177882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidalzolilalkilszulfidok előállítására

3 177882 4 l-[ß-(5'-br0m-2'-piridil-tio)-ß-(2'',4''-dikl0r-fenil)-etil]­-imidazol, l-[ß-(3'-metil-l',2',4'-tiadiazol-5'-il-tio)- ß-(2,,4"-di­­klór-fenil)-etil]-imidazol, 1 -[ ß-(tiazolin-2'-il-tio)- ß-(2 ",4 ”-diklór-fenil)-etil]­­-imidazol, l-[ ß-(5'-kl6r-2'-piridil-tio)- ß-(2 ",4 "-diklór-fenil)-etil]­­-imidazol, 1 -f ß-(3 '-klór-2 '-piridil-tio)- ß-(2",4" -diklór-fenil)-etil]­­-imidazol, 1 -[ ß-(2' -piridil-tio)- ß-(5 " -klór-2 " -tienil)-etil]-imidazol, l-[ ß-(5 '-amino-2'-piridil-tio)- ß-(2 ",4 "-diklór-fenil)-etil]­­-imidazol, 1 -f ß-(5 '-amino-3 '-klór-2'-piridil-tio)- ß-(2 ",4 "-diklór­­-fenil)-etil]-imidazol, valamint ezek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói, különösen sósavas sói. A találmány szerinti új vegyületek előállítására a találmány értelmében úgy járunk el, hogy a II általános képlett, ahol Ar, R1, R2, R3 és R4 jelentése a fent megadott, és X ha­logénatom, előnyösen klóratom, l-aril-2-imidazolil­­-alkil-halogenideket a III általános képlett, ahol az Y jelentése a fent megadott, tiollal reagáltatjuk. Általában valamely vizes szerves oldószerben, előnyö­sen vizes dimetil-formamidban, valamely savmegkötő szer, például nátrium-karbonát, nátrium-hidrogén-kar­­bonát vagy valamely szerves bázis, mint például trietil­­-amin jelenlétében végezzük a reakciót. Általában kis feleslegben alkalmazzuk a, tiolt. Szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten hajtjuk vég­re a reakciót, és ez az alkalmazott reagensek természeté­től és a reakcióhőmérséklettől függően 1—48 óra alatt játszódik le. Azt tapasztaltuk, hogy 100 °C-on 3—4 órán belül a reakció lényegében lejátszódik, ill. szobahőmér­sékleten legfeljebb 48 órát vesz igénybe. Egyszerűen ki­nyerhetjük a terméket a nyers reakcióelegyből oly mó­don, hogy vízre öntjük az elegyet, majd valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, például dietil-éterrel kirázzuk, és végül ledesztilláljuk a szerves oldószert, így gyakran olaj vagy mézga formájában nyerjük a ter­méket. Egy másik módszer szerint egyszerűen ledesztil­láljuk az oldószereket a reakcióelegyről, és valamely szerves oldószerrel, például etil-acetáttal vagy dietil­­éterrel kivonatoljuk a maradékot. Mindkét módszerrel nyert nyersterméket szükség szerint akár a szabad bázis formájában, akár savaddíciós sójává alakítva tisztíthat­juk. Például kezelhetjük dietil-éteres sósav-oldattal a nyersterméket, így nyerjük a sósavas sót, vagy például dietil-éteres oxálsav-oldattal az oxálsavas sót. Szükség esetén ezután hagyományos módszerekkel, például át­­kristályosítással tisztíthatjuk a szilárd halmazállapotú terméket. Ezenkívül például a hagyományos ioncserélő technikával valamely más savval képzett, gyógyászatilag elfogadható sóvá alakíthatjuk át az oxálsavas sót. A II általános képlett halogénvegyületek előállítását a 3 679 697 számú USA szabadalmi leírás adja meg. A III általános képletű tiolok általánosan ismert vegyü­letek, amelyeket megvásárolhatunk vagy önmagában ismert módszerekkel előállíthatunk. A találmány szerint az Y csoport szubsztituenseként nitrocsoportot tartalmazó vegyületeket vas(II)-szulfáttal és ammóniával reagáltatva nyerhetjük a megfelelő, az Y csoport szubsztituenseként aminocsoportot tartalmazó vegyületeket, illetve az Y Helyén amino-piridil-csoportot tartalmazó vegyületeket a metán-szulfonsav valamely reakcióképes származékával, előnyösen halogenidjével vagy anhidridjével reagáltatva az Y csoportot metilszul­­fonil-piridilcsoporttá alakítjuk át, vagy az Y csoport szubsztituenseként amino-piridil-csopor­tot tartalmazó vegyületeket nátrium- vagy kálium-cia­­náttal valamely sav jelenlétében reagáltatva nyerhetjük a megfelelő, az Y csoport szubsztituenseként ureido­­piridil-csoportot tartalmazó vegyületeket. A találmány szerinti vegyületek a D- és az L-, optikai­lag aktív formában létezhetnek, és a találmány oltalmi köre kiterjed mindezen izomerekre, mind pedig ezek racém elegyeire. Önmagában ismert módszerekkel vá­laszthatjuk szét az optikai izomereket a racém elegyek - ből, például valamely optikailag aktív savval képzett savaddíciós só frakcionált kristályosítása útján. A találmány szerinti vegyületek gyógyászatilag elfo­gadható savaddíciós sói a gyógyászatilag elfogadható anionokat szolgáltató, nem-toxikus savaddíciós sókat képző savakkal képzett sók, mint például a hidroklori­­dok, hidrobromidok, hidrojodidok, szulfátok vagy hid­rogén-szulfátok, foszfátok vagy savanyú foszfátok, ace­­tátok, maleátok, fumarátok, nitrátok, laktátok, tartará­tok, citrátok, glükonátok, szacharátok és p-toluol-szul­­fonátok. A találmány szerinti vegyületek és ezek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói gombaellenes szerek, ame­lyeket gombás fertőzések leküzdésére használhatunk ál­latokon és emberen. A találmány szerinti vegyületek gombaellenes hatását in vitro úgy mértük, hogy meghatároztuk valamely al­kalmas közegben a vizsgált vegyületek azon minimális gátló koncentrációját (m.i.c.), amelynek jelenlétében az adott mikroorganizmus nem növekszik. E célból a vizs­gált vegyület különböző mennyiségeit tartalmazó agar­­lemezeket Candida albicans standard tenyészetével ol­tottuk be, majd 24 órán át 37 °C hőmérsékleten tartot­tuk (inkubáltuk) a lemezeket. Ezután megvizsgáltuk, hogy a gomba növekedett-e vagy sem, és feljegyeztük az így nyert m.i.c. értéket. Ilyen vizsgálatokat végeztünk ezenkívül a következő mikroorganizmusokkal is : Cryp­­tococcus neoformans, Aspergillus fumigatus, Tricho­phyton rubrum, Epidermophyton floccosum, Blasto­myces dermatitidis és Torulopsis glabrata. A találmány szerinti vegyületek gombaellenes hatását in vivo is meghatároztuk, mégpedig oly módon, hogy Candida albicans törzzsel fertőzött egereknek különbö­ző dózisszinteken, intraperitoneális vagy intravénás in­jekció, vagy orális adagolás útján adtuk a vizsgált vegyü­leteket. Az aktivitás mértékéül a 48 órás megfigyelési idő alatt elpusztult, kezeletlen egereket túlélő, kezelt egerek száma szolgált. Feljegyeztük azt a dózisszintet, amely 50%-ban megvédi az állatokat a halálos fertő­zéstől. Embergyógyászati célokra alkalmazhatjuk a talál­mány szerinti vegyületeket önmagukban is, de általában a kiválasztott adagolási módnak és a szokásos gyógysze­részi gyakorlatnak megfelelően kiválasztott gyógyszer­vivőanyaggal keverve adagoljuk őket. Adhatjuk őket például orálisan, kötőanyagként például keményítőt vagy laktózt tartalmazó tablettákban, vagy kötőanyagot is tartalmazó, vagy azt nem tartalmazó kapszulákban, vagy ízesítő- vagy színezőanyagokat is tartalmazó sziru­pok formájában, Parénterális injekció formájában is adhatjuk őket, például intravénásán, inttamuszkulárisan 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom