177934. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-formilamino-fenil-guanidin-származékok, valamint e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 177934 4 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel - valamely (III) általános képletű izotiokarbamid-szánnazékkal - e képletben R és R1 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerinti­vel, R3 pedig 1—4 szénatomos alkilcsoportot képvi­sel - reagáltatunk valamely hígító szer és adott esetben valamely sav jelenlétében. Azt találtuk továbbá, hogy a fent meghatározott I) általános képlet szűkebb körű esetét képező (IV) általános képletnek megfelelő helyettesített 2-formil­­amino-fenil-guanidin-származékok — e képletben Y -SO- va§y -S02- csoportot képvisel, R, R1 és R2 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — oly módon is előállíthatok, hogy valamely (V) általános képletű vegyületet — ahol R, R1 és R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerinti­vel — valamely alkalmas oxidálószer megfelelő mennyiségével oxidálunk. Â találmány szerinti eljárással előállítható' új (I) általános képletű vegyületek tautomer alakokban létezhetnek, amint ezt a lehetséges tautomer-átala­­kulásokat szemléltető (C) reakció-vázlaton az (I), (VI) és (VII) általános képletek mutatják. E leírás­ban az egyszerűség kedvéért mindenütt csak az egyik tautomer alaknak megfelelő szerkezeti képlet­tel szemléltetjük e vegyületeket. Amint tehát fentebb már említettük, a talál­mány szerinti eljárással előállítható új (I) általános képletű helyettesített fenil-guanidin-származékok lényegesen nagyobb anthelmintikus hatással rendel­keznek, mint azok a kémiai szerkezet és hatás-jel­leg szempontjából közel álló hasonló vegyületek, amelyeket a 2 117 293, 2 250 291 és 2 304 764 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi közre­­bocsátási iratokban leírtak. így az új vegyületek előállításával a találmány igen értékes haladást képvisel a gyógyszergyártás terén. Ha a (II) általános képletű vegyületeknek a (ül) általános képletű vegyületekkel való reagáltatásán alapuló eljárásban kiindulási anyagként N,N’-bisz­­-metoxikarbonÜ-S- metil-izotiokarbamidot és 2-ami­­no-5-feniltio-formanilidet alkalmazunk, akkor a reakció lefolyását a csatolt rajz szerinti (D) reak­ció-vázlat szemlélteti. Az (V) általános képletű vegyületek oxidáló­szerekkel való reagáltatásán alapuló eljárásban, N-(2-fornrilamino-4-feniltio-fenil)-N’,N”-bisz-metoxi­­karbonfl-guanidin és hidrogén-peroxid kiindulási anyagok alkalmazása esetén a reakció menetét az (E) reakció-vázlaton szemléltetjük. A találmány szerinti eljárásban kündulási anyag­ként alkalmazható (III) általános képletű izotiokarb­­amid-származékok példáiként az alábbi vegyületek említhetők: N,N’-bisz-metoxikarbonil-S-metil­­-izotiokarbamid, op.: 99-100 °C, N ,N’-bisz-etoxikarbonil- S-me tü­­-izotiokarbamid, op.: 50-51 °C, N-metoxikarbonil-N’-propionil-S-metil­­-izotiokarbamid, op.: 97-99 °C, N-etoxikarbonil-N’-metoxikarbonil-S-metil­­-izotiokarbamid, op.: 69 °C. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként felhasználható 2-formilamino-anilin-származé­­kok új vegyületek. Előállításuk önmagukban ismert módszerekkel történhet, például a következő módon: Valamely (VIII) általános képletű 2-nitro-anilin­­-származékot hangyasavval reagáltatunk, majd az igy kapott (IX) általános képletű 2-nitro-formani­­lid-származék nitrocsoportját Raney-nikkel jelenlé­tében hidrogénnel redukáljuk, a (VM) és (IX) általános képletben R2 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerinti­vel. Az eljárást az (F) reakció-vázlat mutatja. A kiindulási anyagként ugyancsak felhasználható fenilszulfinil-anilidek ugyancsak önmagában ismert módszerrel állíthatók elő, a megfelelő feniltio-form­­anilidek hidrogén-peroxiddal ecetsavanhidridben vagy perbenzoesawal dioxánban vagy kloroformban lefolytatott oxidálása útján, ezt a reakciót például a (G) reakció-vázlat szemlélteti. Ha az oxidációt hidrogén-peroxiddal jégecetben, magasabb hőmérsék­leten, például 100 °C körül folytatjuk le, akkor ter­mékként a megfelelő ferrilszulfonil-amlid-származé­­kokat kapjuk, amint ezt a (H) reakció-vázlat mu­tatja. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként felhasználható (II) általános képletű 2-amino­­-anilidek példáiként az alábbi vegyületek említ­hetők: 2-amino-5-feniltio-formanilid, 2-amino-5-fenilszulfÍnil-formanilid, 2-amino-5-feniiszülfonil-formanilid, 2-amino-5-fenoxi-formanilid, 2-amino-4-feniltio-formanilid, 2-amino-4-fenilszulfînil-formanilid, 2-amino-4-fenilszulfonil-formanilid. A (II) általános képletű vegyületek (III) általá­nos képletű vegyületekkel való reagáltatása során reakcióközegként bármely poláris szerves oldószer tekintetbe jöhet. Előnyösen alkalmazható oldósze­rek példáiként a következőket említhetjük, alko­holok, mint metanol, etanol, izopropanol, valamint ezek vízzel képezett elegyei, ketonok, mint aceton (vízzel elegyítve is), továbbá éterek, mint dioxán vagy tetrahidrofúrán. A (II) általános képletű vegyületeknek a (III) általános képletű vegyületekkel történő reagáltatása során adott esetben a reakciót elősegítő katalizátor­ként a reakcióelegyhez adott sav elvileg bármely ismert szerves vagy szervetlen sav lehet. Előnyösen azonban a könnyen hozzáférhető, technikailag szo­kásosan alkalmazott savak jönnek elsősorban tekin­tetbe. Az ilyen savak példáiként a sósav, kénsav, salétromsav, hangyasav, ecetsav és p-tduolszulfon­­sav említhetők. A reakcióhőmérséklet viszonylag széles határok között változtatható. Általában 0°C és 120 °C között, előnyösen 10—30 °C hőmérsékleten dolgo­zunk. Általában légköri nyomáson folytatjuk le a reakciót. A (II) általános képletű vegyületeknek a (III) általános képletű vegyületekkel való reagáltatása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom