177569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egy vagy több munkagép optimális sebességének (együttes) meghatározására és/vagy szabályozására
177569 4 alakításának vizsgálatára. A kísérletek azonban nem jutottak túl a probléma elméleti felvetésén és a megoldás feltételeinek megfogalmazásán. A találmány alapja az a felismerés, hogy az optimális termelési sebesség meghatározása olyan esetben, amikor a sztohasztikusan jelentkező üzemzavarok eltérő jellegűek, de legalább részben a gép pillanatnyi sebességétől függően is változnak, célszerűen nem a hibák oka oldaláról, hanem egyértelműen a hatásos termelési sebesség oldaláról közelítendő meg és megbízhatóan és számszerűen megfogható, ha folyamatosan vagy meghatározott időszakon át figyeljük a gép pillanatnyi sebességét és pillanatnyi üzemállapotát (üzem — üzemzavar) és az így kapott időfüggvény alapján optimumszámítást végzünk. , A textilipari technológiai folyamatokban alkalmazott gépek zavarézékenysége egyebek között sebességfüggő. A kelmetermelő rendszer időkihasználási foka (hatékonysága) részben a fellépő szakadások, részben az együttes állás következtében a sebesség növelésével csökken, ami azzal függ össze, hogy a szakadás, a leállás valószínűsége egyező fonalminőség esetén a fonalsebesség növelésével monoton nő, mégpedig általában progresszív módon. Ezért e folyamatoknál a hatásos termelési vcn sebesség a pillanatnyi tényleges sebességet meghatározó, beállított v sebesség és az időkihasználási p tényező szorzataként verf = n v, illetve az adott T idő alatt feldolgozott termékhossz (L) mértékével L = velT T határozható meg. Ezt a függvénykapcsolatot szemlélteti az 1. ábra. (p = a vizsgált teljes időszakra vonatkoztatott tényleges üzemidő, vagyis az állásidővel csökkentett teljes üzemidő és a teljes üzemidő hányadosa). Az 1. ábrából megállapítható, hogy ha rendelkezünk olyan eljárással és berendezéssel, amely az adott fonalpálya folyamat átlagos időkihasználási p(v) tényezőjét és annak a beállított sebességgel való szorzatát állandóan regisztrálja, az így regisztrált szorzatfüggvény maximumértéke, mely a függvény differenciálásával könnyen meghatározható, akkor fog fellépni, amikor a gép (gépcsoport) pillanatnyi üzemi sebessége optimális: vopt vkril: az a sebesség. melynél gyakorlatilag állandó az üzemzavar. Ez a megfontolás találmányunk alapja és a találmány abban van. hogy üzem közben — folyamatosan vagy előirt szakasz(ok) tartamára — előállítjuk egyfelől a gép beállított v sebességével arányos számot reprezentáló villamos mennyiséget — a sebességjelet — mint első jelet, másfelől kétállapotú — a gép pillanatnyi üzeme esetén 1 értékű számot, pillanatnyi üzemszünete esetén 0 értéket reprezentáló — villamos állapotjelet, mint második jelet és e jeleket — láncba kapcsolt szorzóegységet, differenciáló egységet és függvénygenerátort tartalmazó — aritmetikai készülék megfelelő bemeneteire adjuk és az aritmetikai készülék kimenőjelét regisztráljuk, illetve a kimenőjellel vagy abból leszármaztatott jellel vezéreljük — vagy zárthurkú láncban szabályozzuk —, a felügyelt gép sebességét. Hasonlóan járunk el. ha több — egymástól függetlenül üzemzavarterhes — géprésszel, mint zavarforrással rendelkező gép(ek) vagy több — egymástól függetlenül üzemzavarterhes — gépből, mint zavarforrásból álló homogén gépcsoport közös üzemi sebességét kívánjuk vezérelni vagy szabályozni. Ebben az esetben minden független za3 varforrásnál külön állítjuk elő az állapotjelet és azokat többcsatornás — csatornánként szorzóegységet, s a szorzóegységekre közösen csatlakozó láncbakapcsolt számtani átlagképző egységet, differenciáló egységet és függvénygenerátort tartalmazó — aritmetikai készülék megfelelő csatornabemenetére adjuk. Ebben az esetben tehát az aritmetikai készülék előbb a csatornánként érkező állapotjelek és a közös sebességjel szorzatértékeit reprezentáló jeleket állít elő, majd a csatornánkénti szorzatértékek számtani átlagát reprezentáló jelet állít elő, s ezt a számtani átlagot azután úgy dolgozza fel. mint egyetlen figyelt állapot esetén az egyetlen szorzatértéket reprezentáló jelet, vagyis meghatározza a szorzatjelek számtani átlagát reprezentáló időfüggvény differenciálhányadosát és a differenciálhányados maximumát adó argumentumból vopt értékét. Nyilvánvaló, hogy az aritmetikai készülékbe betáplált, illetve általa előállított mennyiségek regisztrátumából más összefüggés szerint is végezhető kiértékelés. Akár az alkalmazott aritmetikai készülék bővebb kiépítésével, akár további aritmetikai készülék(ek) alkalmazásával az első és a második jel más kiértékelő folyamato(ka)t megvalósítható bemenet(ek)re is kapcsolható és igy egyéb üzemi tulajdonságok meghatározására is van mód. Minthogy a pillanatnyi sebesség értékét egyértelműen reprezentálja a sebességet vezérlő beavatkozó jel, a sebesség külön érzékelésére általában nincs szükség. A folyamat indulásakor az adatfeldolgozó főegység olyan beavatkozó jelet ad a gép sebességvezérlő szervéhez, mely akár manuálisan beállítható, akár processzor szolgáltatja, akár az előző folyamat végén beállított és tartott érték. A továbbiakban azután a rendszer a már leírt módon módosítja szükség szerint ezt az értéket, így mindenképpen a találmány szerinti berendezés által szolgáltatott beavatkozójel egyértelműen reprezentálja a pillanatnyi beállított v sebességet. Az eddigiekből az is kitűnik, hogy a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezésnek lehet sok változata és kiviteli alakja, melyeknek mindenképpen lesz néhány közös alapvető jellemzője. A berendezés mindenképpen tartalmaz egy adatfeldolgozó főegységet és egy vagy több — célszerűen mintavételező — állapotadót és legalább egy sebességadót, mely lehet maga a beavatkozójelet szolgáltató szerv vagy azzal csatolt áramkör. Előnyösen maga az adatfeldolgozó főegység szolgáltatja a sebességjelet, magában foglalja a sebességadó(ka)t. Az adatfeldolgozó főegység tartalmaz legalább egy szorzóegységet. A szorzóegység(ek) egy-egy bemenetére közvetlenül vagy közvetve sebességadó, illetve állapotadó csatlakozik. A szorzóegység(ek) kimenetére közvetlenül vagy közvetve differenciáló egység és függvénygenerátor csatlakozik, a függvénygenerátor kimenete pedig további jelfeldolgozó és/vagy adatrögzítő és/vagy beavatkozó szerv bemenetére csatlakozik. Természetesen a függvénygenerátor funkcióját programozott aritmetikai egység is elláthatja és a teljes jelfeldolgozó lánc célszerűen mikroprocesszorral alakítható ki. A berendezés előnyös kiviteli alakjánál az adatfeldolgozó főegység adatbemenete többcsatornás, s mindegyik — egy-egy állapotadóval csatolt - csatornabemenet a csatornánkénti szorzóegység állapotbemenetére csatlakozik, s a csatornánkénti szorzóegységek a függvénygenerátorral láncba kapcsolt differenciáló egységre aritmetikai átlagképző egységen át csatlakoznak. Találmányunkat részletesebben a berendezés példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán magyarázzuk. A 2—6. ábrá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
