176906. lajstromszámú szabadalom • Ciklikus hibavédő kóddal kiegészített digitális kódolású azonosító rendszer

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 176906 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Bejelentés napja: 1977. XI. 29. (VO—185) Közzététel napja: 1980. IX. 27. Megjelent: 1982. II. 28. Nemzetközi osztályozás: H 03 K 13/00 r' • HIVATAL Feltaláló: Szabadalmas: Padányi Árpád oki. villamosmérnök, Budapest Volán Tröszt Elektronika, Budapest Ciklikus hibavédő kóddal kiegészített digitális kódolású azonosító rendszer 1 A bejelentés tárgya olyan ciklikus hibavédő kóddal kiegészített digitális kódolású azonosító rendszer, mely személyek, járművek vagy egyéb mozgó vagy álló tár­gyak azonosítására szolgál különlegesen nagy'megbíz­hatósággal. A rendszer elsősorban olyan helyen hasz­nálható előnyösen, ahol az információ átvitele csak rá­dió adó-vevő készülékkel oldható meg, pl. mozgó jár­művek esetén. A mozgó rádiós adatátvitel jellegéből adódóan (időben és térben változó terjedésű körülmé­nyek, külső zavarok) a zavar érzékenység fokozottan előtérbe kerül, ami a járművek azonosító számának megbízhatatlan vételéhez vezethet. Olyan helyeken, ahol eddig rádió adó-vevő készülék segítségével szóban tör­tént a jelentkezés (pl. taxi gépkocsiknál) az azonosító kód kiküldésével, ha az megbízhatóan vehető, a beszéd általában elhagyható, ami a forgalmazás jelentős gyor­sulását eredményezi. Ismeretesek olyan rádiós átvitelt használó azonosító rendszerek, melyek az azonosító számot egy megfele­lően kiválasztott hangsor hangjainak kombinációival kódolják. A hangsor egyes hangjainak és ezek felhar­monikusainak egymástól a lehetőség szerint távol kell esniük. Az azonosító szám kódjának megfelelő hang­­frekvenciás jeleket a kódadó vagy egyszerre, vagy egy­más után küldi ki. A megoldás hátránya, hogy a kód­adóknak több különálló pontos frekvenciákra hangolt szinuszos (felharmonikusmentes) jelet szolgáltató osz­cillátorral kell rendelkeznie. Ezért a kódadó költséges, behangolása bonyolult, az azonosító számnak megfe-2 lelő kód megváltoztatása csak az oszcillátorok cseréjé­vel vagy áthangolásával lehetséges. A kódfelismerő egységnek a hangsor minden tagjá­nak megfelelő, pontosan hangolt nagy meredekségű szűrővel kell rendelkeznie. A biztonságos vétel érdeké­ben a jeleket kis torzítással kell átvinni, ami különlege­sen jó minőségű rádiós átvitellel oldható meg. A kód­felismerő egység feléledési idejét viszonylag hosszúra kell venni, hogy a rövid idejű zavarimpulzusok lehető­leg ne befolyásolják a vételt. így a kódot hosszabb ideig kell adni, ami nagyon zavaró lehet, ha a beszéd üzem szükségessége miatt a kód hallható. Ismeretesek olyan járműazonosító rend­szerek, ahol az azonosító szám digitális kódjának meg­felelően modulált, vivő-frekvenciás jel kibocsátása és vétele alapján történik az azonosítás. Ilyen megoldást ismertet a 170 357 sz. magyar szabadalom. A szabada­lom szerint a kód vivő frekvenciája 50—200 kHz, a kód vétele adott helyekre telepített (járműtelep kapuja) antenna környezetében vehető. Itt a fokozott frekvencia stabilitási követelmények elkerülése céljából a vevő oldali demodulátor mintavevő áramköre úgy működik, hogy a start impulzust követő „1” bitek felfutó élei újraszinkronizálják a mintavevő áramkört. Ehhez re­­dundás kód használata szükséges, tehát többlet „1” bi­teket kell a kódba építeni a mintavevő áramkör szink­ronizálásához. A számjegyek kódja mindig két „1” és három „0” bitből áll. A leírás szerint 1000 adókészülék azonosításához 24 bit hosszúságú kód szükséges. Ezzel a megoldással kb. háromszorosára nő a kódjelek vételi 5 10 15 20 25 30 176906

Next

/
Oldalképek
Tartalom