177471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy pontosságú és nagy stabilitású ezüstsót tartalmazó elektród előállítására

3 177471 4 A kötőanyagból olyan mennyiséget használunk) amely elegendő ahhoz, hogy az ezüstsót tartalmazó porkeverék­ből fémfelületre könnyen felvihető masszát képezzen. A kötőanyaggal kialakított masszát felvisszük az elekt­ród alapra. Alapfémként célszerűen ezüstöt használunk valamilyen alkalmas alakban, így például drót, fólia vagy háló alakjában. A massza megszilárdulása után az elektró­dot hőkezeljük. A hőkezelés során a massza zsugorodik, a kötőanyag oldószerének gőzei eltávoznak. Eközben kiala­kul az ezüstsót tartalmazó réteg porózus szerkezete. Ma­gától értetődik, hogy a hőkezelés hőmérséklete és időtarta­ma attól függ, hogy milyen kötőanyagot használunk. így példáid abban az esetben, ha a kötőanyag epoxigyanta, akkor a hőkezelést mintegy 180 :>C-tól mintegy 250 C-ig terjedő hőmérsékleten végezzük. Ha a kötőanyag poliure­­tán gyanta, akkor mintegy 150—250 C-on, ha a kötő­anyag poliamidsav, akkor mintegy 100- 250 C-on végez­zük a hőkezelést. Ha ezüstsóként ezüstszulfidot haszná­lunk. akkor a hőkezelést redukáló atmoszférában, célsze­rűen hidrogénben végezzük. Az ezüstsót tartalmazó réteg porozitásának növelése céljából eljárhatunk oly módon, hogy az ezüst, illetve grafit és az ezüstsó keverékéhez a porkeverék súlyára számítva 0.1 —1 súlyrésznyi mennyi­ségben egy olyan szervetlen vagy szerves anyagot adunk, amely hő hatására gázfejlődés közben bomlik. Ilyen anyagként célszerűen egy ammóniumsót, -például arntnó­­niumkarbonátot vagy ammóniumkloridot vagy oxálsavat vagy ammóniumoxaláíot használunk. ? A találmány szerinti eljárással előállított elektródot fel­használás előtt 20—24 órán át kondicionáljuk. Ez azt je­lenti, hogy az elektródot például 0,1 mólos KC1 oldatban áztatjuk, például 20 óráig. Ezután az elektród semmilyen további előkészítést nem igényel; azonnal használható. Ha az elektródot hosszabb ideig nem, használjuk, akkor szára­zon is tárolhatjuk. Újabb felhasználás előtt azonban a kondicionálást meg kell ismételni. Stabilitás szempontjából megvizsgáltuk a fentiekben is­mertetett két hagyományos eljárással előállított elektródo­kat, valamint a találmány szerinti eljárással előállított elektródokat. Az elektrolitikus úton előállított ezüst-ezüstklorid elekt­ródokból 10 mintadarab stabilitása 10 óra alatt átlag 0,5 mV volt. . A termikus úton előállított ezüst-ezüstklorid elektródok közül szintén 10 mintadarabot vizsgáltunk. Ezek közül mindössze egy darab minősült elfogadható elektródnak. Ez 24 órás előzetes áztatás után 13 óra mérési idő alatt 0,3 mV stabilitást mutatott. A találmány szerinti eljárással előállított elekiródok sla­­bilitását szintén 24 órás előzetes áztatás után mértük. 12 óra mérésidő .után 0,01 mV volt az elektródok stabilitása. Âmint a fenti adatokból kitűnik, a találmány szerinti elektródok pontossága, illetve stabilitása lényegesen meg­haladja a hagyományos úton előállított elektródok pon­tosságát, illetve stabilitását. Ehhez járul a találmány sze­rinti eljárásnak az az előnye, hogy egyszerűen, speciális be­rendezések nélkül keresztülvihető, valamint a kapott ter­méknek az az előnye, hogy különösebb gondosság nélkül szárazon is tárolható. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg köze­lebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa 1 súlyrész tiszta ezüstport összekeverünk analitikai tisz­taságú reagensekből készült 1 súlyrész eziistkloridporral és 0,3 súlyrész ammóniumkarbonáttal. A porkeveréket gon­dosan homogenizáljuk. A homogén keverékhez annyi fo­lyékony epoxigyantát adunk, amennyi elegendő ahhoz, hogy jól kenhető pasztát kapjunk, 1 súlyrész ezüst-ezüst­klorid porkeverékre számítva mintegy 0,5—1 súlyrész gyantát,.használunk. A port és a kötőanyagot alaposan összekeverve homogén pasztát készítünk. A homogén pasztát ezüstdrótra visszük fel, amely egyúttal az elektromos kivezetést is biztosítja. A fémhez jól tapadó gyanta megkötése után a fémfelülethez jól tapa­dó tömör réteget kapunk. Ezután az ezüstdrótot a rajta lé­vő réteggel együtt mintegy 200 :C hőmérsékleten hevítjük fél órán át. Ekkor a gyanta bomlani kezd,- oldószergőzök távoznak el. és a gyanta zsugorodik. Eközben az egész ré­teg porózussá válik. Az így előállított elektród pontossága meghaladja a 0,01 mV-ot. 2. példa 1 súlyrész ezüstporból, 1 súlyrész ezüstldoridporból és 0,5 súlyrész ammóniumkloridból homogén keveréket ké­szítünk, amelyet az 1. példa szerinti módon alakítunk pasztává. Ezt ezüstlapra visszük fel. A kötőanyag megszi­lárdulása után az elektródot az 1. példa szerinti módon hőkezeljük. > % 3. példa Megismételjük az 1. példa szerinti eljárást azzal az elté­réssel, .hogy kötőanyagként poliamidsav 15%-os N-metil­­. -pirrolidonps oldatát használjuk. 4. példa Az 1. példa szerinti módon járunk el, azzal az eltéréssel, hogy ammóniumkarbonát helyett azonos mennyiségű am­­móniumkloridot használunk. 5. példa 0,1 súlyrész ezüstport összekeverünk í súlyrész ezüst­­kloridporral és 0,3 .súlyrész ammóniumkarbonáttal. A ke­veréket, gondosan homogenizáljuk, majd epoxigyantát adunk hozzá a pasztakészítéshez szükséges mennyiségben, és a porkeveréket alaposan összekeverjük, a gyantával. A kapott pasztát ezüsthálóra visszük fel, és a kötőanyag megszilárdulása után az elektródot az 1. .példához hasonló módon hőkezeljük. .. 6, példa , 1 súlyrész ezüstporból, 0,1 súlyrész ezüstkloridporból és 0,5 súlyrész ammóniumkarbonátból homogén keveréket készítünk. Ezt a keveréket az 5. példa szerinti módon dol­gozzuk fel. . 7. példa .1 g ezüstbromidot összekeverünk 0,5 g nagy fajlagos fe­lületű ezüstporral, és 0,5 g .ammóninmkarbonátot adunk a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom