177357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a pneumatikus adagoló-elosztószerkezettel rendezkező gépek, így vetőgépek betáplálásának szabályozására
5 177357 6 séget, és nehézkessé teszi a berendezés konstrukcióját. Ahhoz, hogy kiküszöböljük a két Venturi-csővel felszerelt berendezésnél a szemek torlódásának veszélyét, és a lehető legegyszerűbbé tegyük a konst- 5 rukciót, a találmány egy berendezésre is vonatkozik a pneumatikus szabályozáshoz legalább egy elosztótartállyal, a szemes termékeket befogadó fő adagoló-garattal. A berendezés az adagoló garat ásó részét a szállító csőrendszerrel összekötő és az 10 adagoló tartállyá kapcsolódó sűrített levegő forrást, a magok továbbítására szolgáó összeszűkülő szakaszával a garat kivezető részébe torkolló Venturi-csövet, egy második szűkülő szakaszával a szállító csőrendszer bemenetéhez torkolló Venturi- 15 -csövet foglal magába, a vezető cső összeköti az adagoló garat ásó részét a lefelé irányuló és oldalirányban az adagoló garat alsó részével összekapcsolt szállító csőrendszerrel, a Venturi-cső szűkülő szakasza pedig a vezetőcső és az adagio garat 2o ásó része közötti csatlakozási rész felső pontjába torkollik. A találmány szerint a két Venturi-cső előnyösen az adagoló garat ugyanazon oldáán van elhelyezve, és a levegőbeadagolás ugyanazon a vezetőcsövön 25 keresztül történik. Láthatjuk, hogy a találmány szerinti pneumatikusan szabályozott adagolás központi adagoló garat ' útján igen gazdaságos kialakítás, és kiküszöböli az ismert megoldások hátrányait, és emellett még 30 számos gyakorlati előnyt is biztosít. Megjegyezzük, hogy ismertek már eljárások, amelyeknél például gázsugár segítségével történik a folyékony vagy porított anyagok porlasztása, vagy egy kazánba gőz segítségével adagoljuk a vizet, de 35 ezek az ismert eljárások és berendezések nem hozhatók kapcsolatba találmányunkkal. A továbbiakban a találmányt példaképpeni megoldások kapcsán ismertetjük a csatolt rajzok alapján. A rajzon az 40 1-4. ábrák vázlatos függőleges metszetben szemléltetik a Venturi-csövek négyféle szelelési módját. Az 5. ábra vázlatos metszetben egy szigetelt adogatógaratú berendezést szemléltet, a 6. ábra 45 hosszanti vázlatos metszete a találmány szerint kialakított vetőgépeknek, és végül a 7. ábra vázlatos metszetben a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakját mutatja be. , 50 Az 1. ábra a beadagoló 1 garatot, a magok felfelé vezető, a garat aljánál levő 2 kivezetést, a rajzon külön nem szemléltetett kompresszorral vagy ventillátorral működtetett 3 légkamrát, továbbá a 4 csőcsonkot szemlélteti. Az 1. ábra esetében 55 a garat hajlított alján egy - az adagolt termék (például mag) méreténél kisebb lyukakkal ellátott — 5 rács van. A szemek 2 kivezetése a garat aljából felfelé vezető 2X nyakból áll, mely beletorkollik a 7 Venturi-cső 71 nyakának 6 táguló 60 részébe, biztosítva a 3 légkamrából a levegő kiáramlását. A Venturi-cső hosszabbítását képezi a 8 cső, melyben a rajzon külön nem ábrázolt adagoló segédtartályok irányába a 7 Venturi-cső segítségével a 3 légkamrából érkező áramlás a szemeket magá- 65 val ragadja. Ebben az esetben a garaton kívül a 7 Venturi-cső nyakánál keletkező vákuum kiszívja a magokat a garatból, és továbbviszi a segédtartályig a fő levegőáram segítségével, ugyanakkor az 5 rács alkalmas a 2 ! nyakból származó másodlagos levegőárammal átfújt magréteg határolására. A 2. ábrán ugyanazokat az elemeket látjuk, mint az 1. ábrán, a következő különbségekkel: A 2i nyak a 9 magas pontban folytatódik, és a 3 légkamra 7 Venturi-csövének 6 táguló részében annak kilépő végéhez csatlakozik. A magok továbbítása az adagoló tartályok felé a 8 csövön történik. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál a 7 Venturi-cső és a 3 légkamra a nyitott 1 garat belsejében van elhelyezve, és annak fenéklapján van elhelyezve az 5 rács, a 2i nyak, a Venturi-cső lx nyakának alsó részébe torkollik, -így a szemek a felszálló áramban felszívódnak a Venturi-csőbe, ahonnan a szállító levegő a 8 cső segítségével juttatja azokat a tartályba. A 4. ábrán látható kiviteli alak azt a változatot mutatja be, mely az alján nyitott, nem szigetelt 1 garatot és a légkamra szerepét betöltő 10 Venturi-csövet foglalja magába, ahol a levegő hajtja a 11 szemeket, amelyek a gravitáció útján a 10 Venturi-cső 10] táguló részébe jutnak, mely a 12 csőben folytatódik felfelé, és a 8 csőben folytatódik egészen a segédtartályokig. Ennél a megoldásnál a második 13 Venturi-cső a 12 cső felszálló ágába torkollik, mint annak kiszélesedő 13] kilépő nyílása, a 13 Venturi-csövet a rajzon külön nem ábrázolt ventillátorral vagy más alkalmas levegőforrással működtetjük, és ez a levegő biztosítja a magok továbbítását is. Az 5. ábra egy szigetelt vagy szigeteletlen 1 garatot szemléltet, amelybe egy ventillátorral hajtott levegőt vezető 14 cső torkollik, éspedig a példa esetében a garat vízszintes aljának közelében. A garat 15 nyaka itt a garat aljának oldalirányú folytatása, mely a 15j felszálló ágba megy át, majd íveléssel a tartályokat összekötő 8 csőhöz csatlakozik. A 16 légkamra a 15! felszálló ág végébe torkollik a 16t táguló résszel, és az abból kilépő levegő biztosítja a 15 nyakon keresztül áramoltatott szemeknek a 8 csövön való továbbítását. A fentiekben ismertetett kiviteli alakok mutatják, hogy a szemeket továbbító és kiszívó levegőáramlások különböznek egymástól. A gyakorlat is azt mutatja, hogy az önműködő szabályozás a találmány esetében teljes, és elkerülünk minden kellemetlen és nem kívánt „dugulást” mind a nehéz, mind a könnyű magok esetében. A 6. ábrán vázlatosan egy olyan vetőgépet szemléltetünk függőleges, hosszanti metszetben, amely a találmány szerinti szerkezettel van felszerelve. A 6. ábrán szemléltetett vetőgép a 19 tengelyre szerelt két 18 keréken levő 17 vázból áll. A 17 vázra 21 tetővel ellátott 20 vetőmag adagoló garat van felszerelve. A 17 váz hátsó részén a 22 közös forgásra alkalmas keresztirányú tengelyre bizonyos számú 23 kar van felszerelve, és azok szabad végén tetszés szerinti, már ismert 24 vetőelem van elhelyezve, és a vetőelemeken 25 rácsozattal ellátott 3
