177832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antraciklin glikozidok előállítására
5 í17832 6 «... , - ;, ». . - . . >. gyületek felhasználhatók az agy neoplazmikus megbetegedéseinek kezelésében akár orálisan is, bélben oldódó bevonatos formában. Áz előzőek mellett úgy tűnik, hogy a fémionok bevitele szignifikánsan csökkenti a megfelelő aíapvegyület immunoszupresszív tulajdonságait, így például összehasonlító vizsgálatok során a doxorubicin jelentős mértékben elsorvasztotta a lépet és az immunokompetens sejteket, míg a találmány szerint előállított triferri-doxorubicin sokkal kevésbé mutatkozott immunoszupresszívnek. Végül a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek parenterális alkalmazása esetén a megfelelő alapvegyület, így például doxorubicin alkalmazási helye mellett jelentkező szövetelhalás nyilvánvalóan megszűnik. A találmány szerinti vegyületek láthatólag nagyobb specifikussága, mint már említettük a megváltozott permeabilitási tulajdonságoknak tulajdonítható. Bármilyen mechanizmussal magyarázhatók is azonban az előnyös tulajdonságok, nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek olyan előnyös, széles spektrumban jelentkező tulajdonságokat mutatnak, melyekkel a megfelelő alapvegyületek nem rendelkeznek. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módjait legelőnyösebben a III általános képlet alapján tárgyalhatjuk, mely bizonyos, a találmány szerinti eljárással előállítható, trimetallikus antraciklin glikozidok struktúráját mutatja. Amikor a III általános képletben R2 jelentése hidrogénatom és Rj —COCH3 vagy —COCH2OH—csoportot jelent, sorrendben a trimetallikus daunorubicint és trimetallikus doxorubicint kapjuk. , , , . . Ha a tálálmány szerinti eljárás során a vegyületek kialakítására kevesebb fémreagerist használunk, mint ami a kétfogú ligandumok teljes telítéséhez szükséges, a kapott vegyüleíben a fémkation különböző módokon oszolhat meg az egyes glikozidok között. Ilyen esetekben valószínűleg az ágiikon ligandumok dominálnak a fémkationokkal szemben. így legalább n mól fémkationt kell használni a glikozid egy móljára számítva, ahol n a kétfogú ligandumok s áma a glikozid molekulában. A valóságban, hogy a fenti feltételt minden esetben biztosítsuk, a fémkation sztöchiometriai feleslegben alkalmazható. A találmány szerint, tehát olyan glikozidok esetében, amelyek molekulánként három kétfogú ligandumot tartalmaznak, a kapott vegyület legalább 2 mól fémkatíont tartalmaz a glikozid egy móljára számítva. Ebben az esetben a fém : glikozid arány legelőnyösebben 3:1. Bár, mint már említettük, semmiképpen nem kívánjuk magunkat az elmélethéz kötni, lehetségesnek tartjuk, hogy az alap glikozid el nem foglalt kétfogú ligandumai a Na — K ATP-áz inhibitálása számára kötőhelyekként viselkednek, így kívánatos gondot fordítani arra, hogy el legyenek foglalva fémmel. A III, általános képlettel szemléltetett esetben az antraciklinon (ágiikon) ligandumai dikarbonilek. A daunoszaminil részben ettől eltérő ligandum jelenik meg, amely az aminocsoport és a glikoziles hidroxiesoport szomszédos helyzetéből származik. A találmány szerint a vegyületek előállítása oldatban, közelebbről vizes oldalban történik úgy, hogy az alapglikozidot és a bármely előnyös formában, így például előnyösen sóként bevitt fémkationt egyesítjük egymással. Kationként — mint már említettük olyan kationok használhatók, amelyek a Ca(II)-ionnál nagyobb affinitást mutatnak a ligandumhoz. Ennek meghatározása a Hill-módszerreí történik. Ilyen kationok például a kétvegyértékűek közüí: a Mn(II), Cd(II), Fe(IÍ), Zn(II), Co(II), Pb(IÍ), ^Ni(II), Cu(ÍÍ) és jg(íl)', míg a háromvegyértékű kationok közül a Fe(II.Í) és Al(III) kation. Előnyös kationqk a Fe(ÍI), Fe(líi), Cu(IÍ) és Co(IÍ) kationok, melyek közül á Fe(III)-ion a legelőnyösebb. Az előnyös fémsó reagensek például a kloridok, szulfátok, nitrátok, bár a hidroxídok szintén használhatók. Rendszerint, ha a fém reagenst és a gíikozidot vizes oldatban egyesítjük, viszonylag savas rendszert kapunk. Bár a fémreagens savas pH-nál mutat jó oldódást, előnyösnek találtuk a pH-érték azonnali beállítását közel semlegesre, olyan mértékben, amely kedvez a kelátképzésnek. Éz az érték előnyösen közel semleges, azaz 6,5—7,5, legelőnyösebben körülbelül 6,8—7,2. A pH- beállítást fokozatosan kell végezni, hogy minimalizáljuk a szilárd fémvegyiilet kicsapódását, amelynek jelenléte, véleményünk szerint, nem elegendő mennyiségű poliglikozidot tartalmazó molekularészek keletkezéséhez vezet. A reakció hőmérsékletének alsó határát oldhatósági megfontolások alapján, míg a felső határt a szóban forgó antraciklin degradációs hőmérsékletének figyelembevételével állapítjuk meg. A pH beállítása során a hőmérséklet 15 és 50 °C között van. A pH beállítását követően a kapott, általános monomer fémtartalmú származékot lehetőség szerint gyorsan el kell különíteni minden szilárd anyagtói, fémtartalmú mellékterméktől. Az ^elkülönítés szűréssel történhet. À szűrietben maradt glikozid-részek többsége monomer formában van. Ultraszűrési eljárással meghatározva azt találtuk, hogy a találmány előnyös foganatosítási módjai esetében a szűrlet glikozidtartalmának több, mint 95%-a, optimálisan több, mint 99%-a monomer formában van. A kapott oldatot, amely komplexen kívül levő fém-kationokat is tartalmaz, ezután gyorsan kezeljük, hogy megállítsuk a további reakciót a glikozid és a fém között, amely hatástalan poliglikozid-tartalmú anyagok keletkezéséhez vezethet. Ilyen vegyületek például azok, amelyeket Yesair ismertet a korábban hivatkozott „A. A. C. R. Abstr., 285 (1974)” dolgozatban. A szűrt oldatot egyszerűen és gyorsan pillanatszerű befagyasztással megszilárdítjuk. A reakcióelegy gyors befagyasztásával elérhető a fém és glikozid reakció teljes leállítása. Ezután a terméket előnyösen liofilizáljuk és kis páratartalmú környezetben, előnyösen i% páratartalom alatt tároljuk. A liofilizált anyagot, amely rendszerint nagymennyiségű mannitolt vagy más töltőanyagot is tartalmaz, pareníerálisah lehetőleg a végső koncentrációra való hígítás után, amely például steril vízzel történhet 1 ml/2,5 mg multimetallikus antraciklin glikozid koncentrációra, azonnal felhasználjuk. Másik megoldás, hogy a vegyületeket, így például a triferri-doxorubicint orálisan, bélben oldódó bevonatos formában adagoljuk. A fentiekben megadtuk az antraciklin glikozid-fém komplex előállítására szolgáló, találmány szerinti eljárást, amelynek érteimében az antraciklin glikozidot, így doxorubicint vagy daunorubicint az alkalmas fémsó reagenssel mgáltatjuk. Meg kívánjuk jegyezni, hogy á fémkeláí képzést egy antraciklin glikozid előállítási szintézis egyik, végső lépéseként is beiktathatjuk anélkül, hogy a szabad antraciklin glikozidot előzetesen izolálnánk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
