176906. lajstromszámú szabadalom • Ciklikus hibavédő kóddal kiegészített digitális kódolású azonosító rendszer
3 176906 4 biztonsága. A megoldás olyan esetekben alkalmazható előnyösen, ha az azonosító jel torzításmentesen és zavarmentesen vehető, mert ha egy jel fázistorzítással érkezik, vagy egy zavar impulzus lép a rendszerbe, az a mintavevő áramkört a következő bit vételére rosszul szinkronizálja rá. Az eddig ismert rendszerekhez képest a találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapul, hogy a digitálisan kódolt azonosító rendszer megbízhatósága nagyságrendekkel növelhető ciklikus hiba védő kód használatával. A ciklikus hibavédő kóddal kiegészített digitális kódolású azonosító rendszer kód adókból és kódfelismerő egységből áll. A kódadó képzi az azonosító szám digitális kódját, ezt egy ciklikus hibavédő kóddal egészíti ki és az így kapott teljes kód kerül kibocsátásra. Pl., ha az azonosító szám háromjegyű decimális szám, ez legyen 347, ennek BCD megfelelője 001101000111. A teljes kibocsátásra kerülő kódot 16 bitesre választva azzal a megkötéssel, hogy az első, a legnagyobb helyértékű szám maximum 7 lehet, az első számjegy legnagyobb helyértékű bitje minden esetben 0, a maradék 11 bitnek 4 bites ciklikus hibavédő kódja lehet. A hibavédő kód képzése a következő generátormátrix szerint történik : X14 X3 1 X13 X3X2 1 X12 X3X2X 1 X" X3X2X x»° X2X 1 G = X9 X3 X X8 X2 1 X7 X3 X 1 X6 X3X2 X5 X2X X4 X 1 0 0 1 1 0 1 0 0 0 1 1 1 3 4 7 0 X3 n 1 X3X2 1 1 X3X2X 1 0 X3X2X 1 X2X 1 X3 =>1 0 X3 X =>X2=>1 0 X2 1 X =>0 0 X3 X 1 X° =>0 1 X3X2 1 X2X 1 X 1 Tehát a hibavédő kód 1100. A kibocsátott teljes kód: 0011010001111100, A legelső mindig „0” értékű bit jelenti a start jelet, a kód vételekor. Az „1” és „0” állapotnak egy-egy hangfrekvenciás tartományba eső jel felel meg, melyet az átviteli sebesség függvényében megválasztott ütemben sorosan kell kiküldeni. A kódfelismerő egység a vett jelet dekódolja, a kapott szám ciklikus hibavédő kódját kiszámolja, összehasonlítja a vett hibavédő kóddal, s csak akkor jelzi ki vagy tárolja az azonosító számot, ha az hibátlan. Ha a vett szám hibás, az azonosító szám küldését felszólításra meg kell ismételni. E/zel elérhető, hogy a fenti példa esetén négy bites hibavédő kódot használva, több mint egy nagyságrenddel, elméletileg 16-od részére csökken a kódok hibás \ételének a valószínűsége. Tehát a rendszer 16-szor megbízhatóbb. Előnyös még, hogy az azonosító szám kódolása a kódadóban egyszerű, bemérés nélkül könnyen változtatható egy előre kiszámított táblázat alapján. A hibátlan felismerés biztonságát tovább növeli a vevő zajzár jelének felhasználása. Az azonosító kód mindig a kódadó rádióadójának bekapcsolásakor kerül adásra, tehát egy adási ciklus alatt egyszer. Ha egy hibátlan azonosító számkód vétele után a további kódok vétele le van tiltva mindaddig, amíg a zajzár bekapcsolt állapotba nem kerül, elkerülhető, hogy különböző zavarimpulzusok „dekódolásra'’ kerüljenek az adás további időtartama alatt. Ha a zajzár bekapcsolt, az azonosító kód vétele elvileg megengedett, de mivel a vevő hangfrekvenciás kimenetén ilyenkor nincs jel, nem történhet dekódolás. Ha egy azonosító kód adásra kerül, ennek vétele megtörténik, majd az adás további időtartama alatt azonosító kód vétele nem lehetséges. A rádió adó-vevő rendszerrel szemben különleges igényeket nem kell támasztani, a beszédüzemre alkalmas átviteli rendszer használható, a kiküldött kód adási ideje rövid, 300 Baud átviteli sebesség és 2048 azonosítandó szám esetén 53 msec körüli ideig tart a hibavédő kódot is magában foglaló 16 bit hosszú információ kiküldése, illetve vétele, aminek hallása nem zavaró. A kódadó és vevő rendszer órajeleihez felhasználható a rádió-adó és vevő kvarc oszcillátorának leosztott jele, ami digitális módszerekkel könnyen előállítható. A következőkben egy kiviteli példára vonatkozó tömbvázlat segítségével részletesebben ismertetésre kerül a találmány. Kódadó egység működése az 1. ábra alapján a következő : A kódadó a rádióadóhoz kapcsolódik, annak hangfrekvenciás bemenetére juttatja az azonosító szám küldésekor a kódolt számot. Az 1 alaposzcillátor (ez lehet az adó kvarc oszcillátora) jelének frekvenciában történő leosztásával a 2 osztó kimenetén a „0”, a 3 osztó kimenetén az „1” biteknek megfelelő frekvenciájú négyszögjel jelenik meg. A 4 számláló kimenetén az átviteli sebességnek megfelelő frekvenciájú jel van. Ezt a jelet az 5 számláló (4 bites bináris) számolja, melynek A; B; C; D kimenetei vezérlik a 7 szelektor multiplexer áramkört. A 7 szelektor multiplexer áramkör bemenetéit az azonosító szám és a hozzá tartozó hibavédő kódnak megfelelően kell kiválasztani (a „0” bitek helyén földre kell kötni). A kimeneten ekkor az 5 számláló állásának függvényében sorra jelennek meg a bemeneti szintek. A 6 számláló feladata annak vezérlése, hogy az azonosító kód egy adási periódusban mikor és hányszor kerüljön adásra. Az adó bekapcsolásakor a +Ut tápfeszültség megjelenésekor a start bemeneten egy pozitív pulzus keletkezik, ami alaphelyzetbe állítja a 4, 5 és 6 számlálókat. Az R,; C, RC tag által meghatározott idő elteltével a pozitív impulzus megszűnése után az azonosító kód mindaddig nem kerül adásra, amíg a 6 számláló a 8 „és” inverterre bekötött állapotába nem kerül. Erre a késleltetésre akkor lehet szükség, ha a rádiós átviteli rendszerben pl. egy átjátszó adó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
