177422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 6- fenil-striazolo[4,3-a]pirido[2,3-f]-(1-4)-diazepinek előállítására
7 177422 8 rövidszénláncú alkoxi- vagy rövidszénláncú alkilmerkaptocsoport, vagy az R7 és R8 együttes jelentése egy kénatom, és ahol az R7 és az R8 egyike egy 1—6 szénatomszámú alkilcsoportot, vagy a W=C szerkezeti egységgel együtt egy ciano- vagy nitrozocsoportot kepezhet. Ha az R7 és az R8 egyike a W=C szerkezeti egységgel nitrozocsoportot képez, akkor nitrozil-vegyületekről, különösen salétromossav-halogenidekről (kloridokról, bromidokról), salétromossav-észterekről (különösen rövidszénláncú alkil-észterekről), valamint salétromossavról, illetve annak anhidiidjéről van szó. Példák az ilyen vegyületekre: ortohangyasav-tri-(l —6 szénatomszámú, különösen 1—4 szénatomszámú)-alkil-észterek, ortoszénsav-tetra-(l—6 szénatomszámú, különösen 1—4 szénatomszámú)-alkil-észterek, 1-5 szénatomszámú, különösen 1-3 szénatomszámú alkil-ecetsav-orto-(l-4 szénatomszámú)-alkil-észterek, (halogénezett 1-5 szénatomszámú, különösen 1-3 szénatomszámú)-alkil-ecetsav-orto-(l—4 szénatomszámú)-alkil-észterek (ahol a halogénatom klór- vagy brómatom és különösen a-helyzetben van), széndiszulfid, N,N-karbonil-diimidazol, salétromossav, illetve ennek alkálifém-sói, illetve anhidridje. Ha olyan, II általános képletú vegyületekből indulunk ki, amelyekben a V jelentése hidroxilvagy merkaptocsoport, akkor a II általános képletű Y / vegyületek -N=C csoportja különösen V = 0 \ esetében főleg a IV általános részképlettel leírható tautomer formában van. Természetesen V egyéb jelentése mellett (V = aminocsoport) is létezhetnek a megfelelő tautomer formák, és felléphetnek tautomer egyensúlyok. A találmány szerinti eljárás alapjául szolgáló reakció szempontjából ennek nincs jelentősége. Rövidszénláncú alkil-merkapto- vagy alkoxicsoportként a V előnyösen metiltio- vagy etiltio-, illetve metoxi- vagy etoxicsoport lehet. Bizonyos szubsztituensek aktiválhatják ezeket a csoportokat. Ilyen aktiváló hatású csoportok például az ortovagy para-nitro-benziltio- illetve az orto- vagy para-nitro-benziloxi-csoport. Ha a V jelentése nem az -NH-NHR4-csoport, hanem a fent megadottak közül valamely más csoport, akkor III általános képletű vegyületekként a H2N-NR4-COR általános képletű, ahol az R előnyösen hidrogénatom, 1-6 szénatomszámú alkil-, 1-6 szénatomszámú alkoxi- vagy 1-6 szénatomszámú alkü-merkapto-csoport, hidrazin-származékok jöhetnek számításba. b) eljárás A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kivitelezési változata szerint, alkilezés útján vihetjük be az R4 és Rs csoportokat olyan I általános képletű vegyületekbe, amelyekben az R4 és/vagy R5 jelentése hidrogénatom es a többi jelölés jelentése a fent megadott. Önmagában ismert módon végezzük ezeket az alküezéseket. Alkilezőszerként például a következő szereket használhatjuk: R4Hal, ArS020R4 és S02(0R4)2 általános képletű észterek, ahol a Hal jelentése valamely hidrogénatom (különösen klórbróm- vagy jódatom), Ar valamely aromás csoport, mint például egy, adott esetben egy vagy több rövidszénláncú alkilcsoporttal szubsztituált fenilvagy naftilcsoport és R4 valamely 1-4 szénatomszámú alkücsoport, vagy jelentése a hidrogénatom kivételével azonos az R4-csoportra fent megadottal. Ilyenek például a p-toluol-szulfonsav-(l-4 szénatomszámú)-alkil-észterek, a di-(rövid, 1-4 szénatomot tartalmazó szénláncú)-alkil-szulfátok és hasonlók. Adott esetben a szokásos savmegkötőszerek valamelyikének, mint például alkálifém-karbonátoknak, piriiinnek, vagy valamely más szokásos tercier aminnak a jelenlétében, 0°C és 150 °C közötti hőmérsékleten, semleges oldószerekben, mint például alkoholokban, dioxánban, dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban, aromás szénhidrogénekben, mint például benzolban, toluolban, vagy acetonban végezzük az alkilezési reakciót. Az alkilezésnél adott esetben úgy is eljárhatunk, hogy először előállítjuk az alkilezni kívánt vegyület valamely alkálifém-származékát oly módon, hogy valamely semleges oldószerben, mint például dioxánban, dimetil-formamidban, benzolban vagy toluolban, 0 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten valamely alkálifémmel, alkálifém-hidriddel vagy alkálifém-amiddal (különösen nátriummal vagy nátriumvegyületekkel) reagáltatjuk a kiindulási anyagokat, majd hozzáadjuk az alkilezőszert (például olyan esetekben, amikor R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó vegyületekből indulunk ki). c) eljárás A találmány c) pontja szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint például semleges oldószerekben, mint például dioxánban, dimetil-formamidban, dietil-éterben, tetrahidro-furánban, kloroformban, aromás szénhidrogénekben vagy alkoholokban, katalitikus hidrogénezéssel (nemesfémvagy nikkel-katalizátorok, például Raney-nikkel, platina, palládium), fémhidridekkel, komplex alkálifém-hidridekkel (például nátrium-bórhidriddel, litíum-alumínium-hidriddel, a litíum-alumínium-lúdrid alkoxi-származékaival), naszcens hidrogénnel (vas/ ecetsav, cink/sósav, alumínium/kálium-hidroxid vagy alumínium/higany/víz), a periódusos rendszer IV vagy V csoportja elemeinek redukáló hatású vegyületeivel (például titán-trikloriddal, foszfor-trikloriddal. foszforossav-észterekkel, különösen a rövidszénláncú alkil-észterekkel) vagy dimetil-szulfoxiddal végezzük ezt a redukciót. Az utolsóként említett redukáló szerek különösen alkalmasak arra, hogy N-oxidokat (Z= =N-K)) olyan I általános képletű, megfelelő vegyületekké redukáljunk, amelyekben a Z jelentése nitrogénatom. Oldószerként különösen dioxánt, benzolt vagy toluolt használhatunk, és előnyösen 50 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. Például katalitikus hidrogénezéssel ugyancsak elvégezhetjük az N-oxidok redukcióját. 5 10 15 20 2'5 30 35 40 45 50 55 60 65 4
