177697. lajstromszámú szabadalom • Eljárás laktámok anionos polimearizációjának gyorsítására

3 177697 4 francia szabadalmi leírás. Katalizátorként N-fémhalo­­genid laktámsót alkalmaznak, amelyet halogéntartalmú vegyületből és fémlaktamátból állítanak elő. A halogén­­tartalmú vegyületet alkálihalogenidek, alkáliföldfém­­halogenidek, átmeneti fémhalogenidek, valamint szerves halogénvegyületek közül választják ki. A leírás szerint a polimerizáció idejét az alkalmazott halogénvegyület megválasztásával eltérő mértékben lehet csökkenteni. Az eljárás hátránya, hogy a polimerizáció gyorsítását fémhalogenidek bekeverésével valósítja meg, olyan reak­cióval, amely nem játszódik le teljes mértékben a kívánt irányban, azaz a keletkező katalizátor a kiindulási anya­gok egy részét mint inaktív komponenseket tartalmazza, így csak korlátozott mértékű gyorsító hatást vált ki. További hátrány, hogy ilyen módon csak azokat a fém­­halogenideket lehet felhasználni, amelyek valamelyest oldódnak laktámokban vagy abban az oldószerben, amelyben a fémlaktamát is oldódik. Az eljárás további hátránya, hogy a katalizátorokat és az ezekhez szükséges aktivátorokat viszonylag nagy mennyiségben, közel 1 m%-ban kell alkalmazni megfelelő gyorsító hatás elé­rése érdekében. A vízmentes fémhalogenidek rossz oldhatóságával kapcsolatos problémát részben kiküszöböli a 3 740 379 sz. USA-beli szabadalmi leírás szerinti eljárás, amelyben különböző fémsók laktámmal képzett komplexeit alkal­mazzák katalizátorként, és így csökkentett kristályossá­­gú poliamidokat állítanak elő. Ezzel az eljárással sem lehet azonban laktámban nem oldódó fémsókból kata­lizátort előállítani, mivel ezeknek laktámkomplexei sem képződnek ; továbbá — a fémsókból kiindulva — nem küszöböli ki azt a hátrányt, hogy a keletkező katalizáto­rok inaktív részeket is tartalmaznak. További hátrány, hogy az eljárásban viszonylag nagymennyiségű (5... 50 súly% a laktámra számítva) katalizátort kell alkal­mazni. A találmány célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével olyan egyszerű eljárás megvalósítása, amellyel a laktámok polimerizációjának sebességét mi­nimális koncentrációjú katalizátorral is tetszőleges mér­tékben lehet gyorsítani. A találmány alapja az a meglepő felismerés, hogy az ismert módon bázisokkal katalizált anionos laktámpoli­­merizáció sebessége tetszőleges mértékben változtatható szervetlen vagy szerves savakkal. A találmány további alapja az a felismerés, hogy szervetlen vagy szerves sa­vak az anionos polimerizáció körülményeinek legmegfe­lelőbben laktámokkal, alifás vagy aromás aminokkal képzett sóik formájában vihetők be a polimerizációs elegy be. A fentiek alapján a találmány eljárás 6—12 szénatom­számú anionos polimerizációjának gyorsítására, ahol a polimerizációt többértékű fémlaktamát katalizátor, aktivátor és adott esetben térhálósító vagy lágyító ada­lékanyagok jelenlétében hajtjuk végre. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy laktám­­olvadékhoz egy- vagy többértékű szervetlen savak vagy szerves szulfonsavak laktámokkal vagy aminokkal kép­zett sóit adjuk a laktám 1 molnyi mennyiségéhez viszo­nyítva 0,2—10 mmol, előnyösen 1—4 mmol mennyi­ségben. A polimerizáció sebesség befolyásolásának irányát és mértékét a savkomponens .megválasztásával lehet meg­határozni. A laktámmal sót képező egy- vagy többfunk­ciós szervetlen vagy szerves sav lehet pl. HNOj; HN02, H:S04, HCISOj, HCl, HCIO4, HJO3, H3P04, H4P207, továbbá hangyasav, ecetsav, mono-, di- és triklórecetsav, nitroecetsav oxálsav, telített és telítetlen dikarbonsavak, benzoesav és szubsztituált benzoesavak, aromás di- és polikarbonsavak, aromás és alifás szulfonsavak és poli­­szulfonsavak, szubsztituált fenolok stb. Általában a sav erőssége és polimerizációt gyorsító hatása között olyan összefüggés van, hogy növekvő saverősséggel nő a gyor­sító hatás. Egy adott sav esetében pl. benzoesavnál a ben­zolgyűrűn levő szubsztituensek megválasztásával lehet különböző mértékű hatásokat kifejteni a polimerizáció sebességére. Feltételezésünk szerint a savas só a katalizátorral k- M(L)a + m• A(H)b- (NR)b-Mk(A)m(L)n+rnb- NR reakcióban reagál (ahol M az „a” vegyértékszámú fém­iont, A(H)b a „b" funkciós savat, NR laktámot vagy amint; k, m és n pedig sztöchiometrikus együtthatókat jelent). A savas só mennyiségét a fémlaktamát ekvivalens mennyiségénél kisebbre választjuk; ezen belül a két komponens arányát a fém vegyértékszáma és a savas csoportok száma határozza meg. Többértékű fém vagy többfunkciós sav esetében többféle sztöchiometrikus összetételű katalizátort lehet előállítani, és ezek külön­bözőképpen befolyásolják a polimerizáció sebességét. Feltételezhető, hogy a savas sók hatására a katalizá­torok adott esetben jobban disszociálnak, azaz nagyobb aktív laktamátion-koncentrációt hoznak létre a polime­rizáló elegyben, mivel a találmány szerinti eljárással a polimerizáció sebessége adott esetben jelentősen na­gyobb, mint a legjobban disszociáló fémlaktamátok esetében. A találmány főbb előnyeit a következőkben ismertet­jük. a) Az eljárás alkalmas a polimerizáció sebességének tetszés szerinti befolyásolására széles tartományban. b) Az eljárás szerint adott esetben már igen csekély, mindössze 0,25 mmol/mol koncentrációjú katalizátorral is jelentősen lehet gyorsítani a polimerizációt, ellentét­ben a normális sebességű polimerizációknál szokásos 5...50 mmol/mol katalizátorkoncentrációkkal. c) Az eljárás viszonylag alacsony és viszonylag magas hőmérsékleten is hatásosan alkalmazható a polimerizá­ció sebességének változtatására. Az anionos laktámpoli­­merizációt az általában alkalmazott katalizátorokkal és aktivátorokkal 130... 180 °C közötti kezdő hőmérsékle­ten indítják azért, hogy a polimerizáció sebessége techno­lógiailag megfelelő legyen. A találmány szerinti eljárás­sal szélesebb hőfoktartományban, 90...220 °C közötti kezdő hőmérsékleten is beállítható a polimerizáció kí­vánt sebessége. d) A szervetlen és szerves savak laktámokkal, aminok­kal és amidokkal képzett sói általában jól oldódnak lak­támban, előállításuk egyszerű, könnyen kezelhetők, és készségesen reagálnak fémlaktamátokkal. e) A találmány szerinti eljárás adott esetben alkalmas javított ütésállóságú poliamid előállítására, ha többér­tékű fém laktamátját tartalmazó katalizátorhoz több­­funkciós savak laktámmal vagy aminokkal képzett sóját adjuk. A találmány szerinti eljárás alkalmazására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom