177288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogászati formázó gyanta és a belőle készített formázó massza előállítására
5 177288 6 ammóniára vagy aminokra, így etilénglikolra, propilénglikol-(l ,3)-ra vagy propilénglikol-( 1,2)-re, 4,4’-dihidroxi-difenilpropánra, anilinra, etanolaminra addícionáltatott származékai. Különösen előnyösek azok a poliéterek, amelyek túlnyomórészben, a poliéterben jelenlévő összes hidroxi-csoportra számítva legfeljebb 90 súly% mennyiségben, primer hidroxil-csoportot tartalmaznak. A vinilpolimerekkel módosított poliéterek, így például sztirol és akrilnitril poliéterek jelenlétében előállított polimerjei is megfelelők (3383351, 3304273, 3523093, 3110695 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, és az 1152536 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás), hasonlóképpen a hidroxil-csoportot tartalmazó polibutadiénekhez. A poliéterek közül főként a tiodiglikolok önmagukkal és/vagy más glikolokkal, dikarbonsavakkal, formaldehiddel, amino-karbonsavakkal vagy amino-alkoholokkal alkotott kondenzációs termékeit soroljuk fel. A karbonilkomponens jellegétől függően politio-keverékéterek, poliéterészterek, vagy politioéter-észteramidok jönnek számításba. Poliacetálként például a glikolokból, így dietilénglikolból, trietilénglikolból, 4,4’-dioxietoxi-difenildimetilmetánból, hexándiolból és formaldehidből előállított vegyületek jönnek számításba. Ciklusos acetálok polimerizációjával előállított poliacetálok is felhasználhatók a találmány szerinti masszák előállítása esetén. Hidroxil-csoportot tartalmazó polikarbonátként olyan ismert vegyületeket említünk, amelyeket például diolok, így propándiol-(l,3), butándiol-(l,4) és/vagy hexándiol-(l,6), dietilénglikol, trietilénglikol vagy tetraetilénglikol diarilkarbonátokkal, például difenilkarbonáttal vagy foszgénnel való reakciójával állíthatók elő. A poliészteramidokhoz és poliamidokhoz tartoznak például a többértékű telített és telítetlen karbonsavakból illetve ezek anhidridjeiből és a többértékű telített és telítetlen aminoalkoholokból, diaminokból, poliaminokból és ezek keverékeiből előállított főtömegében lineáris kondenzátumok. Uretán- vagy karbamid-csoportot tartalmazó polihidroxil-vegyületek valamint adott esetben módosított természetes poliolok, így ricinusolaj, szénhidrátok vagy keményítő is alkalmazható. Alkilénoxidoknak fenol-formaldehid-gyantákra vagy karbamid-formaldehid-gyantákra történő addícionáltatott termékei is a tapasztalatok szerint beváltak a masszák előállításánál. Természetesen a felsorolt vegyületek olyan keverékei is alkalmazhatók, amelyek az izocianáttal szemben átlagosan két reakcióképes hidrogénatomot tartalmaznak, 300—10 000 molekulasúlyúak, így például poliéterek és poliészterek keverékei. A találmány szerint előállított formázógyanták harmadik komponense a polimerizációképes vinil-vegyületek, amelyek az izocianátokkal szemben reakcióképes hidrogénatomot tartalmaznak. Ezek az akril- és/vagy metakrilsav oxialkilezett termékei, így a hidroxil-etil-akrilsavészter hidroxipropil-akrilsavészter, hidroxietil-metakrilsavészter és a hidroxipropil-metakrilsavészter. A találmány szerinti, vinil-csoportot tartalmazó poliuretán-gyanták alkotó komponenseit, így a diizocianátokat, dihidroxi-vegyületeket és az akril- és/vagy metakrilsav oxialkilésztereit előnyösen a következő sztöchiometrikus arányokban reagáltatjuk egymással: 1 mól dihidroxi-vegyüJetre 2 mól diizocianátot és 2 mól akril- és/vagy metakrilsav oxialk il észtert alkalmazunk. Ettpl az aránytól azonban bizonyos eltérés is lehetséges. így kiemeljük azt a lehetőséget, hogy több mól dihidroxi-vegyületet először diizocianátokkal lánchosszabbításnak vetünk alá, majd a láncvégeket akril- és/vagy metakrilsav oxialkilészterrel reagáltatjuk. A találmány szerinti vinil-csoportot tartalmazó poliuretán-gyanták előállítása ismert katalizátorok jelenlétében történik. Ilyen katalizátorok például a következők : tercier aminok, így trietilamin, tributilamin, N-metil-morfolin, N-etilmorfolin, N-kókuszsavmorfolin, N,N,N'-tetra-metil-etiléndiamin, l,4-diaza-biciklo-(2,2,2)-oktán, N-metil-N’-dimetilamino-etil-piperazin, N,N-dimetilbenzil-amin, bisz-(N,N-dietilaminoetil)-adipát, N,N-dietil-benzilamin, pentametil-dietilén-triamin, N,N-dimetil-ciklohexilamin, N,N,N’,N’-tetrametil-l,3-bután-diamin, N,N-dimetil-ß-feniletilamin, 1,2-dimetil-imidazol, 2-metil-imidazol. Katalizátorként alkalmazhatók a szekunder aminokból, így dimetil-aminokból és aldehidekből előnyösen formaldehidből vagy ketonokból, így acetonból. metíletil-ketonból, ciklohexanonból és fenolokból, igy fenolból, nonilfenolból és bisz-fenolból készült ismert Mannich-bázisok. Az izocianát-csoportokkal szemben reakcióképes hidrogénatomot tartalmazó tercier amin-katalizátorok például a trietanol-amin, triizopropanol-amin, N-metil-dietanol-amin, vagy N-etildietanol-amin, N,N-dimetiletanol-amin valamint ezek alkilén-oxidokkal, így propilén-oxiddal és/~ vagy etilénoxiddal készült reakciótermékei. Katalizátorként számításba jönnek a szén-szilícium kötést tartalmazó, így például az 1229290 számú német szövetségi köztársaságbeli (vagy 3620984 számú amerikai egyesült államokbeli) szabadalmi leírásból ismert szilaaminok, például a 2,2,4-trimetil-2-sziIa-morfolin, 1,3-dietil-aminoetil-tetrametil-disziloxán. Katalizátorként alkalmazhatók a nitrogéntartalmú bázisok, így a tetraalkil-ammónium-hidroxidok, valamint az alkáli-hidroxidok, így a nátrium-hidroxid, az alkáli-fenolátok, így a nátrium-fenolát, vagy az alkáli-alkoholátok, így a nátrium-metilát. Felhasználhatók katalizátorként a hexahidro-triazinok is. Szerves fémvegyületek, főként a szerves ón-vegyületek is alkalmazhatók katalizátorként. Ilyen szerves ónvegyületek előnyösen a karbonsavak ón(II)-sói, így az ón(II)-acetát, ón(II)-oktoát, ón(II)-etilhexoát és ón(II)-laurát.valamint az ón(IV)-vegyületek, így a dibutil-ónoxid, dibutil-óndiklorid, dibutil-óndiacetát, dibutil-óndilaurát, dibutil-ónmaleát vagy a dioktil-óndiacetát. Mindegyik felsorolt katalizátor természetesen egymással elkeverve is felhasználható. További megfelelő katalizátorokat valamint e katalizátorok hatásmechanizmusát ismerteti a Kunststoff-Handbuch VII. kötete (kiadó: Vieweg és Höchtlen, Carl-Hansen-Verlag, München, 1966. például 96—102. oldal). A katalizátorokat a reakciókeverék teljes mennyiségére számítva mintegy 0,0001- és 10 súly% közötti mennyiségben alkalmazzuk. A találmány szerinti formázógyanták előállításánál a dihidroxi-vegyületet az akril- és/vagy metakrilsav oxialkilészterével elkeveijük és az azt követően bevitt diizocianáttal reagáltatjuk. A gyakorlatban azonban olyan reakció sorrend célszerű, amelynél először a telítetlen oxialk ilésztert és a diizocianátot egymással ekvimolekuláris mennyiségben reagáltatjuk, ezt követően pedig az előkondenzátumot a dihidroxi-vegyülettel továbbreagáltatjuk. Az előállításmód elvileg azon tulajdonságok után igazodik, amelyekkel a telítetlen uretánmasszáknak rendelkezniük kell. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
