177737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hosszúkás fémlemezből szalagtekercsek kialakítására
13 177737 14 esek együtt a 141 főtekercset alkotják. Az ábrán látható kiviteli példa esetében a két szélső 140/a leánytekercs lényegesen keskenyebb, mint a többi leány tekercsek. Ha a 127 kézifogantyút állítjuk — hogy ezáltal a felső 123 körkést süllyeszthessük — a vágott szalagok közötti összeköttetések kialakítása megszűnik. A felvágott szalagok ekkor is híven követik az eredeti nyomvonalat, amikor az ily módon alkotott 140, 140/a leánytekercseket feltekercseljük. Amint azonban egy kismérvű belógás vagy játék jön létre a külső vagy az azt követő 140, 140a leánytekercs egyik vagy mindkét oldalán, a 127 kézi fogantyút vissza kell állítani, ezáltal a felső 130 kést felemeljük és a szalagok közötti összekötést ismételten alkalmazni kell. Az említett játék megszűnik, ha a vágott szalagok az összefűzés következtében kényszerűen összefűzve maradnak, és azokat együttesen tekercseljük ismét. A 10. és 11. ábrák vázlatosan szemléltetik a menesztés irányában vágott szalagok keresztmetszetét közvetlenül a 124 nyomóhengerek utáni helyzetben. A 10. ábra a szalagok között kialakított összekötést ábrázolja, míg az egymással szomszédos szalagok közötti 48 hidak kisebb-nagyobb vágásokkal rendelkeznek, azonban nincsenek teljesen szétválasztva. All. ábra teljesen szétválasztott szakaszokat szemléltet. A 10. és 11. ábrákon szemléltetett csúcspontok következtében a széleken fekvő, a 141 főtekercs szélein fekvő 140a leánytekercsek lazábban vannak feltekercselve, mint a középső részen elhelyezkedő 140 leány tekercsek. Minthogy a 140 és 140a leánytekercsek egymással kényszerűen össze varrnak kötve (úgyhogy azok együttesen tekercselődnek), így valamennyi 140 és 140a leánytekercsnek hosszúságegységre vonatkoztatva azonos menetszáma van. A fűzéssel való összeköttetés úgy van kialakítva, hogy két, egymással szomszédos 140 és 140a leánytekercs közötti összekötés az elülső és hátulsó felületek között, vagy pedig a fémlemez felületén tökéletesen fennmarad. Az elülső és hátulsó felületek az összefűzéssel történt összeköttetés folytán nincsenek megszakítva, hogy ez a helyzet kialakulna, ha a vágási folyamat az összekötés területein megszakadna. Az egymással szomszédos 140 és 140a leánytekercsek érintkező felületei, amelyeket a vágási művelet alakít ki, a 140 és 140a leánytekercsek peremének teljes hosszúsága mentén sarkos éleket hoz létre és ezek biztosítják az élek összekötését. Az összefűzés alapján való összekötések vagy a vágott 140, 140a leánytekercsek közötti összekötések oly módon alakíthatók ki, hogy csak egy nagyon minimális kényszerű összeköttetés jöjjön létre abból a célból, hogy azok együttesen legyenek feltekercselhetők. Ha a fenti példa szerint instabilitás, vagy pedig a 140 és 140a leánytekercsek között a tekercseléskor játék alakulna ki, akkor a felső 123 körkést nem emeljük fel, hanem helyette a 127 kézifogantyút — amely pl. egy bütykös tárcsa —■ megfelelő mértékben elállítjuk, hogy ezáltal az összefűzéssel létrehozott összeköttetések vastagságát minimálissá tegyük (amelyek egyébként szokásosan igen vékonyak), valamint a szalagokat összehajtó nyomórudakat vagy hengereket addig szorítjuk le, amíg a szalagok a 125 feltekercselő tüskére fel nem tekercselődnek. A 127 kézifogantyút addig állítjuk, amíg a 140 és 140a leánytekercsek közötti összefűző összeköttetések megint ki nem alakulnak és azoknak vastagsága elegendő, hogy a fél vágott 140 és 140a leánytekercsek együtt-tartását a feltekercselés céljából ismét biztosítani lehessen. Ha ezt a kényszerűen szükséges összekapcsolást már biztosítottuk, akkor a felső 123 körkést ebben a helyzetben hagyjuk, vagy előnyösen megint süllyesztjük, hogy az előbbi munkaciklust ismételni lehessen. Ezt a lesüllyesztést általában csak addig végezhetjük, amíg ismételten nem jelentkezik valamilyen instabilitás, vagy pedig a futó lemeznek vagy felvágott 140 és 140a leánytekercsnek valamilyen játéka. A kézzel vezérelt szerkezet természetesen automatikus berendezéssel is helyettesíthető, amely valójában azt a helyzetet tudja stabilizálni, amelyben a felvágott 140 és 140/a leánytekercsek kényszerűen összetarthatok, és ily módon ki lehet küszöbölni az olyan helyzetet, amikor a felvágott 140 és 140a leánytekercsek összekötése már nem biztosítható. A 123 körkések peremein kialakított 0,015 cm mélységű lapított rész helyett az egymással társított alsó és felső 123 vágókések egymáshoz illeszkedő peremrészein 0,076 cm mélységű lapítások alakíthatók ki, hogy ezáltal egymáshoz képest szimmetrikusan elhelyezkedő és egymással hasonló összekötő részeket lehessen kialakítani a vágandó lemezen. Ilyen esetben az alsó és felső 123 körkéseket forgató szerkezetek egymással szoros csatolásban vannak, hogy biztosítani lehessen a 123 körkések peremén levő lapított részek szinkron futását a felvágandó lemezen. Az ábrán látható kiviteli példa esetében a 123 körkések nincsenek az említett hajtómű útján egymással összekötve. Az egymással szomszédos 140 és 140a leánytekercsek között kialakítandó összekötések szilárdságának a görgők beállításától függő szabályozása érdekében eltérően lapított alakzatok is kialakíthatók a 123 körkések peremein. A 8. ábrán láthatóan a 130 késeken köszörüléssel „sirályszámy” alakú mélyedést készítettünk, amely két ív alakú részből áll. Ezeknek például 7,62 cm átmérőjű 123 körkés alkalmazása esetén a 130 kés kerületével alkotott tangenciális érintkezőpontjainak távolsága 0,318 cm. A két ív sugara, illetve a két ív középpontja úgy van kialakítva, hogy azoknak sugara a körkés sugarához képest 0,015 cm-rel kisebb. Hasonlóképpen előnyös kiviteli példát alkothatunk oly módon, hogy két, egymással együttműködő 123 körkéseket alakítunk ki a fentiekben elmondott alakú kimélyítést. Az egymással társított 123 körkések együttesen forognak, és a két 123 körkés mélyedéseinek helyén a vágási mélység 0,076 cm méretű lesz. A fent említett alakú 123 körkéseken kiképzett beköszörülések útján az összekötő 48 hidak keresztmetszetének felülete a 124 nyomóhengerek közötti rés szempontjából többé-kevésbé eltérő keresztmetszetű felületet hozhat létre, ami pontosabb szabályzást tesz lehetővé. Ha mindkét, mélyedésekkel ellátott hengert a fenti alakzatnak megfelelőképpen képezzük ki, és ha a 123 körkéseket egymással szemben vezetjük meg, akkor a sirályszámy alakok tükörképei mindkét mélyedésben fokozott mértékben átlapolódnak, úgyhogy csökkenő méretű rombusz alakú bevágás adódik, amely végülis megszűnik, habár feltételezhetően a feltekercselendő 140 és 140a leánytekercsek összetartására szükséges erő megszűnik, még mielőtt a rombuszalak megszűnte bekövetkezne. Abban az esetben, ha az alsó és felső 123 körkések egymáshoz képest szögeltéréssel vannak elhelyezve — miközben azok együtt oly módon forognak, hogy a 123 körkések peremén kialakított mélyedések egybees-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
