177422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 6- fenil-striazolo[4,3-a]pirido[2,3-f]-(1-4)-diazepinek előállítására

5 177422 6 úgy választottuk meg, hogy a kontroll állatok (amelyek csak hexobarbitált és tragantot kaptak) nem aludtak. Egy órával a barbiturát-adagolás előtt az állatoknak a vizsgálandó anyagot orálisan ada­goltuk. A vizsgálati anyagot tragantban (0,75%-os 5 oldat, desztillált vízben) szuszpendáltuk és orálisan adagoltuk 10 g egér-testsúlyra 0,3 ml ilyen oldatot alkalmazva. Ezután egy órán keresztül minden 5 percben megállapítottuk az egyes csoportokon be­lül az alvó állatok számát. Az alvó állatok száma,10 a csoport tagjai számához viszonyítva, %-ban kife­jezve adta a vizsgálati anyag hatását a barbiturát hatás erősítésében. Ezeket az értékeket koordináta­rendszerben (ordináta: hatás %-ban, abszcissza: a leolvasás időpontja) fejeztük ki, és az egyes dózi- 15 soknál időgörbét vettünk fel. A hatás megállapítására az egyes időgörbéket az abszcissza illetve a kontroli-csoport görbéje által határolt területhez viszonyítva planimetriásan értékeltük, és az összfelület (= maximálisan lehetsé- 20 ges hatás|j %-ában fejeztük ki. Az így nyert %-os értékek adták az egyes hatóanyag-dózisok hatásér­tékét. A kísérlet során nőstény NMRI-egereket használ­tunk (Ivanovas/Kisslegg), melyek 18—22 g súlyúak 25 voltak. Táplálékként Altromin R.-t használtunk. Az állatokat szobahőmérsékleten tartottuk. A találmány szerinti vegyületek előállítására önmagában -ismert módon úgy járhatunk el, hogy a) a II általános képletű, ahol az Rj, R2, R3 és 30 Z jelentése a fent megadott, és a Y hidroxil-, merkapto-, 1—5 szénatomszámú alkoxi-, 1—5 szénatomszámú alkil-mer­­kapto-, vagy az —NH—NHR4— csoport, 35 ahol az R4 jelentése a fent megadott, vegyületeket a III általános képletű, ahol a W oxigén- vagy kénatom, vagy (R50)2— il­letve (R5 S)2 -csoport, és R7 és Rg egymással azonos vagy különböző lehet, 40 és jelentése hidrogénatom, —NR4 -NH2 — csoport, halogénatom, imidazolil-, rövid­­szénláncú alkoxi- vagy rövidszénláncú al­­kil-merkapto-csoport, vagy az R7 és Rg együttes jelentése egy kénatom, és ahol 45 az R7ésR8 egyike egy 1-6 szénatomszámú alkil-, egy 1-6 szénatomszámú halogénezett al­­kilcsoportot, vagy a W=C szerkezeti egy­séggel együtt egy =N-*0 csoportot is 50 képezhet, míg a másik a fent megadott, vegyületekkel reagáltatjuk, oldó- vagy szuszpendáló­­szer jelenlétében, vagy anélkül olvadékban, 20—250 °C hőmérsékleten, vagy 55 b) olyan I általános képletű vegyületek előállí­tására, ahol Rj R3 és Z a fent megadott, és az A—B szerkezeti egység —C(O)—NR4—, —C(SR5)= 60 =N- vagy -C(OR5)=N- csoport, ahol R4 és R5 jelentése a fent megadott, azonban hidro­génatomtól eltérő, az olyan I általános képletű vegyületekben, ahol Rl5 R3 és Z a fent megadott, és az 65 A-B szerkezeti egység -C(0)-NH- illetve -C(SH)=N- vagy -C(OH)=N- csoportot je­lent, az -NH illetve -SH vagy —OH csoportokra R4 illetve R5 csoportot viszünk fel, ahol R4 és Rs a fentiekben megadott, azonban hidrogénatomtól el­térő, vagy c) olyan I általános képletű vegyület előállításá­ra, ahol R, R3 és az A-B szerkezeti egység a fent meg­adott, és Z nitrogénatomot jelent, egy olyan I általános képletű vegyületet, ahol Rí, R3 és az A -B szerkezeti egység a fent megadott, és Z =N-K) csoportot jelent, oldó- vagy szuszpendálószer jelenlétében, 0 és 200 °C közötti hőmérsékleten, a periódusos rend­szer IV. vagy V. csoportjába tartozó elemet tartal­mazó redukálószerrel, vagy dimetil-szulfoxiddal vagy hidrogénnel dezoxigénezünk, és kívánt esetben egy keletkezett szabad vegyü­letet valamely sójává alakítunk át. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivite­lezési változata szerint az f) pontban leírt eljárást olvadékban vagy valamely oldó- vagy szuszpendáló­szer jelenlétében, 0 °C és 250 °C közötti, előnyösen 20 °C és 160 °C közötti, vagy 20 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten végezhetjük. Oldószerként vagy szuszpendálószerként szóbajöhet például víz, alifás alkoholok (etanol, butanol, hexanol), dioxán, tetrahidro-furán, cikloalkanolok, éterszerű oldósze­rek, mint például a dietilén-glikol-dimetil-éter, il­letve -dietil^ter, amidok, mint pl. NjNjN’jN’jN’^N”­­-hexametil-foszforsav-triamid, dimetil-szulfoxid, di­­metil-formamid, ecetsav, kloroform, szénhidrogének, mint pl. toluol, xilol, klórozott szénhidrogének, mint pl. klórbenzol, nitrobenzol vagy a III általá­nos képletű reagens feleslege. Adott esetben kon­denzálószereket, mint például polifoszforsavat, poli­­foszforsav-észtereket, kénsavat, ecetsavat, cink-klori­­dot, piridint, piridin-sókat vagy tercier aminokat is adunk a reakcióelegyhez. Ha mind az R6, mind az R7 jelentése hidrogénatom akkor végezhetjük az a) pont szerinti eljárást adott esetben vas(III)-klo­­rid-oldat vagy ólom(IV)-acetát jelenlétében is, például etanolos vas(III)-klorid oldatban forralva vagy ólom(IV)-acetát jelenlétében benzolban vagy ecetsavban melegen. Alkalmazhatjuk a III általános képletű reakció­partnereket feleslegben is. A II általános képletű vegyületek és a III általá­nos képletű vegyületek egymás közötti reakciója adott esetben valamely nyílt szerkezetű, adott eset­ben kinyerhető köztiterméken keresztül játszódik le. Ha az a) pont szerinti eljárás során a Ha általános képletű, ahol az Rj, R3, R4 és Z jelentése a fent megadott, vegyületekből indulunk ki, akkor különösen olyan, III általános képletű vegyületeket használhatunk reakciópartnerként, ahol W a fentiekben megadott, és az R7 és Rg egymás között azonos vagy különböző csoport, mégpedig hidrogénatom, halogénatom, imidazolil-, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom