177611. lajstromszámú szabadalom • Integrált kapcsoló és átviteli hálózat
9 177611 10 mielőtt az hívó egységként kezd vagy folytat üzenetátkapcsolást. Az említett első prioritási szabály megakadályozza túl sok megválaszolatlan hívójel felhalmozódását. Az említett maximális idő, mely a hívójelekre érvényes, annak a ténynek figyelembevételével határozható meg, hogy egy CUl...CUn egységet ugyanazon keretperiódus alatt is 1ST hálózat valamennyi másik CU1... CUn egysége hívhat. Sorbanállási problémák merülnek fel, mégpedig nemcsak a hívott egységben, hanem a szóban forgó, ill. érintett SMx/y kapcsolóegységekben és az érintett linkekben is, ha hívójeleket akarunk továbbítani a kapcsolómezőtől a hívott egységhez. Mindazonáltal az említett típusú válaszjelek megosztoznak a sorbanállásban a CUl...CUn egységhez címzett jelekkel, de az „egyidőben egyet” elv következtében maximum egy válasz típusú jel lehet együtt bizonyos számú hívójellel. Az említett sorbanállási probléma megoldását az alábbiakban tárgyaljuk. Az olyan keretperiódusok alatt, amelyek lefoglalva sincsenek az eddig tárgyalt hívó vagy válasz típusú jelek adására, se nem állítanak elő vagy továbbítanak a következőknek megfelelő jeleket, az 1ST hálózat linkéinek 0-s időrését a fent említett, információt nem hordozó jelek továbbítására használjuk. Az CUl...CUn egységek és a kapcsolómező közötti jelzésátvitel célja az említett, a CUl...CUn egységek közötti 16—16 átkapcsolások felépítése, valamint az ml, ti—m2, t2 átkapcsolások elvégzése, melyek beleértendők az előfizetői készülékek közötti távközlési kapcsolásokba. így az a célunk,/hogy a kapcsolómező a 16-os időrésből, melyet az adó CUl...CUn egységhez rendeltünk hozzá, a vevő CUl...CUn egységhez hozzárendelt 16-os időrésbe történő átkapcsolásokat, valamint a szóban forgó 32-időréses ml csoport ti időrésből, melynek : sje alatt a szóban forgó távközlési információt a kapcsolómező segítségével vesszük, a szóban forg 32-időréses m2 csoporthoz hozzárendelt t2 időrésbe, melynek ideje alatt a kapcsolómező az említett távközlési információkat továbbítja, történő átkapcsolásokat végezze. Mint a kapcsolómező passzív funkcióinak magyarázatából ki fog derülni, a fent említett hívójeleket az említett 16—16 átkapcsolások felépítésére használjuk. Annak érdekében, hogy felépítsünk egy ml, ti—m2, t2 összeköttetést, egy CUl...CUn egység, pl. a CU2,1, melynél ni értéke 2, egy kapcsolat felépítő jelet továbbít a kijelölt 0-s időrése alatt, mely egyidejűleg kijelöli az egység 32-időréses ml-=l csoportját. A kapcsolat felépítő jel tartalmaz egy kapcsolat felépítő kódot, valamint egy n2 számot, pl. n2=2, annak érdekében, hogy megcímezze az egyetlen szóban forgó kapcsolóegységet, példánknak megfelelően az SM2/2 kapcsolóegységet. A kapcsolat felépítő jel tartalmazza továbbá az említett időréseket, tl-et és t2-t, valamint egy n2 értéket, pl. n2=2, annak érdekében, hogy jelezze az előfizetői készülék vevő alcsoportját és a hozzátartozó 32-időréses csoportot, beleértve az említett t2 időrést is. A példának megfelelően a kapcsolat felépítő jel kijelöl egy egyirányú távközlési összeköttetést, az LGS2.1 vonali alcsoport előfizetői készülékétől (ni —2, ml = 1) az LGS2,2 vonali alcsoport előfizetői készülékéig (n2=2, m2=2). Az SM2/2 kapcsolóegység SL jelzésátalakitó egysége átalakítja a kapcsolat felépítő jelet egy működtető jellé, melynek segítségével ezen SM2/2 kapcsolóegység időrés átkapcsolást végző TS fokozata felépíti a kívánt összeköttetést. Az n2 számához tartozó kapcsolat felépítő jel nem hat egyetlen másik kapcsolóegységben levő időosztásos fokozatra sem. Ebben az elegáns típusú térosztásos átkapcsolásé kapcsolómezőben a kapcsolások hagyományos térosztásos fokozatok nélkül és speciális térosztásos kapcsoló jelek nélkül mennek végbe. Annak érdekében, hogy létrehozzunk egy ml, ti—m2, t2 átkapcsolást, egy CUl...CUn egység a kijelölt 0-s időrése ideje alatt ad egy továbbító jelet, melyet egy továbbító kód határoz meg, és az említett továbbító jel csak annyiban különbözik egy kapcsolat felépítő jeltől, hogy egy ti időrés információja szükségtelen. Egy 16— 16 átkapcsolás kapcsolómező felé történő jelzésének továbbítása vagy a fent említett „helyesen vett” nyugtázó segítségével megy végbe. A CUl...CUn egység által előállított említett jelek, mint a jelzésrendszer üzenetegységei, tartalmaznak egyegy kódot, és a szóban forgó változókat, mint az említett ni, n2 és ml, m2 számcímek és a ti, t2 időrések. Egy olyan nagyobb rendszerben, mely pl. nyolc, egyenként 32 darab Cuxl...Cuxm egységet tartalmazó LMx linkegységből áll, kb. 8000 előfizetői készülék között koncentrátor igénybevétele nélküli torlódásmentes átkapcsolás biztosítása érdekében, nem határozható meg minden jel egyetlen 8-bites digitális szó segítségével. Az 1ST időosztásos multiplex rendszerekben ún. multikereteket vezettek be az ilyen több szóból álló jelek továbbítására, és ennek következtében állandó vagy változó keretperiódusszámú multikeretek léteznek. A kapcsolómező működési elvének magyarázata során az említett, ismert multikeret technikát a szükséges mélységben fogjuk tárgyalni. Az alábbiakban a találmány szerinti 1ST hálózat SMx/y kapcsolóegységeinek egyikében levő SL jelzésátalakitó egység passzív működési módjának elvét tárgyaljuk. Az SL jelzésátalakitó egység olyan jelzésvevő egységeket tartalmaz, melyek csak a saját n2 számcímükre működnek és megfelelő jelzési kódjukra reagálnak, és tartalmaz továbbá olyan jelzésátalakító egységeket is, melyek az SMx/y kapcsolóegységhez érkező jeleket az említett működtető jelekké alakítják át, továbbá olyan jeleket képeznek, melyek kimennek az SMx/y kapcsolóegységből. A jelzésátalakító egységek a hívójelek kezelése érdekében, egy egyszerű második prioritási elvnek megfelelően eldöntik, hogy az egyidejűleg beérkező és ugyanahhoz a vevő CUl...CUn egységhez érkező hívójelek közül melyik van átalakítva működtető jellé annak érdekében, hogy a megfelelő 16—16 kapcsolást felépítse ennél a CUl...CUn egységnél, és melyik van olyan hívójellé átalakítva, mely ehhez a CUl...CUn egységhez érkezik. A fent említett, válasz típusú jelek kezelésére szolgáló jelzésátalakító egységek egyszerűbbek, mint a hívó jelzésátalakító egységek. A fent említett „egyidőben egyet” elv következtében elegendő, ha a vevő CU1... CUn egység ugyanazt a válaszkódot veszi, egy átalakított hivójelnek azonban arra vonatkozóan is kell információt adnia, hogy a hívás melyik LMl...LMn linkegység melyik CUxl...CUxm egységétől érkezik. A válaszjelek kezelése nem követel semmiféle prioritási szabályt. így azt értük el, hogy a vevő egység, pl. CU2,2, mely a jeleket az 1. ábrán oszlopokba rendezve látható SM1/2—SMn/2 kapcsolóegységektől veszi, egyidejűleg hívható a megfelelő oszlop (n2=2) valamennyi kapcsolóegységén keresztül és választ az oszlop kapcsolóegysé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
