177309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-metano-2H-1-benzoxocinok előállítására
3 177309 4 5-helyettcsített-rezorcinnul reagáltatunk. valamely szerves oldószerben, bórtrifluorid. bórtribromid vagy cinkklorid katalizátor jelenlétében, azzal a megszorítással, hogy amennyiben a katalizátor bórtrifluorid vagy bórtribromid és a katalizátormennyiség mólegvenértéknél nagyobb, a hőmérséklet 5 C vagy ennél alacsonyabb. A (11) általános képletű vegyület R, helyettesítője valamely 5 10 szénatomos alkil-csoport. például n-pentil-, n-hexil-. 1-metilpentil-, izoheptil-, 1,1-dimetilheptil-, 1.2,3-trimetilheptil-, izodecil-, 1-etilheptil-, 1,1-dietilpentil- vagy 1,2-dimetiloktil-csoport lehet. Olyan (II) általános képletnek megfelelő 5-helyettesített rezorcinok, amelyeket l-alkoxi-4-(l-hidroxi-1-metiletil)-1,4-ciklohexadiénnel reagáltatva az (I) általános képletű vegyületeket kapjuk, például az 5-n-pentil-rezorcin, 5-(l ,1- dimetilheptilj-rezorcin, 5-(l-etilhexil)-rezorcin, és a rokon rezorcinok. A találmány szerinti eljárás során közelítőleg mólegyenértékű mennyiségben 5-helyettesített-rezorcint és 1-alkoxi4( 1 -hidroxi-1 -metiletil)-1,4-ciklohexadiént megfelelő katalizátor jelenlétében valamely szerves oldószerben — 30 C° és 30 C° közötti hőmérsékleten összekeverünk. A reakcióban általában használt katalizátor a bórtribromid, bórtrifluorid — általában dietiléterát-komplex alakjában — és a cinkklorid. Különösen előnyös katalizátor a bórtrifluorid és a cinkklorid. Megjegyezzük, hogy a katalizátor mennyiségén kívül az alkalmazott katalizátor milyensége, valamint az a hőmérséklet, amelyen a reakció végbemegy, meghatározza a kapott terméket. A legelőnyösebb katalizátor a cinkklorid, mivel vala-‘ mely 5-helyettesített-rezorcin és egy l-alkoxi-4-(l-hidroxi - -1-metiletil)-1,4-ciklohexadién cinkklorid jelenlétében 0 C° és 25 C' közötti hőmérsékleten lefolytatott reakciója kizárólag egy 2,7-dihidroxi-5-izopropilidén-9-helyettesített-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-1 -benzoxocin képződéséhez vezet, amely olyan (I) általános képletnek megfelelő vegyület. ahol R2 hidrogénatom. Ilyen reakcióban a cinkkloridot egyenértéknyi mennyiségben alkalmazzuk, kívánt esetben azonban 0,5—5,0 mólegyenérteknyi feleslegben is használhatjuk a rezorcin és a ciklohexadién reakciópartnerekhez viszonyítva. Abban az esetben, ha az 5-helyettesített-rezorcint és az 1 -alkoxi-4-( 1 -hidroxi-1 -metiletil)-1,4-ciklohexadiént mólegyenértéknyi bórtrifluorid vagy brómtribromid jelenlétében 25 C hőmérsékleten kondenzáljuk, a megfelelő 2-alkoxi-5-izopropilidén-7-hidroxi-9-helyettesített-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocint kapjuk, amely olyan (I) általános képletnek megfelelő vegyület. ahol R. metilcsoport. Abban az esetben, ha felesleges mennyiségű bórtrifluoridot vagy bórtribromidot használunk a reakció során, például 0,5—5,0 mólnyi felesleget alkalmazunk a rezorcin és a ciklohexadién reagensekre számítva, és a reakciót 0 C0 és 5 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le, a termék a megfelelő 2,7~dihidro-5-izopropilidén-9-helyettesített-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-1-benzoxocin. Meglepő módon akkor, ha a kondenzációs reakciót felesleges mennyiségű bórtrifluorid vagy bórtribromid jelenlétében, de 25 C°-on játszatjuk le 0 C° helyett, a kapott termék egy dibenzopiranon-származék. mégpedig egy dl-cisz-1 -hidroxi-3-helyettesített-6,6-dimetil-6,6a, 7,8,10,10a-hexahidro[b,d]piran-9-on. így tehát a hőmérsékletet 5 Cc-on vagy ez alatt kell tartanunk ilyen katalizátor használata esetén. Az (I) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló fent leírt reakciókat előnyösen valamely szerves oldószerben végezzük. Általában használt oldószerek a halogénezett szénhidrogének, így a diklórmetán, kloroform, 1,1-diklóretán. 1,2-diklóretán, brómmetán. 1.2-dibrómmetán, l-bróm-2-klóretán, 1-brómpropán, 1,1-dibrómetán, 2-klórpropán, 1-jódpropán, l-bróm-2-klóretán, brómbenzol és az 1,2-diklórbenzol; aromás oldószerek, így a benzol, klórbenzol, nitrobenzol, toluol és a xilol ; éterek, így a dietiléter, metiletiléter, dimetiléter és a diizopropiléter. Kis mennyiségű víz jelenléte a reakcióelegyben nem zavarja az eljárást. Ahogy az előzőekben említettük, az a hőmérséklet, amelyen a reakciót kivitelezzük, általában 30 C° alatt van, a reakció végrehajtására választott hőmérséklet bizonyos tekintetben meghatározza a reakció során képződő terméket. A megadott hőmérséklettartományban a reakció általában 2—8 óra alatt lényegében teljesen végbemegy, a hőmérséklet mellett a reakcióidőnek nincs döntő befolyása a reakcióra és kívánt esetben hosszabb reakcióidők is alkalmazhatók. A reakció befejeződése után a benzoxocin-származék elkülönítését szokásos módon végezzük, így a reakcióelőgyet vízzel és híg, vizes bázissal mossuk, az oldószert lepároljuk és a maradékként visszamaradó terméket szokásos, viszonylag nem-poláros oldószerekből, így hexánból vagy metilciklohexánból kikristályosítjuk. Az (I) általános képletnek megfelelő benzoxocinok jellegzetes képviselőit, amelyek a találmány szerinti eljárással állíthatók elő, az alábbiakban soroljuk fel : 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-n-pentil-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin, 2-metoxi-5-izopropilidén-7-hidroxi-9-n-decil-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin, 2-metoxi-5-izopropilidén-7 -hidroxi-9-( 1,1 -dimetiloktil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H -1 -benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropiIidén-9-(l,2-dimetilheptil)-2,6- -metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin, 2-metoxi-5-izopropilídén-7-hidroxi-9-( 1,2-dimetilheptil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-(n-decil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-(n-heptil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-( 1 -metilheptil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin. A találmány szerinti benzoxocin-származékok előállításánál kiindulási anyagként alkalmazott 1,4-ciklohexadiének könnyen előállíthatok p-alkoxi-a,«-dimetilbenzilalkoholok redukálásával. A redukciót ebben az esetben úgy végezzük, hogy a benzilalkohol-származékot valamely fémmel, így lítiummal reagáltatjuk cseppfolyós ammónia és valamely proton-forrás, így etilalkohol, jelenlétében. A reakciót a szabványos Birch-féle redukciós körülményeknek megfelelően végezzük, ekkor az l-alkoxi-4-(l-hidroxi-1-m etiletil)-1,4-diklohexadién-származékokhoz jutunk. A rezorcin kiindulási vegyületek könnyen előállíthatok például Adams és mtsai. által a J. Am. Chem. Soc., 70, 664 (1948) irodalmi helyen ismertetett módon. Az (I) általános képletű 2-oxibenzoxocinok hasznos közbenső termékek hexahidrodibenzopiranonok szintézi- - sénél. Azok a 2-hidroxibenzoxocinók, amelyeknél az (I) általános képletben R2 hidrogénatom, valamely alttóritei- y umhglogeniddel, így alumíniumkloriddal, a mfegfelelő dl-transz-1 -hidroxi-3 -helyett^ítéU-6,6-dinetil-6,6a,7,8, í 0,1 Öa-hexahidro^H-ffiiéúájjb.'djpii^íff-^-oiit 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
