177036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás titántriklorid tartalmú katalizátor komponens előállítására

3 1 / I 4 hozam érhető el. A katalizátor előállítási eljárás alapján azonban lehetőség nyílik olyan titántriklo­­rid és magnéziumdiklorid alapú készítmények elő­állítására is, amelyekben az Mg-nek a Ti-hez való atomaránya nagyobb, mint a sztöchiometrikus, az­az ténylegesen mindig akkora magnéziumfelesleg van jelen, hogy az Mg és a Ti közötti atomarány nagyobb mint 1:2. Ekkor a polimerizációs reak­cióban való alkalmazás során a Ti fajlagos aktivitás nagyságrenddel is növelhető. Felismertük, hogy lehetőség van titántrihalogeni­­det és egy vagy több más fémhalogenidet tartal­mazó, n TiCl3 • xMCln képletű készítmények előál­lítására, amelyekben az M fémeknek a titánhoz va­ló aránya nagyobb, mint 1 : n, ahol n az M fém vegyértéke, és a magasabb értéknek felel meg ab­ban az esetben, ha a Ti mellett egyidejűleg több különböző vegyértékű fém van a készítményben. Ebben az esetben is olyan készítményeket ka­punk, amelyek dúsabbak az M fém halogenidjében, mint a titántrihalogenidben, a fent említett korábbi megoldásunk szerint előállított készítményekhez vi­szonyítva. Ennek a körülménynek a Ti mellett más, Mg-től eltérő fémet tartalmazó készítmény esetében a katalitikus hatás előre nem várt, nagy­mértékű javításában van jelentősége, figyelembe véve azt is, hogy mindezideig a szakember átlagos ismeretei szerint a Ti fajlagos aktivitását mindig Mg alkalmazásával próbálták növelni. A találmány szerinti készítményeket tehát úgy állítjuk elő, hogy a felsorolt fémeket vákuumban elgőzölögtetjük és az így kapott gőzöket titánve­­gyÖletekkel valamely halogéndonor vegyület jelenlé­tében reagáltatjuk. A fém elgőzölögtetését előnyö­sen 2 • 10'3 Hgmm nyomáson és általában a fém­től függően 300 °C-tól 2500 °C-ig teijedő hő­mérséklettartományban végezzük. Az így kapott gőznek és a titánvegyületnek a halogéndonor jelen­létében való reakciója célszerűen folyadékfázisban megy végbe —30-----70 °C közötti hőmérsékleten. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módjának megfelelően a reakciót folyékony fázis­ban olyan szerves hígítószer jelenlétében folytatjuk le, amelyben a titánvegyület és a halogéndonor oldható vagy szuszpendálható, még a fémgőzzel va­ló érintkezésük előtt. A reakciót olyan hőmérsék­leten folytatjuk le, amely az adott körülményekre elfogadott nyomásviszonyok között a folyékony fázisban levő egyes komponensek forráspontjánál alacsonyabb. Hígítószerekként célszerűen az alifás és aromás szénhidrogének vagy ezek elegyei jönnek számí­tásba, vagy magukat a halogéndonorokat használ­juk hígítószerként. Az eljárás gyakorlati megvalósításánál azt talál­tuk, hogy valamely szervetlen halogeniddel végzett reakció melléktermékei visszamaradhatnak a készít­ményekben, ez a tény azonban nem vezet em­­lítésreméltó változásokhoz. Az ilyen készítmények sajátságai és tulajdonságai gyakorlatilag változat­lanok maradnak azokhoz a készítményekhez vi­szonyítva, amelyek nem tartalmazzák azokat az idegen zárványokat, amelyek alacsony vegyérték­állapotban levő és a halogént leadó fémek haloge­­nidjei alkalmazásának esetében képződhetnek. A találmány szerinti eljárással előállított titántri­­klorid alapú készítmények több területen előnyö­sen használhatók, alkalmazásuk azonban - amint erre már utaltunk - kiemelkedően kedvezőnek bi­zonyult olefinek polimerizálásakor használt katali­zátor-rendszerek komponenseként. A találmány szerinti eljárást a következőkben példák kapcsán mutatjuk be. 1. példa Az eljárást forgó edényben végezzük, amelynek a közepén egy spirál alakú, alumíniumoxidba me­rülő wolframszál van elhelyezve. Az edény olvasz­tótégelyként is szolgál és a szál elektromos áram­forráshoz kapcsolódik. Az edény alatt vízszintes helyzetben egy hűtőfürdő van elhelyezve. A készülék rögzített részének a fejrészén nitrogén­bevezető és vákuumnyílás van. Az edénybe be­viszünk 0,7 g (12,5 mmól) kémiailag tiszta mangánt, granulált formában. Az 500 ml-es edénybe nitro­géngáz légkörben beviszünk 150 ml tiszta petróleu­mot (fp. 165-235 °C), 0,4 ml (3,6 mmól) TiCl4-et és 10 ml (72 mmól) klórhexánt. Az edényt —50 °C-ra hűtjük, forgásba hozzuk, majd 2 • 10“3 Hgmm-es vákuumot kapcsolunk rá és a spirált hevítjük a fém gőzzé alakítása végett. Ekkor sötétbarna csapadék képződik. A gőzzé alakítás körülbelül 2 óra alatt befejeződik, ezután nitrogén­gázt vezetünk a készülékbe. A terméket szobahő­mérsékleten eltávolítjuk az edényből és ezt köve­tően 5 óra hosszat 100 °C-on állni hagyjuk. A szuszpenzió elemzése azt mutatja, hogy a kapott termék TiMn3Cl5 képletnek megfelelő vegyület. (M/Ti atomarány = 3). 2. példa Az 1. példában leírt készüléket használjuk és az ott megadott módon dolgozunk, halogéndonorként óntetrakloridot használunk. Az alkalmazott reagen­sek mennyisége a következő: 180 ml petróleum, 600 mg (11,2 mmól) Mn, 0,062 ml (0,56 mmól) TiCl4, 1,33 ml (11,2 mmól) SnCl4. A kapott barna szuszpenziót 95-100 °C-on 2 óra hosszat melegít­jük. A szuszpenzió színe majdnem fehér lesz, ek­kor szűrőn összegyűjtjük és n-oktánnal mossuk, a felesleges óntetraklorid eltávolítása érdekében, majd elemezzük. Az elemzés szerint TiMn24Sn24Cl10o képletű vegyületet kaptunk. (M/Ti atomarány = 24). 3. példa Az 1. példában leírt készüléket és eljárást alkal­mazzuk, halogéndonorként 1-klórhexánt haszná­lunk. Az alkalmazott reagensek mennyisége a követ­kező: 100 ml n-oktán, 650 mg (11,8 mmól) Mn, 0,1 ml (0,9 mmól) TiCl4 és 10 ml (73 mmól) C6H13C1. Barna szuszpenziót kapunk, amelyet 95-100 °C­­-on 2 óra hosszat keverés közben melegítjük, majd 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom