177474. lajstromszámú szabadalom • Szabályozott frekvenciájú mechanikus impulzusokat adú szerkezet

177474 4 dául meghajtórugóban tárolt energia felhasználásával egy munkarugó előfeszítése és elsütése révén felgyorsított tö­meg ütköztetésével mechanikus impulzust kelt, amely im­pulzus akár egy indítószerkezet által vezérelt egyes impul­zus, akár a szerkezet kialakításától és méretezésétől függő frekvenciájú impulzussorozat lehet és amely az indítószer­kezet működtetésekor a periódusidőnél rövidebb idő alatt indul be. Ezt a célt a találmány szerinti szerkezet azáltal éri el, hogy a munkarugó felhúzását és elsütését egy megfelelően kialakított profilú, legalább három bütyköt tartalmazó bütyköskerék végzi, amellyel együttforog egy vezérkerék, amelynek sarkai megfelelően kialakított vezetőpályákhoz támaszkodnak. Emiatt a vezérkerék forgásán kívül a veze­tőpályához viszonyítva lengéseket is végez. Ennek követ­keztében — a szerkezet kialakításától függően — vagy a vezérkerék csapágyazása olyan, hogy a csapágy lengésekre képes, például azáltal, hogy a csapágy egy lengésre képes tagban van, ekkor a vezetőpályák az egész szerkezet házá­hoz és vele a tömeget vezető foglalathoz képest relatív nyugalomban vannak; vagy a vezetőpályák a bütyköske­rékhez és a szerkezet házához és vele a tömeget vezető fog­lalathoz viszonyított helyzetüket lengésre képesen változ­tathatják, például azáltal, hogy e vezetőpályák egy lengés­re képes elembe vannak szerelve, ekkor a vezérkerék csap­ágyai a szerkezet házához, burkolatához képest relatív nyugalomban vannak. Lehetséges még olyan megoldás is, hogy a vezérkerék csapágyát tartó elem is és a vezetőpá­lyákat tartó elem is lengésre képesek. A továbbiakban csak azt a kialakítást tárgyaljuk, amelynél a vezérkerék csapágyai lengésre képesek és a ye­­zetőpályák relatív nyugalomban vannak. A bütyköskerék csapágyait tartalmazó lengőelemben (lengő csapágylemez) helyezkedik el a hajtőenergiát szol­gáltató rugómotor, avagy más energiaforrás (például vil­lanymotor), vagy valamely külső energiaforráshoz a kap­csolódást megvalósító tengelykapcsoló. A lengés frekven­ciája a hajtó-energiaforrás kifejtett hajtónyomatéka nagy­ságától, valamint a lengő rész inerciájától függ. A találmány szerinti szerkezet rugómotorral működő kiviteli alakját a 2, ábra A—A' síkjával metszett oldalné­zetében az 1. ábra; az erre merőleges hosszmetszetben a 2. ábra ábrázolja, míg a 3. ábra a lengésre képes elemben csapágyazott vezérkeréknek elfordulása közben keletkező, a vezetőpályákhoz képesti elmozdulásait, amelyek a len­gőmozgást eredményezik, mutatja be. Az ábrákban csak a találmány megértéséhez szükséges részek szerepelnek. Az 1 munkarugó (1. ábra) egyik oldalával a szerkezet házához, illetve a 2 tömeget vezető 6 foglalathoz támasz­kodik, míg másik oldalával a vezető 6 foglalatban elmoz­­díthatóan elhelyezett 2 tömegnek. A 2 tömeg g 7 csap kö­rül lengő 3 karral érintkezik, A 3 karon, a 8 csap körül lenghet az 5 görgőt ágyazó 4 villa, amelyet a 9 rugó a 10 ütközőfelületnek feszít. (Az 5 görgő elmaradhat, akkor a 4 villa megfelelő élkiképzést kap.) Amennyiben a mechanikus impulzusok piezo-elektro­­mos kristályra hatnak, akkor — nem ábrázolt módon — kétféle elhelyezési lehetősége van a piezo-elektromos kris­tálynak, vagy a vele mereven összeépített foglalatnak. Vagy a 2 tömeg részét,, vagy a 6 foglalat ütközőnek kiala­kított részét képezi. Mindkét esetben a rugó elsütéséből és a 2 tömeg felütközéséből keletkezett -erőimpulzus közvet­lenül hat a piezo-elektromos kristályra. Az 5 görgő all bütyköskerék egyik fogára támaszko­dik, amelynek az ábra szerinti kivitelben öt foga van (ea­nek megfelelően a 26 vezérkeréknek is öt sarka) és a 12 lengő csapágylemezben csapágyazott 13 tengely körül fo­­ro^. A 11 bütyköskerékkel együttforog a 26 vezérkerék, a 14 fogaskerék, amely a maga részéről, a 15 fogaskerékhez kapcsolódik, amelynek 16 agyával kapcsolatos a 17 hajtó­rugó egyik vége. E hajtórugó másik vége a 12 lengő csap­ágylemezhez van erősítve. A 15 fogaskerékhez kapcsoló­dik a 18 fogaskerék, amelynek 19 agyához kapcsolódik a 20 hajtórugó egyik vége. E 20 hajtórugó másik vége szin­tén a 12 lengő csapágylemezhez van erősítve. (A 18 fogas­kerék és a 20 hajtórugó el is maradhatnak.) A,23, illetve 24 tengelyen csapágyazott 21, illetve 22 gör­gők a 11 bütyköskerékkel együttforgó, vele egyforma osz­tású 26 vezérkerékhez viszonyítva úgy vannak elhelyezve, hogy a 26 vezérkerék forgásakor annak kiálló sarkai a 21 és 22 görgők palástfelületein támaszkodva, azokon el­csúsznak (illetve a görgőket elforgatják), ezáltal a 26 ve­zérkeréknek elfordulásakor a 12 lengő csapágylemezzel együtt ez utóbbi 25 lengőtengelye körül ide-oda lengenie kell (lásd a 3. ábrát). (A 21 és 22 görgők helyett ezek pa­lástfelületeinek megfelelő alakú elmozdulásmentes vezető­felületek is alkalmazhatók, amely elrendezés a működést nem befolyásolja, csupán nagyobb súrlódási veszteséget okoz, mint a görgős kialakítás.) A lengés szélső helyzetei­ben bekövetkező irányváltáskor a lengő csapágylemez és a beléje szerelt elemek tehetetlensége miatt a 26 vezérkerékre fékezően ható tömegerők lépnek fel és így annak olyan át­lagszögsebességét eredményezik, amely az impulzusok kí­vánt frekvenciájú egymásutánját valósítja meg. A szerkezet lehet olyan kialakítású is, hogy a 11 büty­köskerék és a 26 vezérkerék egy összevont szerkezeti elem, amelynek kerülete a kettős követelményeknek megfelelően van kialakítva. Az ismertetett, méretezéstől függő frekvenciával lengem képes szerkezet az alábbi módon kelt mechanikus impul­zust. A 2. ábrán ábrázolt 17 és 20 hajtórugók felhúzott álla­potban vannak, de egy nem ábrázolt működést gátló'-indí­­tó-szerkezet a 18, 15 és 14 fogaskerékrendszer, valamint a 26 vezérkerék és a vele együttforgó 11 bütyköskerék elfor­dulását megakadályozza. Ennek következtében az 1 mun­karugó (1. ábra) is felhúzott, előfeszített helyzetben van annak következtében, hogy a 11 bütyköskerék egyik foga az 5 görgőt úgy támasztja alá, hogy az erőhatások követ­keztében a 4 villa a 10 ütközőfelületnek szorul, ily módon a 4 villa mintegy egy darabból van a 3 karral, amelyre az 1 munkarugó a 2 tömegen át támaszkodik. A nem ábrázolt indítószerkezet működtetése azt eredményezi, hogy a 17 és 20 hajtórugók energiái felszabadulnak. Ezáltal a 11 büty­köskerék megkezdi a nyíl irányú elfordulását. Néhány foknyi elfordulása elegendő ahhoz, hogy az 5 görgőt alátá­masztó foga annyifa elforduljon, hogy az alátámasztás erőhatása a 4 villát ne a 10 ütközőfelületre szorítsa, hanem ellenkezőleg, tőle eltávolítsa (a 9 rugó megfeszítése ellené­ben). Ennek az a következménye, hogy az 5 görgő a 11 bütyköskerék fogélén átgördülve és így labilis helyzetűvé válva, a 4 villa balra kicsapódása miatt szinte ellenállás .nélkül beeshet a 11 bütyköskerék fogárkába (ellenállást csak a 4 villa és a 3 kar inerciái ellenébeni felgyorsítás okoz); az 1 munkarugó alátámasztása megszűnik és így a munkarugó mindaddig szabadon kiterjedhet, míg a 2 tö­­meg a 6 foglalatban kialakított ütközőre fel nem ütközik, ami a kívánt impulzust eredményezi. Közben, mialatt all bütyköskerék tovább fordul, a 9 rugó a 4 villát újra vissza­húzza és a 10 ütközőfelülétnek fekteti) aminek következte­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom