177832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antraciklin glikozidok előállítására

7 177832 8 Az ismertetett fémkelátok a nyomnyi mennyiségű fém-ionok meghatározására is alkalmasnak mutatkoz­hatnak, különösen miután fém nyomelemek szolgáltatá­sára alkalmasak, például a növényi növekedés szabályo­zása területén. A Fe3+-ionokkal képezett fémkelátok különösen értékesnek bizonyulnak a növényekben mu­tatkozó vasklorózis vagy -elégtelenség kezelésére. A fel­használandó vaskelát mennyiséget annak a bizonyos földnek a vastartalmát figyelembe véve kell meghatároz­ni, amelyben a növényt termesztjük. A vaskelátot elő­nyösen olyan mennyiségben használjuk, amely elegendő a klorózisos körülmények egy-két héten belüli megszün­tetésére. Ezen felül a vegyületek különböző rendszerek stabi­lizálására is használhatók, így például alkalmasak a vi­­nilidénkloridból származó műanyagok stabilizálására, ahol a klorid nyomnyi mennyiségben is a műanyag in­­stabilitásához vezet. Ilyen rendszerekben a fémkelátot előnyösen olyan koncentrációban használjuk, amely elegendő ahhoz, hogy a maximálisan felszabadulható kloridmennyiség hatásait kiküszöbölje. A következő példák csak szemléltető jellegűek, de semmiféle korlátozást nem jelentenek, miután számos más példa megadására is lenne lehetőség a találmány keretein belül. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek biokémiai és farmakológiai tanulmányozása A következő I táblázatban a doxorubicin és dauno­­rubicin különböző fémekkel alkotott komplexeinek disszociációs állandóit adjuk meg. A fémeket a kelát­képzés során mutatott általános affinitásuk sorrendjében soroljuk fel. A disszociációs állandót csak néhányukra adjuk meg. Amint látható, a doxorubicinnel és dauno­­rubicinnel szemben a ferriion mutatja a legnagyobb affinitást, míg a kalciumion a legkisebb affinitást. A disz­­szociációs állandót a Hill-féle eljárással határoztuk meg, amely az antibiotikumok fémszármazékainak keletke­zésekor jelentkező színváltozást hasznosítja. A meg­adott disszociációs állandó minden esetben a legerősebb ligandum-fém kölcsönhatásnál jelentkező érték. Ennek megfelelően, a továbbiakban amikor egy fémnek vala­mely glikozid többfogú „ligandumával” szemben mu- 5 tatott affinitásáról beszélünk, abban az esetben, ha a glikozidnak több liganduma van, mindig a legerősebb ligandum-fém kölcsönhatást mutató ligandumra gon­dolunk, a kölcsönhatást a Hill-féle eljárás alapján mi­nősítve. 10 I. táblázat 15 Fém A fémszármazékok disszociációs állandói a doxorubicin és dauno­rubicin esetében Fe(III) 5 x 10“7M Hg(II) — 20 Cu(II) 1 x IO“6 M A1(III) — Ni(II) — Pb(II) — Co(II) 1,3 xlO-5 M 25 Zn(II) — Fe(II) 3,5 x 10~5 M Cd(II) — Mn(II) — Ca(II) 12,7 xlO“5 M 30 Mg(II) — Az I. táblázatban közölt kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a Fe3+ és a Cu2+ ionok mutatják a leg­nagyobb affinitást a doxorubicinhez és a daunorubicin- 35 hez, míg a Co2+ és Ca2+ rendelkezik a legkisebb affini­tással. A többi fém, a táblázatban elfoglalt helyének megfelelő, közepes affinitást mutat. A II. táblázatban azt a hatást mutatjuk be, melyet a doxorubicin, 2: 1 vas : doxorubicin és 3 : 1 vas : doxoru- 40 bicin az ATP-áz nátrium-kálium-függő enzimre gyako­rol. Az enzimet nyúl szívből izoláltuk. II. táblázat Az ATP-áz N-K-függő aktivitása %-ban az antraciklinon növekvő koncentrációban való jelenléte mellett Koncentrációk Vegyüiet o mól 10~13 mól io—ti 1 mól ! 1 10-9 mól 10“7 mól 10-5 mól Doxorubicin 100% 65% 40% , 25% 25% 25% Ferri-doxorubicin 1: 1 100% 80% 60% ' 60% 60% 60% Ferri-doxorubicin 2:1 100% 100% 100% 100% 100% 100% Ferri-doxorubicin 3:1 100% 100% 100% 100% 100% >-i o O o-C A táblázatban bemutatott eredmények azt igazolják, hogy a doxorubicin a Na—K ATP-áz erős inhibitora, és ez a tulajdonság valószínűleg szoros kapcsolatban van a kardiotoxicitással. Amint látható, a doxorubicin 2: 1 és 3:1 ferri-származékai teljesen hatástalanok az enzimre, míg az 1: 1 ferri-származék részben inhibitáló hatást milt at. Ezekből a tényezőkből arra következtethetünk, 65 hogy a doxorubicinnek azok a fémszármazékai, me- 60 lyekben a fém 2:1 vagy nagyobb arányban van jelen, nem mutatnak inhibitáló'hatást aNá-K ATP-ázzal szem­ben, aZaz másszóval‘nem kardíótöxikusak. (Lásd az I- tábíázat eredményeit is.) TfáSonló kísérletekkel azt is igazoltuk, hogy a daunorubicin származékai esetében ugyanez a helyzet. ' ' , 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom