177288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogászati formázó gyanta és a belőle készített formázó massza előállítására

3 177288 4 A leírásban egy poliizocianát telítetlen hidroxi vagy aminovegyülettel képezett termékét írják le. H. J. Rehberg: Kiemelkedő fogászati formázósegéd­­anyagok (zsugorodási tulajdonságok : 36. oldal) K. Eichner: Fogászati nyersanyagok és feldolgozásuk (zsugorodási tulajdonságok : 49—55. oldal) H. Schwickerath : Nyersanyagok a fogászatban (formá­zóanyagok: 125—165. oldal, zsugorodási tulajdonságok: 154—155. oldal). A fogászatban alkalmazott mindegyik formázóanyag csak korlátozott időn belül dolgozható fel és keményedik ki. A reakcióképes massza megformázása után rendszerint mintegy 3 perc áll rendelkezésre a feldolgozásra, a kemé­­nyedési idő pedig rendszerint körülbelül 5 perc. Meglepő módon azt találtuk, hogy vinil-csoportot tar­talmazó poliuretángyanták a gyakorlat szabta időn belül elasztikus, kaucsukszerű masszává hidegen keményednek és az ilyen masszák formázómasszaként történő felhaszná­lása során a vázolt hátrányokkal nem kell számolni. A találmány tehát olyan formázógyanták előállítására vonatkozik amelyek a) diizocianátokból, b) 300 és 10,000, előnyösen 1,000 és 8,000 molekulasú­lyú dihidroxi-vegyületekből és c) telítetlen monohidroxi-vegyületekből, éspedig akril­­és/vagy metakrilsav hidroxil-csoportot tartalmazó szár­mazékaiból állnak, és a formázási folyamat után térháló­sodnak. Továbbá a találmány még a belőle készített for­mázómassza előállítására is vonatkozik. A találmány szerint alkalmazható diizocianátokra pél­daként a következőket soroljuk fel : etiléndiizocianát, hexametildiizocianát, ciklohexán-1,4- -diizoeianát, 2,4- és2,6-toluiléndiizocianátés ezek keveré­ke, izoforondiizocianát, foröndiizocianát, l,5-naftalin-di­­izocianát, 1,3-ciklopentilén-diizocianát, m- és p-feniléndi­­izocianát, 2,4,6-toluiléntriizocianát, 4,4’,4”-trifenilmetán­­-triizocianát, 1,3- és 1,4-xililéndiizocianát, 3,3’-dimetil­­-4,4’-difenilmetán-diizocianát, 4,4’-difenil-metán-diizoci­­anát, 3,3’-dimetil-bifeniléndiizocianát, 4,4’-biszfenilén-di­­izocianát, durol-diizocianát, l-fenoxi-2,4’-feniléndiizo­­cianát, l-terc-butil-2,4-feniléndiizocianát, metilén-bisz­­-4,4’-ciklohexil-diizocianát, 1 -klór-2,4-feniléndiizocianát és 4,4’-difeniléter-diizocianát. Alkalmazhatók továbbá olyan nagymolekulasúlyú és adott esetben többfunkciós poliizocianátok, amelyek ala­csony molekulasúlyú alapvázból polimerizációs reakció­val uret-dionokká vagy izocianurát-származékokká ala­kíthatók át. Ilyen poliizocianát például a 2 mól 2,4-tolu­­ilén-diizocianátból készült uret-dion, 2,4- és 2,6-toluilén­­-diizocianátból vagy hexametilén-diizocianátból készült izocianurát-vegyüietet tartalmazó polimer termékek, a molekulában átlagosan 2 izocianurát-gyűrűt tartalmazó és 5 mól toluilén-diizocianátból készült rendszer, valamint átlagosan két mól toluilén-diizocianátból és 3 mól hexa­metilén-diizocianátból álló megfelelő származékok. Ezenkívül lehetséges di- vagy poli-izocianátokból par­ciális hidrolízissel a karbaminsav és az amin közbenső reak­ciólépésen keresztül nagyobb molekulasúlyú karbamin­­vagy biuret-kötésű rendszerek előállítása, ilyen például egy biuret-kötésű vegyület, amely lényegében 3 mól hexa­metilén-diizocianátból, 1 mól víz hozzáadása és 1 mól széndioxid lehasadása folytán keletkezik. Hasonlóképpen alkalmas izocianát-csoportot tartalma­zó termékek állíthatók elő di- vagy polioloknak di- vagy polifunkciós izocianátokkal való reakciójánál, ha a hidro­xil-vegyület mólarányát az izocianáthoz úgy választjuk meg, hogy a kialakult reakciótermékekben statisztikus át­lagban mindenkor szabad izocianát funkcióscsoportok maradjanak és legfeljebb 2,000—3,000 molekulasúllyal rendelkezzenek. A találmány szerinti anyagokban alkalmazható különö­sen előnyös izocianát-tartalmú vegyületek a következők: hexametiléndiizocianát, toluiléndiizocianát, izoforon-di­­izocianát és 4,4’-difenilmetán-diizocianát. A találmány szerinti formázóanyagok további kompo­nenseiként olyan vegyületek alkalmazhatók, amelyek az izocianátokkal szemben reakcióképes két hidrogénatomot tartalmaznak, és molekulasúlyuk 300—10000, előnyösen azonban inkább 1000—8000. Ilyen vegyületekként alkalmazhatók az amino-, tiol­­vagy karboxil-csoportot tartalmazó vegyületek közül a polihidroxi-, főként a 2—8 hidroxil-csoportot tartalmazó 300—10000, előnyösen 1000—8000 molekulasúlyú vegyü­letek, például a 2-hidroxil-csoportot tartalmazó poliészte­rek, poliéterek, politioéterek, poliacetálok, polikarboná­­tok és poliészteramidok, amelyek homogén és cellás szer­kezetű poliuretánok előállításánál használatosak. Hidroxil-csoportot tartalmazó poliészterként például többértékű, előnyösen kétértékű, adott esetben három ér­tékű alkoholoknak többértékű, előnyösen kétértékű kar­bonsavakkal képzett reakciótermékeit alkalmazzuk. A sza­bad polikarbonsavak helyett a megfelelő polikarbonsavan­­hidridek is alkalmazhatók vagy a rövidszénláncú alkoho­lokból vagy ezek keverékeiből készült polikarbonsavészte­­rek. A polikarbonsavak alifás, cikloalifás, aromás és/vagy heterociklusos jellegűek lehetnek, adott esetben például ha­logénatomokkal vannak helyettesítve és/vagy telítetlen kö­tést tartalmaznak. Példaként megemlítjük a következő vegyületeket: bo­rostyánkősav, adipinsav, parafasav, azelainsav, szebacin­­sav, ftálsav, izoftálsav, trimellitsav, ftálsavanhidrid, tetra­­hidroftálsavanhidrid, hexahidroftálsavanhidrid, tetraklór­­ftálsavanhidrid, endometilén-tetrahidroftálsavanhidrid, glutársavanhidrid, maleinsav, maleinsavanhidrid, fu­­mársav, dimér és trimér zsírsavak, így olajsav, adott esetben monomer zsírsavakkal keverve, tereftálsav-dime­­tilészter és tereftálsav-biszglikolészter. A többértékű alko­holok, például a következők: etilénglikol, propiléngli­­kol-(l ,2) és propilénglikol-(l ,3), butilénglikol-(l ,4) és buti­­lénglikol-(2,3), hexándiol-(l,6), oktándiol-(l,8), neppentil­­glikol, cíklohexándimetanol, (1,4-bisz-hidroxi-metilciklo­­hexán), 2-metil-l ,3-propándiol, glicerin, trimetilolpropán, hexántriol-(l ,2,6), butántriol-(l,2,4), trimetiloletán, penta­­eritrit, kinit, mannit és szorbit, metilglikozid, továbbá di­­etilénglikol, trietilénglikol, tetraetilén-glikol, polietilén-gli­­kolok, dipropilén-glikol, polipropilénglikolok, dibutilén­­glikol és polibutilén-glikolok. A poliészterek részben vég­­helyzetű karboxil-csoportot tartalmaznak. Felhasználha­tók a laktonokból előállított poliészterek, például az s-kaprolakton vagy a hidroxikarbonsavak, például az e-hidroxíkapronsav. A találmány szerint alkalmazható általában két hidr­oxil-csoportot tartalmazó poliéterek ismert vegyületek. Ilyenek például az epoxidok, így etilénoxid, propilénoxid, butilénoxid, tetrahidrofurán, sztiroloxid vagy epiklórhíd­­rin például bórtrifluorid jelenlétében önmagában történő polimerizációjával vagy ezeknek az epoxidoknak adott esetben egymással alkotott keverékeinek vagy egymás után alkalmazott epoxidoknak a reakcióképes hidrogén­­atomot tartalmazó kiindulóanyagokra, így vízre, alkoholra, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom