177737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hosszúkás fémlemezből szalagtekercsek kialakítására
11 177737 12 összeköttetést nemcsak lépésenként szakaszosan, hanem adott program szerinti megszakításokkal, mindenkor a szükségnek megfelelően alakíthatjuk ki. A fent említett szükségnek megfelelő vezérlésre vonatkozólag a 3. ábra alapján mutatunk be példát. Egy 33 érzékelőszerkezetet helyezhetünk el a 30 hosszirányú szétválasztó munkahely és a feltekercselő 36 tüske közé, hogy ezáltal a vágott 16 fémlemeztekercs feltekercselésének kezdetekor a belógásokat, vagy a feszültségkülönbséget, vagy más hasonló különbségeket érzékelni lehessen. 33 érzékelőszerkezetként tetszőleges, pl. önmagában ismert feszültségérzékelő, vagy pedig fotoelektromos érzékelő alkalmazható, mint ahogy ez példaként a 3. ábrán látszik. Ügy a 31 körkés, valamint ennek ellendarabja annyira közel vannak egymáshoz elhelyezve, hogy ezáltal mindenképpen biztosítható a folyamatosan futó 16 fémlemeztekercs hosszanti irányú bevágása, mindaddig, amíg a 33 érzékelőszerkezet a 32 szalagok feltekercselésének kezdetén különbségeket vagy kezdődő különbségeket érzékel, minek következtében a 31 körkéseket oly módon mozdítjuk ki eredeti helyzetükből, vagy — más módon, az ábrán nem ábrázolt automatikával — oly módon állítjuk el, hogy ezáltal a 32 szalagok peremei között létrehozandó összeköttetéseket periodikusan továbbra is kielégítő módon tudjuk kiképezni, hogy a 32 szalagokat együttesen lehessen feltekercselni. A fenti közbenső műveletet egy adott időszakaszon belül adott vágási hosszúságúra vagy időszakaszra vonatkoztatva befejezhetjük, amint a feltekercselés során tapasztalt egyenetlenségek megszűnnek. A 4. és 5. ábra példakénti kiyiteli alakként a 16 fémlemeztekercs vágása során kialakított összefüggő összeköttetést, vagy periodikusan ismétlődő, részben vágott lemezszakaszt ábrázol. Az egymással szomszédos 32 szalagokat egymáshoz képest vertikális irányban toljuk el, amint a 31 körkések vágtak, majd együtt visszaugranak eredeti helyükre, amint azokat egymástól már teljesen szétválasztottuk. A csak részbeni szétválasztás esetében az egymással szomszédos 32 szalagok az alaplemezen kialakuló 48 hidak útján maradnak egymással összekötve. Ezek a 48 hidak az egymás mellett elhelyezkedő tekercseket kötik össze, és az egymással szomszédos 32 szalagszakaszok vertikális irányú eltolása az 5. ábrán szemléltetett módon megy végbe. Ezáltal az egymással szomszédos 32 szalagok, amelyek egymással egységes tekercsként vehetők figyelembe, együttesen nagyobb szilárdságúak, és a 48 hidak helyein vastagabbak a berendezésnek a 32 tekercseket feltekercselő munkahelyén levő 36 tüskéken. A 6. ábra vázlatosan szemlélteti a 4. ábrán látható a, b, c, d élek pillanatnyi helyzetét a 31 körkés által vágott rés helyén, a 31 körkés lapos részének helyén (a 31 körkés által történt további vágott részekhez képest); a 31 körkés lapos része által történt vágás helyét a 6. ábrán az e és f helyek közötti részek szemléltetik. Az ábrán látható g és h vertikális helyek a diagramban a fémlemez alsó és felülső felületeinek magassági méreteit jellemzik abban az állapotban, még mielőtt a 31 körkés a 16 fémlemeztekercs vágását megkezdte volna, és a szakaszos vágást végrehajtotta volna. Ha az egyik 31 körkés éle relief-szerűen van kiképezve, vagy pedig pereme homyolással van ellátva, akkor a vágási folyamat a 6. ábrán szemléltetett diagram szerint megy végbe. Habár a megfelelő vágási görbék a függő6 leges tengely méretét nem követik teljesen szimmetrikusan, nagy vonalakban azonban mégis a 6. ábrán látható görbék vonalait követik, mert az egymással szomszédos, még fel nem vágott 32 szalagok hajlamosak vízszintes irányban a 31 körkések között központosán haladni, ha csak egyetlen 31 körkés van mélyedésekkel ellátva. A 7. ábra egyetlen 31 körkéssel való 61 reliefalakú kialakítást szemlélteti. Ez a 31 körkés az ábrán nem ábrázolt lapított vagy mélyedéssel ellátott peremű 31 körkéssel dolgozik együtt. A 62 köríven egy 63 lapos rész van kiképezve, amely a kés pereme mentén a 64 és 65 pontokon kezdődik, ill. végződik. A találmány szerinti berendezés egyik példakénti kiviteli alakjánál a 3 szalagok közötti összeköttetések helyei nem vastagabbak — szemben az 5. ábrán ábrázolt kiviteli alakkal —-, hanem az összeköttetés helyei kissé öszszenyomottak, amennyiben a 16 fémlemeztekercsből vágott 32 szalagokat két, az ábrán nem ábrázolt nyomóhenger között vezetjük át. E nyomóhengerek egymástól adott távolságra vannak elhelyezve. Ez a távolság azonos, vagy valamivel kisebb, mindenesetre előnyösen kisebb, mint a 16 fémlemeztekercs lemezének vastagsági mérete a lemez felhasítását megelőzően. A 48 hidat akkor vágjuk át, amikor az egymással szomszédos 32 szalagokat az összeköttetés helyén az eredeti vastagsági méretre nyomjuk össze. Kitűnt, hogy néhány alkalmazási példa esetén a 32 szalagok pontos nyomvonaltartással tekercselhetők fel, és a 32 szalagok szélei nem lapolódnak át, ha a korábbiak során említett összefűzési műveletet elhagyjuk, mert a feltekercselésnél a 31 körkések a leendő 32 szalagok peremeinek szélén létrehozott kényszerű összeköttetések szerepét átveszik, mint ahogy ezt a korábbiak során már említettük. Egy másik kiviteli példa esetén, mint ahogy azt a 13. és 14. ábrákon szemléltettük, a 121 anyatekercset (lásd 13. ábra) 0,038 cm vastag szalagtekercsből készítettük, és egy 122 megvezetés útján 7,62 cm átmérőjű 123 körkésen és 124 nyomóhengeren átvezetve egy 125 feltekercselő tüskére tekercseltük fel, amely utóbbit tengelykapcsolóval és fordulatszám áttételi művel rendelkező motorral hajtottuk meg. A 122 megvezetés az ábrán ábrázolt kerekes hajtómű útján egy excentrikus előtétszerkezet forgását szabályozza, amelynek következtében a felső 123 körkés helyzete változtatható. Ezáltal a 123 körkése;k közötti távolság állítható. Az alsó 123 körkések mindegyike egy-egy lapított peremrésszel rendelkezik, mint ahogy ez a 7. ábrán látszik, aholis a lapított részek végei közötti, távolság 0,318 cm hosszúságú, a maximális mélység pedig a körív peremétől mérve 0,015 cm. Valamennyi 123 körkés távolságtartó tárcsák vagy illeszkedő 130 kések útján van rögzítve. Az alsó és felső együttműködő késpárok együttesen vágják a fémet, míg a kések között rugalmas anyagú 131 hüvelyek vagy perselyek vannak elhelyezve, amelyeknek az a feladatuk, hogy a levágott fémet a vágóéltől eltávolítsák, amikor a fém a vágóéit már elhagyta. A 132 hajtótárcsa feladata, hogy a felső 123 körkést kézzel lehessen beállítani, ill. indítani. A fent említett méretek esetében a körkések lapos részei által alkotott összekötő hidak abban az esetben maradnak egymással összekötve, ha a bevágott szalagokat a 124 nyomóhengereken vezetjük át, hogy a felvágott szalagokat együtt 140 leánytekercsek alakjában (lásd 9. ábra) lehessen feltekercselni. Ez esetben a 140 leányteker-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
