177750. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérnyomást csökkentő hatású tioacil-L-aminosav-származékok előállítására

5 177750 6 például bőr alá, izomba, intravénásán vagy intraperito­­neálisan is alkalmazható. Az I általános képletű vegyületeket szájon át történő beadásra szolgáló tablettaként, kapszulaként vagy elixír­­ként kikészítve az angiotenzin okozta hipertenzió eny­hítésére használják. Parenterális beadásra steril oldatok vagy szuszpenziók használhatók. Az elfogadott gyógy­szerészeti gyakorlat szerint körülbelül 10-től 500 mg-ig terjedő mennyiségű I általános képletű vegyületet vagy fiziológiásán elfogadható sóját vagy ilyen vegyületek vagy sók keverékét elegyítjük adag egység formában vala­milyen fiziológiailag elfogadható vivőanyaggal, hordo­zóval, töltőanyaggal, kötőanyaggal, tartósítószerrel, stabilizátorral, ízesítőszerrel stb.-vel. A készítményben a hatóanyag mennyisége olyan, hogy a jelzett tartomá­nyon belüli dózist kapunk. A tablettákban, kapszulákban és hasonlókban alkal­mazható segédanyagokra példák a következők: kötő­anyag: tragantmézga, arabmézga, kukoricakeményítő vagy zselatin; vivőanyag: dikalcium-foszfát; mállasztó­­szer: kukoricakeményítő, burgonyakeményítő, alginsav és hasonlók; síkosítószer: magnézium-sztearát; édesítő­szer: szacharóz, laktóz vagy szacharin; ízesítőszer: borsosmenta olaj, borókaolaj vagy cseresznyeolaj. Ha a dózisegység formája kapszula, úgy ez az előbbi típusú anyagokon kívül még valamilyen folyékony hordozót, például egy zsíros olajat is tartalmazhat. Különböző egyéb anyagok is lehetnek jelen bevonatként vagy a ké­szítmény gyógyszerészeti külső kinézésének egyéb mó­don történő javítására. Tabletták például sellakkal, cukorral vagy hasonlókkal vonhatók be. Egy szirup vagy elixir tartalmazhat hatóanyagot, édesítőszerként szacha­rózt, tartósítószerekként metil- és propil-(p-hidroxi­­-benzoát)-ot, egy színezéket és egy ízesítőszert, például cseresznye- vagy narancsolajat. Injekciós célokra szolgáló steril készítmények a szo­kásos gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően a ható­anyagnak egy szokásos vivőanyagban, például injekciós minőségű vízben, valamilyen természetesen előforduló növényi olajban, például szézámolajban, kókuszolajban, földimogyoró-olajban, gyapotmagolajban, vagy valami­lyen szintetikus zsíros vivőanyagban, például etil-oleát­­ban vagy hasonlókban történő feloldásával vagy szusz­­pendálásával készülhetnek. Szükség szerint pufferok, tar­tósítószerek, antioxidánsokéshasonlók is adhatók hozzá. A találmányt a következő példák szemléltetik. A hő­­mérsékleti adatokat Celsius fokokban adtuk meg. 1. példa N-(3-Benzoiltio-propionil)-L-alanin 4,45 g L-alanint feloldunk 50 ml vizes 1 n nátrium­­-hidroxid oldatban, és az oldatot jeges fürdőben keverve lehűtjük. Hozzáadunk sorjában 27 ml 2 n nátrium­­-hidroxid oldatot és 8,5 g 3-bróm-propionil-kloridot, és az elegyet kivesszük a jeges fürdőből, és szobahőmér­sékleten három és fél órán át keverjük. Hozzáadjuk 7,5 g tiobenzoesav és 4,8 g kálium-karbonát eiegyét 50 ml víz­ben, és a reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Tömény sósavval történő megsavanyítás után a vizes oldatot etil-acetáttal extraháljuk, és a szerves fázist vízzel mossuk, vizmentesítjük, és szárazra párol­juk. A 14,9 g maradékot éterből átkristályosítva 7,1 g N-(3-benzoiltio-propionil)-L-alanint nyerünk, amelynek olvadáspontja 99—100°. 2. példa N-(3-Merkapto-propionil)-L-alanin 4,5 g N-(3-benzoi!tio-propionil)-L-alanint oldunk 7,5 ml víz és 6 ml tömény ammónium-hidroxid oldat elegyében. Az elegyet egy óra elteltével kevés vízzel hí­gítjuk, szűrjük és a szűrletet etil-acetáttal extraháljuk. A vizes fázist tömény sósavval megsavanyítjuk, és etil­­acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, vízmentesítjük, és vákuumban szárazra pároljuk. A ma­radékot etil-acetát és hexán elegyéből átkristályositva 1,87 g N-(3-merkapto-propionil)-L-alanint kapunk, amelynek olvadáspontja 79—81°. 3. példa N-(3-Benziltio-propionil)-L-leucin Az 1. példa szerinti eljárásban az L-alanint 6,55 g L-leucinnal helyettesítve 16,7 g nyers N-(3-benzoiltio­­-propionil)-L-leucint kapunk. Ezt feloldjuk 200 ml etil­­acetát és 1 mól diciklohexil-amin elegyében. A kivált kristályos sót kiszűrjük, és megszáritjuk. Kihozatal: 19,5 g; olvadáspont 178—180°. A diciklohexil-ammó­­niumsót 200 ml etil-acetáttal és 50 ml 10%-os vizes kálium-hidrogén-szulfát oldattal kirázzuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, vá­kuumban szárazra pároljuk, és a maradékot etil-acetát és hexán 1:1 arányú elegyéből kristályosítva 8,8 g tiszta N-(3-benzoiltio-propionil)-L-leucint kapunk, amelynek olvadáspontja 99—101°. 4. példa N-(3-Merkapto-propionil)-L-leucin A 2. példa szerinti eljárásban az N-(3-benzoiitio­­-propionil)-L-alanint 6,46 g N-(3-benzoiltio-propionil)­­-L-leucinnal helyettesítve 2,75 g N-(3-merkapto-propio­­nil)-L-leucint kapunk, amelynek olvadáspontja 131 — 132°. Az anyagot acetonitrilből átkristályosítjuk. 5. példa N-(3-Benzoiltio-propionil)-L-fcnilalanin Az 1. példa szerinti eljárásban az L-alanint 8,25 g L-fenilalaninnal helyettesítve 18,8 g nyers N-(3-benzoil­­tio-propionil)-L-fenilalanint kapunk. Ezt acetonitrilből átkristályosítva 11,1 g terméket kapunk, amelynek ol­vadáspontja 123-124"'. 6. példa N-{3-Merkapto-propjonil>L-feniíalanin 1,78 g N-(3-benziltio-propionil)-L-fenilalanint oldunk 20 ml víz és 5,5 ml I n nátrium-hidroxid elegyében. Az oldathoz 20 ml tömény ammónium-hidroxid oldatot adunk, majd 20 ml vizet. A reakcióelegyet három óra múlva 120 ml etil-acetáttal extraháljuk, majd tömény 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom