177118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oligo- és poligalaktururonsav-dinitrátok fémkomplexeinek előállítására

177118 6 majd ezután adagoljuk be a további fémreagenst vagy fémreagenseket. A találmány szerinti eljárással, a beépített fém­ionok mennyiségének és minőségének megfelelő megválasztásával a legkülönfélébb gyógyászati cé­lokra alkalmas fémkomplexeket állíthatjuk elő. A többfémes komplexeket — elsősorban a vasat, re­zet, kobaltot, mangánt, cinket, molibdént és ká­liumot tartalmazó komplexeket — igen előnyösen alkalmazhatjuk anémiás állapotok megelőzésére és kezelésére, ekkor ugyanis a kezeléshez szükséges összes esszenciális elemet egyetlen készítmény for­májában juttathatjuk a szervezetbe. A többfémes komplexek igen előnyösen alkalmazhatók továbbá a szívinfarktus és érelmeszesedés megelőzésére, a sebgyógyulás serkentésére, valamint geriátriai cé­lokra. A kizárlólag alkálifémeket, illetve alkálifém mellett csak egy további fémet tartalmazó komp­lexeket célszerűen olyan állapotok kezelésére hasz­náljuk fel, ahol csak egyfajta fémiont (például vasat) kell a szervezetbe juttatnunk. Az (I) általános képletű vegyületeket a szokásos gyógyszerészeti hordozó-, hígító- és/vagy segédanya­gok felhasználásával önmagában ismert módon gyógyászati készítményekké alakíthatjuk. A gyógyászati készítmények orálisan adagolható gyógyszerformák (például tabletták, kapszulák vagy orálisan adagolható oldatok) is lehetnek, e ható­anyagokból azonban előnyösen parenterálisan ada­golható gyógyszerformákat (így intravénásán, intra­­muszkulárisan vagy szubkután adagolható injekciós készítményeket vagy infúziókat) alakítunk ki. Ezek a gyógyászati készítmények az (I) általános képletű hatóanyagok mellett adott esetben egyéb gyógyha­tású anyagokat, például vitaminokat is tartalmaz­hatnak. Megjegyezzük, hogy a kiindulási anyagokként felhasznált (II) általános képletű vegyületek poli­­szacharid-láncában az előállítás körülményeitől függően adott esetben néhány szacharid-részhez csak egy nitro-csoport kapcsolódik. A leírásban és az igénypontsorozatban dinitrátoknak nevezzük mindazokat az (I) és (II) általános képletű vegyüle­teket, amelyek szacharid-egységenként átlagosan 1,5—2 nitro-csoportot tartalmaznak. A nitro-csopor­­tok átlagos száma e határértékeken belül nem befolyásolja jelentős mértékben a kiindulási anyag, illetve a kapott komplex oldhatósági jellemzőit, a komplexképző kapacitásra pedig semmiféle mérhető hatást nem gyakorol. 5 A következőkben az oligogalakturonsav-dinitrát­­-kálium(I)-vas(III) komplexszel [(I) általános kép­letű vegyület, n = 10, Mz* = K+, illetve Fe3+ , vas­tartalom: 8,6%) végzett biológiai vizsgálatok ered- 5 ményeit ismertetjük. Ezt a fémkomplexet a to­vábbiakban „A” komplexnek nevezzük, összeha­sonlító anyagként a gyógyászati gyakorlatban jól ismert vas(III)-glükonátot használjuk fel, amit a továbbiakban „B” komplexnek nevezzük. 10 A komplexek vörösvérsejtbe történő beépülését patkányokon vizsgáltuk. A vizsgálatokhoz a követ­kező összetételű törzsoldatokat használtuk fel: „A” komplex vizes oldata (vastartalom: 1,72 mg/ml), 15 összesen 20 ml» és „B” komplex vizes oldata (vastartalom: 1,72 mg/ml), összesen 20 ml. 5 mCi aktivitású S9FeCI3-t 1,3 ml 0,1 n vizes sósavoldatban oldottunk fel, majd az oldat térfoga- 10 tát desztillált vízzel 4 ml-re egészítettük ki. E ra­dioaktív törzsoldatból 0,6-0,6 ml-t adtunk a fen­tiekben ismertetett törzsoldatokhoz. A kísérleteket hím fehér patkányokon (Horizont KTSZ törzstenyészete) végeztük. Minden egyes >5 kísérletbe 10—10 állatot vontunk be. Az állatoknak intravénás injekció formájában 0,2 ml/100 g dózis­ban adtuk be a jelzett vasatomot tartalmazó, fent ismertetett összetételű törzsoldatokat. 1 héttel a kezelés után az állatokat éter narkózisban elvérez- 10 tettük, majd a vörösvérsejteket elválasztottuk a plazmától, és meghatároztuk a vörösvérsejt-szusz­­penzió, illetve a plazma 1 ml-es alikvot részének radioaktivitását. Az észlelt eredményeket az 1. és 2. táblázatban közöljük. A táblázatokban feltün- 5 tetett számadatok két-két mérés átlagértékei. A táblázatok adatai azt igazolják, hogy az „A” komplex vastartalmának beépülési jellemzői kedve­zőbbek a „B” komplexénél ) 1. táblázat Plazmaminták radioaktivitása 1 héttel a kezelés után Kezelés Mintaszám cpm/ml plazma „A” komplex 10 179±167 „B” komplex 10 45 ± 30 2. táblázat Vörösvérsejtminták radioaktivitása 1 héttel a kezelés után Kezelés Minta­szám cpm/ml vörösvér­­sejtszuszpenzió cpm/100 mg hemoglobin Beépülés a hemoglobinba, % „A” komplex 10 29464 18401 63,14 ±10822 ± 4316 ±12,48 „B” komplex 10 24401 17530 60,32 ± 4277 ± 6182 ± 9,12 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom