177844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-feniloxi-2,3,-epoxi-propánok előállítására

3 177844 4 foszfonáttal reagáltatjuk. Foszfonátként célszerűen karbometoximetil-, karbetoxi-metil-, karbobenzoxime- Ü1-, dimetil- vagy dietilfoszfonátot, (a-metil-karbetoxi­­-metil)-dietilfoszfonátot, ciánmetildimetil- vagy dietil­foszfonátot, végül (oc-met il-ciánmet il)-diet ilfoszfonát ot alkalmazunk. Az alkalmazásra kerülő foszfonátok előállítása pél­dául Kosolapoft, G. M. szerző „Organophosphorous Compounds” c. szakkönyvben [Wiley and Sones, Jue, New York, N. Y. (1950), Chap. 7.] van ismertetve. E szerint az a-helyzetben megfelelően halogénezett alkil­­csoportot trietilfoszfittal reagáltatjuk. Bázisként első­sorban alkálifém- és alkáliföldfémhidridek, -amidok, valamint alkálifém- és alkáliföldfém-alkoholátok jön­nek számításba, előnyösen nátrium- vagy káliumhidrid, de nátrium- vagy káliumamid és terc-butilát is felhasz­nálható. A közömbös oldószer alkohol, szénhidrogén, elő­nyösen inkább egy aprotonos oldószer, például éter, tetrahidrofurán, dioxán, dimetoxiglikol, dimetildietilén­­glikol, dimetilformamid, dimetilszulfoxid vagy a fel­sorolt oldószerek keveréke. Az eljárás kivitelezése során 1 mólekvivalensnyi mennyiségű (II) általános képletű vegyületet az egyik megadott oldószerben, célszerűen egy aprotonos oldó­szerben oldjuk vagy szuszpendáljuk. Szuszpendálás után 0—30 °C közötti hőmérsékleten szükséges esetben hűtés közben 1—10, előnyösen 1—4 mólekvivalensnyi meny­­nyiségű leírt foszfonát alkálifém- vagy alkáliföldfém­­származékát adjuk hozzá a felsorolt oldószerekben, elő­nyösen valamely aprotonos oldószerben. Az alkálifém­vagy alkáliföldfémfoszfonátok előállítása ismert mód­szerekkel történhet. Különösen előnyös foganatosítási mód szerint sztöchiometrikus mennyiségű nátriumhid­­ridet valamely előbb leírt aprotonos oldószerben, pél­dául tetrahidrofuránban vagy dioxánban előkészítünk és az előkészített nátriumhidrid feloldásáig, illetve a hidrogénképződés befejeződéséig az egyik leírt fosz­­fonátot adjuk hozzá. A reakcióelegyet végül —40 és az alkalmazott oldó­szer forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen azonban 0—50 °C között keverjük. A reakciót 1 perc és 72 óra, általában x/2—7 óra hosszat végezzük. Eljárhatunk megfordítva is, éspedig a (II) általános képletű vegyület oldatát, illetve szuszpenzióját adjuk az alkálifém-, illetve alkáliföldfémfoszfonát oldatához. További lehetséges eljárásmód szerint a bázist előnyösen az alkálifémhidridet vagy -amidot a (II) általános kép­letű vegyület, valamely megadott aprotonos oldószer­ben készült oldatában vagy szuszpenziójában, előnyö­sen egy éterben szuszpendáljuk, végül a foszfonátot hoz­záadjuk és a reakcióelegyet a szokásos módon tovább­feldolgozzuk. Az emiatt az alkálifémhidridnek, illetve -amidnak később bekövetkező feloldódása, illetve az ezzel járó hidrogénképződés nem befolyásolja az olefin­képző reakció folyamatát. Az eljárással kapott terméket a szokásos módon dol­gozzuk fel. A reakció befejezése után a reakcióelegyet nátriumkloridot tartalmazó vízre öntjük, ekkor az eljá­rással kapott termékek megfelelő lipoidoldhatósága esetén ezek szilárd vagy olajos alakban válnak ki. A víz­oldható reakciótermékek eközben nagy mértékben fel­oldódnak. Amennyiben az eljárással kapott termékek szűréssel való elválasztása nem lehetséges, ezeket szo­kásos módon vízzel nem elegyedő oldószerrel, például kloroformmal vagy metilénkloriddal extraháljuk, az extrahálószerhez előnyösen kisebb mennyiségű rö­­vidszénláncú alkoholt adunk és a reakcióterméket ezzel a módszerrel elkülönítjük. Az oldószer ledesztillálása után a kapott termékek szilárd vagy olajos alakban vál­nak ki. A reakciótermékek általában át kristályosítással vagy megfelelő szerves oldószerekből való átcsapással kristályos vagy amorf alakban tisztán állíthatók elő. A szokásos kromatográfiás feldolgozásmód is felhasz­nálható tiszta termékek elkülönítésére. A (VI) általános képletű hidroxifahéjsavészterek, illetve -nitrilek reakciója úgy megy végbe, hogy a (VI) általános képletű vegyületek alkálifenolát-származékait, amelyek in situ a reakcióelegyben alkálihidroxid hozzá­adásával is előállíthatok, oldószeres közegben vagy oldószer nélkül, például alkoholok jelenlétében 1— 100 mólekvivalensnyi mennyiségű epiklórhidrinnel 0— 80 °C közötti hőmérsékleten x/2—48 óra hosszat reagál­­tatunk. A (II) általános képletű kiindulóanyagok szokásos módon előállíthatok, ha megfelelően helyettesített hidroxibenzol-származékokat, amelyek o-, m- vagy p-helyzetben oxo-csoportot tartalmaznak, epiklórhid­rinnel reagáltatunk. A (VI) általános képletű hidroxifahéjsavészterek, il­letve -nitrilek is szokásos módon állíthatók elő, ha a megadott vegyületeket epiklórhidrin helyett dialkil­­cianoalkilfoszfáttal reagáltatjuk. Az eljárással előállított termékek értékes köztitermé­kek szívbetegségek kezelésére gyógyszerként alkalma­zott l-ariloxi-2-hidroxi-3-aminopropánok előállításá­nál. Az l-ariloxi-2-hidroxi-3-aminopropánok előállítása az (I) általános képletű köztitermékekből a P 2623 314.7 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi be­jelentés szerint történhet. 1. példa [D,L]-3-[2-(2,3-oxido-propoxi)-fenil]-krotonsavnitril 8,8 g nátriumhidridet 750 ml vízmentes tetrahidro­furánban szuszpendálunk és a szuszpenzióhoz keverés és körülbelül 0—3 °C-ra történő hűtés közben (belső hő­mérséklet) 73 ml dietilcianometilfoszfonátot csepegte­tünk. A hidrogénfejlődés befejezése után a feltisztult reakcióelegyhez 0—3 °C közötti hőmérsékleten 70 g o-(2,3-oxido-propoxi)-acetofenont és 70 ml vízmentes tetrahidrofurán elegyét adjuk. A reakcióelegyet 2 óra hosszat 5—10 °C-on keverjük, majd 5 liter vízbe bekeverjük, végül a vizes elegyet meti­lénkloriddal extraháljuk, a szerves fázist vízmentes nát­riumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pá­roljuk. 77 g terméket kapunk. A képződő olaj vékonyréteg-kromatogram alapján egységes. Az NMR színképben a következő jeleket mértük: ‘H-NMR 8=2,47 ppm (3H,s); 2,5—2,9 (2H,m); 3,1—3,4 (lH,m); 3,8—4,22 (2H,m); 5,5 (lH,s); 6,8-7,2 (4H,m). Az 1. példában alkalmazott o-(2,3-oxido-propoxi)­­-acetofenon kiindulóanyagot célszerűen az alábbi módon készítjük: 88,6 g o-hidroxiacetofenont 245 ml epiklórhidrinnel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom