177118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oligo- és poligalaktururonsav-dinitrátok fémkomplexeinek előállítására

3 177118 4 -Österreich-Schweiz, Ges. für Biophys. and Strah­­lenbiol, Wien, 1964. szeptember 14—16.). A fémkomplexek biológiai aktivitását a komplex stabilitásán kívül a molekulasúly, illetve részecske­­súly is jelentősen befolyásolja. Nagy molekulasúlyú komplexek, például poliszacharidokkal stabilizált kolloid vas(III)-oxid-hidrátok (így vas(III)-hidroxid­­-dextrán (Imferon, Imferdex, Myofer, Impozil), kol­loid vas(III)-oxid-dextrin (Pigdex, Astrafer, Ferri­­gen) vagy vas(III)-hidroxid-szacharát (Ferriverin)] intravénás injekciós vagy infúziós beadagolása ese­tén még abban az esetben sem tapasztalható jelen­tős vasleadás, ha a bevitt vasmennyiség a plazma fiziológiás vaskoncentrációjának többszázszorosát is eléri (J. Clin. Path. 21, 611 /1968/). E vegyületek további kedvezőtlen tulajdonsága, hogy nem kívánt mellékhatásokat, például máj- és lépduzzadást, he­­mosziderózist (J. Exp. Med. 109, 197 /1959/, J. Láb. Clin. Med. 73 Hl, 181 /1969/, Arch, Path. Lab. Med. 103, 21 /1979/), gyulladásosinfiltrációt, ödémát, duzzadást és lokális szövetelhalást (Path. Vet. 4, 58 /1967/) idéznek elő. Ezzel szemben a kismolekulasúlyú készítmények, így a vas(Ill)-glükonát, vas(II)-glükonát-laktobionát, vas(II)-laktobionát, vas(Il)-oxalát és vas(II)-laktát mind intramuszkuláris, mind szubkután adagolás esetén gyorsan eljutnak a véredényrendszerbe, és telítik az apotranszferint, apolaktoferint, szérum-al­­bumint és gamma-globulint. Ez a fehéijetelítődés káros melléktünetek, így láz, hányás, hasmenés, szédülés és fejfájás fellépéséhez vezet (R. R. Mc. Cury: .Parenteral Iron Therapy in Iron Defi­ciency”, Halberg és munkatársai, Acad. Press, Lon­don-New York, 1970, 537. oldal). További hátrányt jelent, hogy a kismolekulasúlyú ké­szítmények beadagolásakor a vérben a fiziológiás szintnél jóval nagyobb mennyiségű fémion van je­len, ami a fertőző baktériumok által termelt erős kelátorok számára könnyen hozzáférhető. A fer­tőzés révén a szervezetbe kerülő baktériumok tehát könnyen meg tudják szerezni a szaporodásukhoz nélkülözhetetlenül szükséges fémionokat, így gyor­san elszaporodnak a szervezetben, és elpusztíthatják a gazdaszervezetet (Adv. Chem. Ser. 162, 55 /1977/). Az ismert fémkomplexek egy része, így a nát­­rium-vas(IlI)-glükonát és a vas(IH)-dextrán karcino­gén mellékhatást is fejt ki (Brit. J. Cancer 22, 521 /1968/, 15, 838 /1961/, 21, 448 /1967/ és 22, 116 /1968/, Brit. Med. J. 1, 1593 /1964/ és 1, 1800 11962/, J. Am. Med. Áss. 182, 1334 /1962/), ami tovább korlátozza e készítmények alkalmazható­ságát. A kolloid vas(III)-hidroxid poliszacharidával történő stabilizálásával előállított készítmények to­vábbi hátránya, hogy nem egységesek, kémiai összetételük nem definiált, és vastartalmúk az elő­állítás körülményeitől függően jelentősen változhat. Ezek a készítmények előre meghatározható és rep­rodukálható biológiai hatás kiváltására tehát nem alkalmasak (Lancet 1947 IL, 49, Brit. Med. J. 1954, I., 984, Scand. J. Haem. S. 32, 21 /1977/). A találmány értelmében olyan új fémkomplexe­ket kívánunk előállítani, amelyek mentesek az is­mert fémkomplexek hátrányaitól, azaz kémiailag és biológiailag jól definiáltak, vízben oldhatóak, köze­pes stabilitásúák, és az élő szervezetbe parenterális úton bejuttatva a szervezet megfelelő kelátorainak rövid idő alatt hatásosan átadják esszenciális fém­ion-tartalmukat, anélkül azonban, hogy káros mel­lékhatásokat vagy toxikus tüneteket váltanának ki. Kísérleteinek során azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű oligo- vagy poligalakturonsav-di­­nitrát-fémkomplexek maradéktalanul eleget tesznek a felsorolt követelményeknek. A találmány tárgya tehát eljárás az (1) általános képletű oligo- vagy poligalakturonsav-dinitrát-fém­­komplexek előállítására - ahol n értéke 10 és 150 közötti egész szám, M alkálifém-iont, alkáliföldfém-iont és/vagy vala­mely 3d-pályával rendelkező átmeneti fémiont jelent, azzal a feltétellel, hogy a fémkomplex vagy kizárólag alkálifém-iont vagy valamely alká­lifém-iont és amellett legalább egy további, alká­lifémtől eltérő fémiont tartalmaz, és z a . fémion vegyértékével, illetve oxidációs számával egyenlő egész számot jelent. A leírásban és az igénypontsorozatban a „fém­ion” megjelölésen a fémből és oxigénatomokból álló pozitív ionokat, így a [Mo(0)2]+ és V02+ iont is értjük. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy valamely (II) általános képletű oligo- vagy poliga­­lakturonsav-dinitrátot — ahol n értéke a fenti — vagy alkálifémsóját vizes közegben egy vagy több Mz+ általános képletű fémion sójával vagy a kiala­kítandó oligo- vagy poligalakturonsav-dinitrát komplexénél kisebb stabilitási állandójú komplexé­vel (például acetátjával), illetve alkálifém-ionok be­vitele esetén a felsoroltakon kívül az alkálifém hidroxidjával reagáltatunk. Miként már említettük, a találmány szerint elő­állítható oligo- vagy poligalakturonsav-dinitrát-fém­­komplexek minden esetben tartalmaznak alkálifém­­-iont. A fent közöltek értelmében az alkálifém­­-ionokat sóik (így kloridjaik, karbonátjaik, hidro­génkarbonátjaik stb.), kis stabilitási állandójú komplexeik vagy hidroxidjaik formájában építhet­jük be a molekulába. Az alkálifém-ionok bevitelére különösen előnyösen alkalmazhatunk lúgosán hidro­­lizáló alkálifém-vegyületeket, például alkálifém-hidr­­oxidokat, -karbonátokat és -hidrogénkarbonátokat. Egyes esetekben alkálifém-ionokon kívül egyéb ionokat nem építünk be az oligo- vagy poligalaktu­­ronsav-dinitrátba. Az egyfémes (kizárólag alkáüfém­­-iont tartalmazó) komplexeknél azonban lényegesen előnyösebbek azok a komplexek, amelyek az alká­lifém-ionok mellett még legalább egy egyéb Mz+ általános képletű fémiont (például vas-, réz-, ko­balt-, mangán-, cink-, króm- és/vagy nikkel-iont) is tartalmaznak. A fémionokat egyetlen lépésben vagy külön műveletekben építhetjük be az oligo- vagy poligalakturonsav-dinitrátba. Előnyösen úgy járunk el, hogy a kiindulási oligo- vagy poligalakturonsavat első lépésben egy lúgosán hidrolizáló alkálifém­­-vegyülettel (például káliumhidroxiddal) a beépí­tendő további fémion(ok) hidroxidjának (illetve hidroxidjainak) leválási pH-értékéig semlegesítjük, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom