaternerezünk, a képződő kvaterner ammóniumsót alkálifémhidroxiddal, előnyösen 0,01—10 súly% víz jelenlétében 50—170 °C-on önmagában ismert módon elbontjuk, a kapott (III) általános képletű vegyületet, ahol R jelentése a fenti, B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú 2-4 szénatomos alkenil-csoport, amennyiben a kettőskötés a nitrogénatomhoz képest beta- vagy gamma-helyzetű, alkálifémhidroxiddal dimetilszulfoxid jelenlétében 50—170°C-on végzett kettőskötés-áthelyezés után, valamely ásványi sav vizes oldatával kezeljük és az (I) általános képletű fentiazint kinyerjük. A kvatemerezést önmagában ismert módon dimetilszulfáttal végezzük [2 749 025 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat (C. A. 89, 43467n) és 42 480sz. német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírás (C. A. 64, 42480)]. Szerves oldószerként például halogénezett aromás szénhidrogént, aromás szénhidrogént vagy dimetilszulfoxidot használunk. Előnyösen aromás szénhidrogén és dimetilszulfoxid elegyét alkalmazzuk szerves oldószerként. Ismeretes, hogy a nitrogénatomon dialkilaminoalkil-csoporttal helyettesített fentiazinok kvaterner származékai bázissal reagáltatva a nitrogénatomon alkenil-csoport tál helyettesített fentiazin vegyületté alakíthatók [65 05 736 sz. holland szabadalmi bejelentés, Chem. Abstr. 64, 11220c (1966)]. A kvaterner ammóniumsót célszerűen elkülönítés nélkül kezeljük alkálifémhidroxiddal, előnyösen nátriumhidroxiddal, 50—170°C közötti hőmérsékleten, célszerűen 80—150°C-on. Ha a (II) általános képletű vegyület kvaternerezésével, majd ezt követő lúgos bontással kapott (III) általános képletű vegyidéinél az alkenü-csoportban jelenlevő kettőskötés a nitrogénatomhoz képest béta- vagy gamma-helyzetű, szükség van a vegyület dimetilszulfoxid jelenlétében, 50-170 °C-on alkálifémhidroxiddal történő kezelésére, amelynek során a kettőskötés alfa-helyzetbe vándorol. < Egyes esetekben, például a 10-(3-dimetüamino-propü)-2-klór-fentiazin esetén, ha a belőle készített kvaterner származék elbontását eleve dimetilszulfoxid jelenlétében végezzük, közvetlenül a kettőskötést az alkenü-láncban a nitrogénatomhoz képest alfa-helyzetben tartalmazó (III) általános képletű vegyületet kapunk. A kvaterner ammóniumsó elbontása után a (III) általános képletű vegyület mellett kiindulási vegyület is lehet jelen, amelyet kívánt esetben elkülönítünk, célszerűen ennél a reakciólépésnél. Az adott esetben képződő és visszanyert (II) általános képletű kiindulási anyag a fentiazin-regeneráló folyamatba visszavezethető. Az (I) általános képletű fentiazinok regenerálásakor visszamaradó (II) általános képletű kiindulási anyagot egyes esetekben — főként, ha a mennyisége mindössze az eredetdeg alkalmazottnak néhány százaléka — nem különítjük el, hanem például a (ül) általános képletű vegyület savas kezelése utáni savas oldattal — amelyben oldódik — elvezetjük. A találmány szerinti eljárás általánosan alkalmazható az (I) általános képletű fentiazinok regenerálására, 80—95%-os termeléssel. A regenerálás olyan reakciókörülmények között játszódik le, hogy sem a fentiazin-gyűrű, sem pedig annak 2-es helyzetű szubsztituense nem károsodik, így a regenerált fentiazin ismét felhasználható kiindulási anyagként a gyógyhatású vegyületek szintéziséhez. Ilyen módon a korábban megsemmisítésre került melléktermékek hasznosíthatók. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal részletesen ismertetjük. 1. példa 100 g (+)-10-(3-dimetilamino-2-metÜpropil)-2- -metoxi-fentiazint 270 ml toluol és 30ml dimetilszulfoxid elegyében oldunk 50°C-on. Keverés közben 42,5 g dimetilszulfátot csepegtetünk az oldathoz 55 °C alatti hőmérsékleten. 2 órát reagáltatok 50—55°C-on, majd bemérünk 27,2 g porított nátriumhidroxidot, és egyenletes melegítés mellett kidesztillálunk mintegy 180 ml oldószerelegyet, miközben 80 ml toluolt becsepegtetünk. Az oldószer-kidesztillálást akkor fejezzük be, amikor a reakcióelegy hőfokemelkedése megszűnik és a leválasztó feltétben a víz elkülönül a toluoltól. Ezután 82 g 40%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot csepegtetünk a reakdóelegyhez egyenletes ütemben mintegy 1*5 óra alatt, miközben a vizet folyamatosan kidesztilláljuk. Az adagolás után a forralást a víz kidesztillálásának befejeződéséig végezzük. A reakcióelegyből távozó trimetilanún-gázt célszerűen 130 g 20%-os vizes kénsav-oldatban nyeletjük el. A reakdóelegyet 80-90 °C-ra hűtjük, becsepegtetünk 350 ml vizet, majd 15 perc keverés után a kétfázisú rendszert választó tölcsérbe öntve ülepítjük. Az alsó vizes fázist elkülönítjük, a toluolos oldatot 300 ml 60°C-os, 1%-os vizes nátriumbiszulflt-oldattal mossuk. A kimosott toluolos oldatot először 200 ml 5%-os vizes hangyasav-oldattal, majd 200 ml vízzel extraháljuk. Az extraháló vizes fázisokat egyesítjük és keverés közben 40%-os nátriumhidroxid-oldattal pH = 9-ig lúgosítjuk. A kivált kristályos anyagot zsugorított üvegszűrőn szűrjük, vízzel lúgmentesre mossuk és megszárítjuk. 12g(+)-10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-metoxi-fentiazint nyerünk vissza. A toluolos oldathoz 50 ml dimetilszulfoxidot és 20 g porított nátriumhidroxidot mérünk. A reakcióelegyet 5 órán keresztül forraljuk, miközben a benne levő vizet vízleválasztó feltét segítségével kidesztilláljuk. A reakdóelegyet 80-90 °C-ra hűtjük, becsepegtetünk 350 ml vizet, majd 15 perc s 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
