177867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szubsztituált imidazolok előállítására
15 177867 16 A következőkbe további, a találmány szerinti vegyületek előállítására szolgáló eljárásokat ismertetünk. A % értékeket az eddigiekhez hasonlóan súly%-ban adjuk meg, hacsak másként nem említjük. 34. példa A) 2-[4-(3-Klór-2-hidroxipropoxi)-fenil]-4-trifluor-metil-imidazol előállítása 5,8 g nátriumacetát-trihidrát 20 ml vízzel készült oldatához hozzáadunk 5,8 g trifluor-dibróm-acetont, majd a kapott elegyet 0,5 órán át gőzfürdőn melegítjük. Lehűtés után az oldatot hozzáadjuk 4,2 g p-(3-klór-2- -hidroxipropoxi)-benzaldehid 100 ml metanollal és 25 ml vizes ammóniaoldattal készült oldatához. Miután a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 4,5 órán át állni hagyjuk, a metanolt 20 Hgmm nyomáson, gőz felett ledesztilláljuk, és a kivált szilárd anyagot kiszűrjük. Nitrometánból végzett átkristályosítás után 1,65 g cím szerinti vegyületet kapunk, melynek olvadáspontja: 181—183 °C. B) 2-[4-(2,3-Epoxipropoxi)-fenil]-4-trifluormetil-imidazol előállítása 1,92 g 2-[p-(3-klór-2-hidroxipropoxi)-fenil]-4-trifluormetil-imidazol 100 ml metanollal készült oldatához hozzáadunk 1,5 g elporított káliumhidroxidot. Az elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, ecetsavval semlegesítjük és 20 Hgmm nyomáson, gőz felett koncentráljuk. A maradékot eldörzsöljük 25 ml vízzel, szűrjük, majd benzolban feloldjuk és az oldathoz annyi hexánt adunk, amennyi a megzavarosodáshoz szükséges. 1,2 g 152—153,5 °C-on olvadó cím szerinti vegyületet kapunk. C) 2-[4-(3-terc-Butilamino-2-hidroxipropoxi)-fenil]-4-trifluormetil-imidazol előállítása 2,5 g 2-[4-(2,3-epoxipropoxi)-fenil]-trifluormetil-imidazol 20 ml terc-butilamirmal készült oldatát visszafolyató hűtővel felszerelt edényben 6 órán át forraljuk. A terc-butilamin feleslegét légköri nyomáson, gőz felett ledesztilláljuk. A maradékot eldörzsöljük 5 ml nitrometánnal és a kapott szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük. Acetonitrilből végzett átkristályosítás után 1,2 g 185,5— 186,5 °C-on olvadó cím szerinti vegyületet kapunk. 35. példa A) 4-(3-terc-Butilamino-hídropropoxi-benzaldehid előállítása 20 g 4-(2,3-epoxipropoxí)-benzaldehidhez hozzáadunk 50 ml terc-butilamint és a kapott oldatot visszafolyató hűtővel felszerelt edényben 17 órán át forraljuk. A terc-butilamin feleslegét légköri nyomáson ledesztillálva szilárd anyagot kapunk maradékként. Ehhez a maradékhoz hozzáadunk 200 ml 6 n sósavat és a kapott elegyet 5 órán át gőzfürdőn melegítjük. Az oldatot lehűtjük és gőzfürdőn 20 Hgmm nyomáson 100 ml térfogatra koncentráljuk. A betöményített oldatot 10 pH-értékig meglúgosítjuk telített vizes nátriumkarbonát-oldat segítségével, majd kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumot szárazra pároljuk, majd a kapott anyagot acetonitrilből átkristályosítjuk. 18 g cím szerinti vegyületet kapunk, melynek olvadáspontja 123—125,5 °C. B) 2-[4-(3-terc-Butilamino-2-hidroxiprop oxi)-fenil]-4-trifluormetil-imidazol előállítása 11,8 g (0,088 mól) nátriumacetát-trihidrát 40 ml vízzel készült oldatához hozzáadunk 11,8 g (0,044 mól) dibrómtrifluor-acetont. Az oldatot 45 percen át gőzfürdőn melegítjük, lehűtjük és hozzáadjuk 5 g (0,02 mól) 4-(3-terc-butil-amino-2-hidroxipropoxi)-benzaldehid 200 ml metanollal és 25 ml tömény vizes ammóniaoldattal készült oldatához. Az oldatot 5 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A metanolt 20 Hgmm nyomáson, gőz felett eltávolítjuk és a maradékhoz hozzáadunk 50 ml kloroformot és 25 ml telített vizes nátriumkarbonátot. Keverés után szilárd anyag különül el, melyet kiszűrünk és vízzel mossuk. Acetonitrilből végzett átkristályosítás után 3 g 189—191 °C-on olvadó cím szerinti vegyületet kapunk. 36. példa A) Szalicilaldehid-dietilacetál előállítása 80 g (0,0655 mól) szalicilaldehid, 110 g (0,765 mól) trietil-ortoformiát, 40 ml abszolút etanol és 3 csepp tömény kénsav elegyét visszafolyató hűtővel felszerelt edényben egy éjszakán át forraljuk. Az illékony anyagokat 20 Hgmm nyomáson, gőz felett eltávolítjuk, amikor a szailcilaldehid dietil-acetálját kapjuk, melyet további tisztítás nélkül használunk fel a következő lépéshez. B) 2-(2,3-Epoxipropoxi)-benzaldehid-dietilacetál előállítása 37 g (0,4 mól) 50 °C-on tartott epiklórhidrinhez hozzácsepegtetünk 25 g (0,13 mól) szalicilaldehid-dietilacetál 200 ml 2 n nátriumhidroxid-oldattal készült oldatát és az elegyet egy éjszakán át 50 °C-os hőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 3 x 100 ml kloroformmal extraháljuk, káliumkarbonát felett szárítjuk és szárazra pároljuk, amikor 34,3 g cím szerinti vegyületet kapunk. C) 2-(3-terc-Butilamino-2-hidroxipropoxi)-benzaldehid előállítása 53 g (2,1 mól) 2-(2,3-epoxipropoxi)-benzaldehid-dietilaeetál 100 ml terc-butilaminnal készült oldatát visszafolyató hűtővel felszerelt edényben 2 órán át forraljuk, majd szobahőmérsékleten egy éjszakán át állni hagyjuk. A terc-butilamin feleslegét 20 Hgmm nyomáson eltávolítjuk és a maradékot gőzfürdőn 300 ml 6 n sósavval melegítjük. Lehűtés után az oldatot szilárd nátriumhidrogénkarbonáttal semlegesítjük, 3 x 100 ml kloroformmal extraháljuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot 500 ml szilikagélen kromatografáljuk a gradienses eluáló technikát használva. Az eluálást kloroformmal kezdjük és a terméket 10% metanolt és 90% kloroformot tartalmazó eleggyel kapjuk meg. Az oldószert 20 Hgmm nyomáson eltávolítjuk és a maradékot átkristályosítjuk acetonitrilből. 13,8 g cím szerinti vegyületet kapunk, melynek olvadáspontja 156—160 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
