177756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tárgyak tisztítására galvanikus vagy vegyi fürdőkkel végzett kezelés útján
3 177756 4 máz, amely amfoter, nemionos, anionaktív és/vagy kationaktív. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy g) a tárgyak kezelését egy erre alkalmas berendezésben, előnyösen öblítő-fülkében végezzük, h) hűtőkészülékkel felszerelt öblítőfülkét használunk, j) az öblítőfülke alsó részében a felületkezelőszer vizes fázisa alatt, vagy felett összegyűlt oldószert leszívatjuk és a tárgyak kezelésére ismét felhasználjuk, vagy k) az öblítőfülke alsó részében az oldószer alatt, vagy felett összegyűlt vizes felületkezelőszert leszívatjuk és adott esetben tisztítás után, előnyösen az aktívszénen történő szűrés, további felületkezelésre használjuk. A találmány szerinti eljárás alkalmazható az összes olyan galvanikus és/vagy kémiai felületkezelő eljárásnál, ahol a kezelés után a tárgyakra tapadt vizes felületkezelőszer eltávolítása és/vagy visszanyerése szükséges, vagy kívánatos. Ezért a találmány szerinti eljárás igen alkalmas olyan vegyi- és galvánfürdőben, például króm, nikkel, kobalt, réz, kadmium, cink, ón, ólom, ezüst, arany, vagy ezek ötvözete alapú fürdőben kezelt tárgyak tisztítására, ahol a gazdaságos felhasználás és környezetvédelmi követelmények az értékes anyag lehetőleg kvantitatív visszanyerését teszik szükségessé. A találmány szerinti eljárással elértük a leírt módon kezelt tárgyak teljes tisztítását, valamint a kezelés után a tárgyakra tapadt vizes felületkezelőszer problémamentes, kvantitatív visszanyerését technikailag elegáns eljárással. Ezt eddig egyetlen ismert eljárással sem érték el. A találmányunk szerinti megoldás, vagyis a triklór-trifiuor-etán és nedvesítőszer együttes alkalmazása a vegyi vagy galvanikus fürdőben kezelt tárgyak tisztítására azért nem volt kézenfekvő, mivel nem kívánt habképződésre lehetett számítani, ami a kívánt hatást, vagyis az elektrolitok és a tisztításra alkalmazott anyag kvantitatív szétválasztását megakadályozta volna. A találmányunk szerinti eljárásban alkalmazott triklőr-trifluor-ctán vízzel nem elegyedik, fajsúlya 1.582 p/cm3, és a többnyire agresszív hatású felületkezelőszer nem bonja cl. A nedvesitöszer alkalmazása a felületi feszültséget csökkenti, és Így elősegíti a triklór-trifluor-etánnak a kezelt tárgyakon levő vízfilm alá vándorlását. A triklúr-trifiuor-ctánhoz a kívánt célnak megfelelően felhasználható amfoter. nemionos, anionaktív és kationaktív nedvesitöszer vagy ezek keveréke, igen alkalmas ezek közül a fluor- vagy klórtartalmú nedvesitöszer. Példaként az alábbi nedvesitöszereket nevezzük meg: Amfoter nedvesítőszerek N-laurif-f5*imino-dipropionsav, Na-só, 2-kapril-imtdazotinium-l-karboximetil-l-nátriumetoxiiát. * lauroil-amidopropil-N-dimetilamino-ecetsav, Iauroii-amidopropil-N-dimetilaminoxid, cetil-dietilamino-tetraglikoléter-szulfát, Nemionos nedvesltőszerek nonilfenol-poüglikoiéter, glikol-disztearát, etoxidált polipropilénglikol, perfluor-oktil-szulfonamido-poliglikoléter, olajsav-amido-poliglikoléter, Anionaktív nedvesítőszerek nátriumlaurilszulfát, perfluor-oktil-szulfonsav, K-só, kókusz-zsírsav-szarkozid, Na-só, díbutil-naftalinszulfonsav, Na-só, oleíl-oktaglikoléter o-szulfonsavésztere, trietanolammóniumsó, Kationaktív nedvesítőszerek penta-oxietil-sztearil-ammóniumklorid, perfluor-oktil-szulfonamido-propil-trimetil-ammóniumjodid, cetil-trimetil-ammóniumbromid és mások. Krómtartalmú szerekkel, illetve krómtartalmú fürdőkben kezelt tárgyak tisztítása esetén elkerülhetetlen az ezekkel szemben inert fluortartalmú nedvesítőszerek felhasználása. A tárgyak találmány szerinti kezelését egy erre alkalmas, szokásos öblítőfülkében végezzük. Az öblítőfülkét, mint már fent említettük, célszerű olyan hűtőkészülékkel felszerelni, amelyet a magasabb hőmérsékleten történő felületkezelésnél, például a forró nikkelfürdőnél is alkalmaznak. A találmány szerinti eljárás végrehajtása során a megfelelő felületkezelés után a tárgyakra tapadt felületkezelőszert a triklór-trifluor-etánnal végzett kezeléssel, azaz a triklór-trifluor-etán permetezésével, szórásával, vagy ráöntésével folyamatosan, vagy szakaszosan kvantitatíve eltávolítjuk és egy tartályban felfogjuk, erre azonban legcélszerűbb magát az öblítőfülkét használni. A vizes oldat és a triklór-trifluor-etán aránya az alkalmazott elektrolittól függ, az arány általában körülbelül 1: 1 (térfogatban kifejezve). A tartály, illetve az öblítőfülke alsó részében megtörténik a fázisszétválás és ekkor a triklór-trifluor-etános fázis a vizes felületkezelőszer alatt, vagy felett különül el. A találmány szerinti eljárásnál előnyösen úgy járunk el, hogy egyrészt az oldószert alkalmas készülékkel, például szivattyúval és csatlakozó csőrendszerrel leszívatjuk és ezután használjuk ismét tisztításra, másrészt a különvált vizes felületkezelőszert, adott esetben tisztítás után, előnyösen szűrés után, ismét felületkezelésre használjuk. Ezek az intézkedések összességükben lehetővé teszik egyrészt a felületkezelés után a tárgyak teljes tisztítását, másrészt a felhasznált értékes anyagok kvantitatív viszszanyerését technikailag egyszerű módszerrel. Ebből egyedi esetben további előnyök származnak, például kisebb felületkezelő berendezések, így galvanizáló berendezés szerkesztésének lehetősége, valamint a szennyvíznek majdnem teljes kiküszöbölése és ezzel a mintaszerű környezetvédelem biztosítása. A találmány szerinti eljárást a következő példák szemléltetik. 1. példa Vasból, vagy acélból készült tárgyakat, például csavarokat a szokásos összetételű vizes nikkelelektrolittal, kádban, 55 °C-on galvanikusan kezeltünk, majd a fürdőből kivéve öblítőfülkébe továbbítottunk. Ezután a tárgyakat triklór-trifluor-etánból (forráspont 47,6 °C, fajsűly 1,582 kp/m3) és 5 súlyrész perfluor-oktil-szulfonsav alapú nedvesítőszerből álló oldattal leszórtuk. A leszórást szakaszosan, összesen 2—5 percig végeztük és ezzel a nikkelezett tárgyakra tapadt fürdőoldatot teljesen eltávolítottuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
