177029. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indolin, 1,2,3,4-tetrahidrokinolin és származékaik előállítására
3 177029 4 kinolin és származékaik rövid idő alatt való előállítását a (II) általános képletű amino-alkoholokból. A találmány alapja az a felismerés, hogy a (II) általános képletű amino-alkoholok haloidsavakkal alkotott sói 120 °C feletti hőmérsékleteken gyűrűzárási reakcióra késztethetők, és indolin és 1.2.3.4- tetrahidrokinolin, valamint származékaik képződnek közel kvantitatív kitermeléssel. A találmány eljárás a (II) általános képletű amino-alkoholok gyűrűzárására, amely abból áll, hogy az amino-alkoholok haloidsavakkal alkotott sóit önmagukban, vizes oldatban vagy közömbös szerves oldószeres szuszpenzióban 120 °C feletti hőmérsékleteken melegítjük, és a kapott termékből kívánt esetben ismert módon felszabadítjuk a bázist. Előnyösnek bizonyult a 150 és 220 °C közötti hőmérséklettartomány. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a (II) általános képletű amino-alkohol hidrokloridját 180-220 °C-ra hevítjük és 5-10 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ekkor az indolin vagy 1.2.3.4- tetrahidrokinolin vagy származékaik hidrokloridjait kapjuk, közel kvantitatív termeléssel, amiből a bázis lúggal felszabadítható. A találmány szerinti kémiai átalakítás során 1.2.3.4- tetrahidrokinolin vagy indolin illetve a kiindulási anyagnak megfelelő szubsztituenseket hordozó származékaik haloidsavakkal alkotott sóit kapjuk. Ezekből a sókból kívánt esetben felszabadíthatjuk a bázist. A bázis felszabadítását bármilyen ismert módon elvégezhetjük. Célszerűen úgy járunk el. hogy a haloidsavas só vizes oldatát meglúgosítjuk, egy megfelelő szerves oldószerrel extraháljuk és az extraktumot bepároljuk. Ha a gyűrűzárást szerves oldószeres szuszpenzióban hajtjuk végre, akkor reakcióközegként bármilyen szerves oldószert használhatunk, amely nem reagál a kiindulási anyagokkal és a termékkel. Az alkoholok, aldehidek és ketonok kivételével lényegében bármely szerves oldószer megfelel erre a célra. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei közül az alábbiakat adjuk meg: a) Egyszerű módon, közel kvantitatív termeléssel teszi lehetővé az indolin, 1,2,3,4-tetrahidrokinolin, valamint származékaik előállítását a (II) általános képletű amino-alkoholokból. b) A gyűrűzárás olvadékban, illetve folyadékfázisban - oldatban, szuszpenzióban — végrehajtható, s így nem forralható amino-alkoholokkal is elvégezhető. A reakció nem oxidativ behatásra megy végbe, így oxidálható szubsztituensek is lehetnek a kiindulási vegyületekben. c) A reakciónak nincsenek melléktermékei, a kívánt vegyületet megfelelő tisztaságban kapjuk. d) A reakcióidő a legtöbb esetben rövid, így az eljárás nagyon termelékeny. A találmány szerinti eljárás megvalósítására - az oltalmi kör korlátozása nélkül - az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa 173,5 g (1 mól) 2-(2-amino-fenil)-etanol hidrokloridot 220°C-ig melegítjük és 5 percen keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd lehűtjük. 155,5 g indolin hidrokloridot kapunk, amely 215 °C-on olvad. A hozam kvantitatív (100%). 2. példa 173,5 g (1 mól) 2-(2-amino-fenil)-etanol hidrokloridot feloldunk 600 ml vízben. Az oldatot autoklávban 240°C-ra melegítjük, és 12 órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk. A vizes oldatot meglúgosítjuk és benzollal extraháljuk. Az extraktum bepárlása után 110 g indolint kapunk. Hozam: 93%. 3. példa Az 1. példa szerinti módón járunk el, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási vegyületként 187 g (0,1 mól) 2-metil-2-(2-amino-fenil)-etanol hidrokloridot használunk. 16 g (95%) 3-metil-indolin hidrokloridot kapunk. Olvadáspontja: 218 °C. 4. példa 18,8 g (0,1 mól) 3-(2-amino-fenil)-l-propanol hidrokloridot 10 percig melegítünk 230°C-on. Az így kapott 16,7 g tetrahídrokinolin hidrokloridot vízben oldjuk. A vizes oldatot meglúgosítjuk és éterrel extraháljuk. Az extraktum bepárlása után 12 g 1,2,3,4-tetrahidrokinolint kapunk. Hozam: 90%. 5. példa Az 1. példa szerinti módon járunk el, azzal az eltéréssel hegy kiindulási vegyületként 20,4 g (0,1 mó!) 2-(2-ammc--3-íneíQX!-íenil)-etanol hidrokloridot használunk. 18 g (97%) 5-meioxi-indolin hidrokioridot kapunk. Olvadáspontja: 170—175 °C. 6. példa Teflon bélésű edénybe betöltünk 19,2 g (0,1 mól) 2<2-amino-4-fluor-fenil)-etanol hidrofluoridot.^A kiindulási vegyületet 5 percig melegítjük 200°C-on, azután lehűljük. A kapott 6-fluor-indolin-sót vízben oldjuk. Az oldatot meglúgosítjuk, éterrel extraháljuk, és az éteres extraktumot bepároljuk. A bepárlás után kapott maradékot 2000 Pa-os vákuumban ledesztilláljuk. A 114-120 °C forráspont-tartományú párlatból 12 g 95%-os tisztaságú 6-fluor-indolint kapunk. Hozam: 87%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
