177453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, bázikusan szubsztituált a propiloximok és azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

7 177453 8 dózis 0,1-10, előnyösen 0,3-3 mg/kg i.v. A ható­anyagokat célszerűen szokásos hígítószerrel és/vagy vivőanyaggal keverjük össze. Mikrokapszula formá­jában a hatóanyagot azonban önmagában is adagol­hatjuk. Alkalmas szilárd vagy folyékony galénikus készítmények például a granulátumok, por, tab­letta, kapszula, szirup, emulzió, szuszpenzió, csepp, injekciózható oldat, valamint késleltetett hatóanyag leadású készítmény. Hordozóanyagként rendszerint például magnéziumkarbonátot, különböző cukrokat, keményítőt, cellulóz-származékokat, zselatint, állati és növényi olajokat, polietilénglikolokat és oldósze­reket használhatunk. A találmány szerint előállított hatóanyagot és sóit más alkalmas hatóanyaggal például diuretikum­­mal, szaluretikummal, a- és különösen ß-szimpato­­litikummal, trankvillánssal, értágító szerrel és más vérnyomáscsökkentővel is kombinálhatjuk. Farmakológiai vizsgálat és eredmények Az I általános képietü vegyületek narkotizált, normális tónusú alacsony vérnyomású kutyán és magas vérnyomású kutyán és patkányon egyaránt antihipertenzív hatást mutatnak. 1. Alacsony vérnyomást előidéző (hipotenzív) hatás. Kísérleti állatként mindkét nemű korcskutyákat alkalmaztunk, amelyek 35-40 mgfkg i.p. nátrium­­-pentobarbitál narkózisban 37 °C-ra fűtött operá­ciós asztalon feküdtek a kísérlet alatt és spontán lélegeztek egy légcsőtubuson keresztül. A véralva­dás megakadályozására 2 mg/kg heparint kaptak i.v. adagolással. A tesztvegyületek adagolása a következőképpen történt: a) intravénásán (i.v.) vizes oldatban polivinilklo­­rid katéteren keresztül a Vena femoralis-ba. Az adagolásidő mindig 30 sec volt, b) intraduodenalisan (i.d.) karboximetilcellulóz­­szuszpenzió formájában polivinilklorid-katéteren ke­resztül a duodenumba. A következő kardiovaszkuláris mennyiségeket mértük. 1. p = közepes artériális vérnyomás Hgmm-ben polivinilklorid-katéteren és egy elektronikus nyomás kiegyenlítőn (Statham cég) keresztül. 2. Szívfrekvencia [min.''] EKG segítségével (II. extrém levezetés) az R-cakkok kiszámításával. 3. dp/dtmax [Hgmm • sec"1} differenciáló segít­ségével. A legfontosabb kísérleti eredményeket az I. táblázatban foglaljuk össze, n a kísérleti állatok számát jelenti. II. Antihypertenzív hatás a) genetikus magasvérnyomású patkányok Kísérleti állatként éber genetikus magasvérnyo­mású (Wístar SH) patkányokat alkalmaztunk (Buckshire Corp./Perkasie, Pennsylvania, USA) 5-6 állatból álló csoport három egymás utáni napon reggel per os kapta a teszt-vegyületeket. A vérnyo­más mérése az adagolás után 2, 4, 6 és 24 órával történt az állatok farkára helyezett piezoelekt­romos pulzus-mikrofonnal, az impulzusokat egy erősítőrendszer útján egy Hellige-típusú 6-csatorna­­íróra vittük át. Eszerint a találmány szerint előállított vegyüle­tek 7,5 mg/kg per os dózistól kezdve erős vérnyo­máscsökkentő hatást mutatnak, amely 6 óránál to­vább tart. A kiindulási értékhez képest a maximális vérnyomáscsökkentés az első kísérleti napon a 2. táblázatból látható, ,fl” a kísérleti állatok számát jelenti. b) Veseeredetű magasvérnyomású kutya Az anyagot több napig tartó kísérletben stabil renális magasvérnyomású ánenlevő, edzett Beagle­­-fajkutyákon (n > S) vizsgáltuk (a két vesét cello­­fánfóliával körülburkolva aszeptikus vese körüli gyulladást idézünk elő). A vérnyomást a szokásos Riva-Rocchi-módszerrel a farokartérián mértük. Az állatok minden reggel az első vérnyomásmérés után (kiindulási érték) zselatin kapszulában per os kap­ták a tesztvegyületet az adott dózisban (ható­dózis H). A vérnyomás további mérésére a készítmény beadagolása után 1,5, 3, 5 és 7 óra múlva került sor. Ezután másodszor is beadtuk az állatoknak a teszt-vegyületet (fenntartó dózis). Az állatokon mért vérnyomás értékeket a kün­­dulási értékhez viszonyítva azonos kísérleti időkre a Student-féle t-teszt révén értékeltük ki p szigni­­fikanciával (= hibavalószínűsége). Az eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. A piacon forgalomban levő vérnyomás csök­kentő: a Prazosin [l(4-amino-6,7-dimetoxi-2-kinazo­­linil)-4-(2-furoil)-piperazin-hidroklorid] vérnyomás csökkentő hatását nem-kívánt tachikardia kíséri. Ezzel szemben a találmány szerint előállított ve­gyületek általában bradikardiát mutatnak és ezzel a szívet tehermentesítik. Az exogén idevezetett katecholaminok hatására fellépő nyomás fokozó reakciót, csak mérsékelten gátolják, míg az összehasonlításul használt készítmény az a-receptorok teljes blokádját idézi elő, ami az adrenalin-reakció megfordulásában nyil­vánul meg. Ennek megfelelően az I képletű vegyületek a tengerimalac izolált ondóhólyagján csak kismértékű, a Prazosin viszont a fentolaminnal összehasonlító, erős a-szimpatikolitikus hatást mutatnak. A találmány szerinti vegyületek további előnye a Prazosin összehasonlítási készítménnyel szemben, hogy előnyösen centrális hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentőkről van szó. Példák A következő vegyületek szerkezetét elemanalí­zissel és IV és 1H—NMR-spektrumokkal bizonyítot­tuk. 1. példa 0-[ 3-(4-/2-Metoxifenil/-l-piperazinil)-2--hidroxipropil]-3-metoxibenzaldoxiin-dihidroklorid 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom