177120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4,5-diklór-6-oxo-7-metil- 7-fenil-1,2,7,8- tetrahidro-6H-indeno [5,4-b] furán- karbonsav előállítására

5 177120 6 sav előállítására a (VII) képletű kiindulási vegyületet egy CH3Z általános képletű metil-halogeniddel rea­gáltatok. Az alkilezés során a (VII) képletű vegyü­letet először bázissal, például alkálifém-hidriddel, így nátrium-hidriddel vagy alkálifém-alkoxiddal, így ká­­lium-tercier-butiláttal hevítjük. További bázisként például nátríum-amidot, lítium-amidot is alkalmaz­hatunk. A képződő karbaniont ezután a CH3Z álta­lános képletű metilezőszerrel reagáltatjuk. Minden olyan oldószer alkalmazható a metilezéshez, amely nem, vagy gyakorlatilag nem lép reakcióba a reak­ciókomponensekkel. Alkalmas oldószer például az 1,2-dimetoxi-etán, tercier-butanol, benzol, dimetil­­-formamid, stb. A reakciót 25-100 °C hőmérsékle­ten végezzük. Az (X) képletű vegyület aszimmetrikus szénato­mot tartalmaz. A diasztereomerek önmagában ismert módon különíthetők el, és az optikai antipódok az alábbiakban leírt módon választhatók szét. A találmány tárgyát tehát nem csupán a racém (I) képletű diasztereomerek előállítása képezi, ha­nem ezek optikailag aktív antipódjaik előállítása is. Az, hogy a lehetséges diasztereomerek közül az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő, képződik, je­lentős mértékben függ a (Ilg) képletű epoxi-vegyület szerkezetétől és azoktól a reakciókörülményektől, amelyek között a furángyűrű kialakul, azaz a (X) képletű indenofurán-származék képződésének körülményeitől. Az alacsony reakcióhőmérséklet (például 0°C és szobahőmérséklet között) az alfa diasztereomer képződésének kedvez (lásd az 1. példát), míg a magasabb reakcióhőmérséklet (például 65-125 °C között) a beta diasztereomer képződését segíti elő (lásd a 2. példát). Ha a két diasztereomer keveréke képződik, azok önmagában ismert módon választhatók szét és azo­nosíthatók, például frakciónak kristályosítással vagy kromatográfiával, mivel eléggé eltérő olvadásponttal és oldhatósági tulajdonságokkal rendelkeznek. Az (I) képletű racém sav optikai izomeijeinek szétválasztása olyan módon történhet hogy a racém izomerelegyből optikailag aktív bázissal sót képe­zünk. Optikailag aktív bázisként (+)- vagy (-)-amfe­­tamint, (-)-cinkonidint, dehidroabietil-amint, (+)­­vagy (-)-alfa-metil-benzil-amint, (+)- vagy (-)-alfa­­-(l-naftil)-etil-amint, brucint vagy sztrichnint alkal­mazhatunk. Oldószerként példáid metanolt, etanolt 2-propanolt, benzolt, acetonitrilt, nitro-metánt, ace­­tont stb. alkalmazhatunk. Ilyen módon két diaszte­reomer só képződik az oldatban, amelyek közül az egyik rendszerint jobban oldódik az alkalmazott ol­dószerben a másiknál. A kristályosán kivált só ismé­telt átkristályosításával megkapjuk a tiszta enantio­­mert. Az optikailag tiszta (I) általános képletű inde­­no(5,4-b)furán-2-karbonsavat a tiszta enantiomersó ásványi savas kezelésével szabadítjuk fel, éterrel extraháljuk, az oldószert lepároljuk és az optikailag tiszta antipódot átkristályosítjuk. A másik optikailag tiszta antipódot általában olyan módon különitjük el, hogy eltérő bázissal végezzük a diasztereomer só képzését. Előnyösen úgy járhatunk el, hogy a részben rezolvált savat elkülönítjük az egyik diasztereomer só tisztítási anyalúgjaitól, és másik optikailag aktív bázis segít­ségével folytatjuk a rezolválást. A találmány szerint az (I) képletű vegyületet a gyógyszerkészítésben szokásos vivőanyagok alkalma­zásával, önmagában ismert módon, gyógyszerkészít­ménnyé alakíthatjuk. Jóllehet a diuretikumoknak gyakran életmentő szerepük van a fentebb említett kedvező terápiás hatások folytán, a legtöbbjüknél hátrányos, hogy jelentős mennyiségű káliumion kiválasztását okoz­zák. Abban az esetben, ha a káliumion-veszteség jelentős, súlyos izomgyengeség és rendkívüli fizikai kimerülésérzet lép fel. Ilyenkor ugyanis a betegből eltávoznak a nem kívánt nátriumionok a diuretikus gyógyszerek hatása következtében, azonban a ká­liumionok egyidejű kiválasztása lehetetlenné teszi a szükséges egyensúly kialakulását. A találmány szerint ezért az (I) képletű vegyü­letet valamely pirazinoil-guanidin vegyülettel együtt alkalmazzuk, vagy só formájában, vagy pedig a pira­­nizoil-guanidin-hidrokloridsóval elegyítve a betegek kezelésére, hogy ilyen módon megakadályozzuk a káliumionok túlzott mennyiségének kiürülését, anél­kül, hogy befolyásolnánk vagy ténylegesen növel­nénk a kiürült nátriumion-mennyiséget. Piranizoil-guanidin vegyületként előnyösen N-ami­­dino-3,5-diamino-6-klór-pirazin-karboxamidot (amilo­­rid) vagy hidrokloridját alkalmazzuk. A találmány szerint tehát az előállított, különö­sen diuretikus-szaluretikus hatású gyógyszerkészít­mény adott esetben valamely pirazinoil-guanidin ve­gyületet, előnyösen N-amidino-3,5-diamino-6-klór-pi­­razin-karboxamidot is tartalmazhat. Ha az (I) képletű karbonsav N-amidino-3,5-diami­­no-6-klór-pirazin-karboxamid-sóját alkalmazzuk a be­tegek kezelésére további előnyként jelentkezik a só rossz oldhatósága, ami lassúbbá- és fokozatossabbá teszi a sónak az emésztőrendszerből történő felszívó­dását. így ez a megoldás a mikrokapszulázáshoz ha­sonló nyújtott hatást biztosít. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák se­gítségével részletesen ismertetjük. 1. példa 4,5 -Diklór-6-oxo-7 -metil-7-fenil-1,2,7,8- -tetrahidro-6H-indeno[ 5,4-b]furán­­-2-karbonsav (alfa-izomer) A) 2’,3’-Diklór-4’-metoxi-izobutirofenon 100 g (0,565 mól) 2,3-diklór-anizolt és 66 g (0,62 mól) izobutiril-kloridot 400 ml metilénklorid­­dal elegyítünk, az elegyet keverés közben 5 °C-ra hűtjük és egy órán át 93 g (0,62 mól) alumíniumklo­­riddal kezeljük. Ezután hagyjuk, hogy a reakcióelegy felmelegedjen 25 °C-ra, és 24 óra elteltével 30 ml sósavat tartalmazó 400 ml jeges vízbe öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, 5%-os vizes nátriumhidr­­oxid-oldattal majd vízzel mossuk, magnéziumszulfá­ton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk és a maradékot frakcionáljuk. 68 g 2\3’-düdór-4’-metoxi-izobutirofenont kapunk, Fp. 120-130 °C/0,5 Hgmm. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom