177682. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 2-ben-benzoil-4-oxo-1,2,3,6,7,11b-hexahidro-4H-pirazinol[2,1-a]izokinolint tartalmazó féregűző hatású gyógyászati készítmény előállítására

5 177682 6 (adott esetben valamely közömbös oldószer jelenlété­ben) 180 °C-ra melegítve végbemegy a gyűrűzárás. Az A vegyidet reszorbeálódik és így a gyomor—bél­rendszeren kívül is hat a parazitákra, például a Schisto­soma sp.-re, a véredényrendszerben, a Hymenolepis microstoma-ra az epevezetékben és a T. hydatigena-lár­­vákra a májban. Az A vegyület féregüzo hatását in vitro és állatkísér­letben vizsgáltuk orális és parenterális adagolás után, parazitákkal erősen megfertőzött kísérleti állatok eseté­ben. A kísérleti állatok jól elviselték az alkalmazott dó­zisokat. Féregűzőszerként való adagoláshoz az A vegyületet ismert módon a szokásos készítményekké alakíthatjuk. Az A vegyületet gyógyászatiig elfogadható hordo­zóanyagokkal kombinálva alkalmazhatjuk. Adagolási formákként különböző közömbös hordozóanyagokkal kombinálva a tabletták, drazsék, pezsgőtabletták, a hatóanyagot depó-formában tartalmazó tabletták vagy drazsék, kapszulák, szemcsék, vizes szuszpenziók, in­jektálható oldatok, emulziók és szuszpenziók, elixírek, szirupok és paszták és hasonlók jönnek szóba. A hordo­zóanyagok magukban foglalják a szilárd hígítószereket vagy töltőanyagokat, valamely steril vizes közeget, vala­mint különböző nem mérgező szerves oldószereket és hasonlókat. Az orális adagolásra használt tabletták és hasonlók természetesen édesítő adalékot és hasonlókat is tartal­mazhatnak. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat hozzáadjuk az oldószerekhez és/vagy hordozóanyagokhoz, adott esetben emulgáló­­szereket és/vagy diszpergálószereket is alkalmazunk, mi­­mellett például ha hígítószerként vizet használunk, adott esetben szerves oldószereket is alkalmazhatunk segéd­oldószerként. Segédanyagokként példaképpen megnevezzük az alábbiakat: víz, nem mérgező szerves oldószerek, így paraffinok (például ásványolajfrakciók), növényi olajok (például földimogyoró-, szézámolaj), alkoholok (pél­dául etilalkohol, glicerin), glikolok (például propiléngli­­kol, polietilénglikol); szilárd hordozóanyagok, így pél­dául természetes kőlisztek (például kaolin, agyagföld, talkum, kréta), szintetikus kőlisztek (például nagy disz­­perzitású kovasav), szilikátok, cukrok (például nyers-, tej-, és szőlőcukor); emulgeálószerek, így nem ionos és aníonos emulgeátorok (például polioxietilénzsírsavész­­terek, polioxietilénzsíralkoholéterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok), diszpergálószerek (például lignin, me­­tilcellulóz, keményítő és polivinilpirrolidon) és tapadást gátló anyagok (például magnéziumsztearát, talkum, sztearinsav és nátriuinlaurilszulfát). Orális alkalmazás esetén a tabletták a megnevezett hordozóanyagokon kí­vül természetesen adalékanyagokat is tartalmazhatnak, így nátriumcitrátot, kalciumkarbonátct és dikalcium­­foszfátot és különböző egyéb anyagokat, így keményí­tőt, előnyösen burgonyakeményítőt, zselatint és hason­lókat. A tablettázáshoz használhatunk továbbá tapadást gátló anyagokat, így magnéziumsztearátot, nátriumlau­­rilszulfátot és talkumot. Orális adagolásra szánt vizes szuszpenziók és/vagy elixírek esetén a hatóanyagot a fentiekben megnevezett segédanyagokon kívül különböző ízjavító szerekkel vagy színező anyagokkal is összekeverhetjük. Parenterális alkalmazás esetében a hatóanyag alkal­mas folyékony hordozóanyagokkal készített oldatát ada­golhatjuk. A készítményeket a szokásos módon alkalmazhatjuk. Az adagolást előnyösen orálisan végezzük, azonban be­adhatjuk parenterálisan, különösen szubkután, vala­mint a bőrön át is. A cesztódák kifejlett formáinak hatásos irtására elő­nyösnek bizonyult, ha az A hatóanyagot egy vagy több alkalommal adjuk be körülbelül 0,1—500, előnyösen körülbelül 5—250 mg/testsúlykg napi mennyiségekben orálisan, illetve szubkután. A megfelelő galandféreg­­lárvák hatásos kiirtásának céljából adott esetben szük­ség lehet nagyobb hatóanyagmennyíségekre is. A Schistosomák hatásos irtására is adott esetben na­gyobb hatóanyagmennyiségeket kell alkalmazni. Bizonyosan esetekben szükség van arra, hogy a meg­adott mennyiségektől eltérjünk, mégpedig a testsúlytól, illetve az alkalmazás módjától, valamint a kezelendő személy vagy állat gyógyszerre való reagálásától, illetve a készítmény fajtájától és az adagolás időpontjától, illetve intervallumától függően. Néhány esetben kielé­gítő lehet, ha kisebb mennyiséget adunk be, mint a fen­tiekben említett legkisebb mennyiség, míg más esetek­ben túl kell lépni a megadott felső határt. A féregűző hatású A vegyületet előnyösen a fentiekben megnevezett hordozó-, illetve segédanyagok segítségé­vel adagoljuk, azonban adott esetben beadhatjuk segéd­anyag nélkül vagy csaknem segédanyag nélkül is, pél­dául ha az A hatóanyag kapszulában van. Féregűző hatású készítményt tehát úgy állíthatunk elő, hogy az A vegyületet l-(N-benzoil-aminometil)-2- -klóracetil-l,2,3,4-tetrahidro-izokinolinból vagy 4-oxo­­-1,2,3,6,7,1 lb-hexahidro-4H-pirazino[2,1 -ajizok ind in­ból előállítjuk, majd gyógyászati készítménnyé alakítjuk. A találmány értelmében tehát előnyösen úgy állítunk elő féregűző hatású készítményt, hogy l-(N-benzoil­­-aminometil)-2-klóracetil-l ,2,3,4-tetrahidro-izok inolint ciklozálunk vagy 4-oxo-l,2,3,6,7,llb-hexahidro-4H-pi­­razino[2,l-a]izokinolint valamely benzoilező szerrel rea­­gáltatunk és a kapott 2-benzoiI-4-oxo-l,2,3,6,7,llb­­-hexahidro-4H-pirazino[2,l-a]izokinoIint legalább egy szilárd, és/vagy félig folyékony és/vagy folyékony hor­dozó- vagy adalékanyaggal és adott esetben legalább egy további hatóanyaggal alkalmazásra kész készítmény­­nyé elkészítjük. Az adagolás módja szerint az A vegyület és az alkal­mazott hordozó- vagy segédanyag közötti arány nagyon változhat. Ha az A vegyületet például tabletta vagy drazsé alakjában adjuk be, körülbelül 0,1—5000 mg ha­tóanyagot körülbelül 1—10 000 mg segédanyaggal kombinálhatunk. Ha ezzel szemben az A vegyül etet premixként készítjük el gyógyhatású takarmány számá­ra, körülbelül 1 kg hordozó-, illetve segédanyagra kö­rülbelül 1—800 g A \ egyiiletet számítunk. Injekció alak­jában elkészítve 1 liter folyadék az oldódást elősegítő anyag fajtája szerint körülbelül 5—200 g A vegyületet tar­talmazhat; 1 liter emulzió szintén körülbelül 5—500 g A vegyületet tartalmazhat oldva, illetve szuszpendálva. Nagyobb mennyiségű hatóanyag adagolása esetén adott esetben célszerű, ha azt a nap folyamán több ki­sebb adagra osztva adjuk be. így például 1000 mg meny­­nyiségű egyszeri adag helyett 5200 mg-os adagot adha­tunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom