176872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-alkil-anilin-származékok előállítására
176872 6 ütjük meg. Különösen előnyösen használhatunk fel ecetsavat a reakcióban. A reakciót általában 10 °C és 35 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 15—35 cC-on, célszerűen 15—28 °C-on hajtjuk végre. A „B” módszer szerint a bórhidridet és a (II) általános képletű kiindulási anyagot előnyösen 1,7 : 1 és 4 : 1 közötti, célszerűen 2: 1 és 3,2: 1 közötti, különösen előnyösen 2: 1 és 2,8: 1 közötti mólarányban használjuk fel. A savat előnyösen a bórhidridre vonatkoztatva fölöslegpen alkalmazzuk. Ebben az esetben azonban a sav segédoldószerként is szerepelhet, így a savat rendszerint viszonylag nagy mennyiségben használhatjuk fel. A savat és a (11) általános képletű kiindulási anyagot általában legalább 6 : 1-nek megfelelő, előnyösen 6 : 1 és 50 : 1 közötti, célszerűen 8 : 1 és 30: 1 közötti, különösen előnyösen 10: 1 és 20: 1 közötti mólarányban használjuk fel. A reakciót előnyösen oldatfázisban hajtjuk végre. Az oldatképzéshez segédoldószerként a fölöslegben alkalmazott karbonsavakon kívül a (III) általános képletű reagensek fölöslegét is felhasználhatjuk. A (III) és (II) általános képletű vegyületet általában legalább 3:1- nek, előnyösen legalább 4: 1-nek, célszerűen legalább 6: 1-nek megfelelő mólarányban reagáltatjuk egymással. Gyakorlati szempontokat figyelembe véve e mólarány felső határa körülbelül 50: 1 lehet. A (III) és (II) általános képletű vegyületet előnyösen 8 : 1 és 30: 1 közötti, célszerűen 10: 1 és 20: 1 közötti mólarányban alkalmazzuk. A reakcióelegyhez adott esetben egyéb közömbös szerves oldószereket, például az „A” módszer ismertetésénél felsorolt anyagokat is adhatunk. A felhasznált karbonsav rendszerint kis mennyiségű vizet is tartalmaz, ami a reakció szempontjából még megengedhető. A reakcióelegy előnyösen a karbonsav súlyára vonatkoztatva legföljebb 8 súly%, célszerűen legföljebb 5 súly% vizet tartalmazhat. A reakciót rendszerint a karbonsav súlyára vonatkoztatva 0,1—2,5 súly% vizet tartalmazó oldatban hajtjuk végre. A „B” módszer szerint általában úgy járunk el, hogy a bórhidridet adagoljuk az egyéb reagensekből kialakított oldathoz. A reakció exoterm; ennek megfelelően a bórhidrid adagolását úgy kell szabályoznunk, hogy elkerüljük az elegy túlhevülését. A bórhidridet előnyösen legalább 10 °C-on, célszerűen legalább 15 °C-on adjuk a további komponensekhez. Az adagolás sebességét előnyösen úgy szabályozzuk, hogy a képződött elegy hőmérséklete 35 °C alatti, előnyösen 30 °C alatti, célszerűen 25 °C alatti érték maradjon, és az egyes részletek beadagolása után a reakcióelegy hőmérséklete legföljebb 10 °C-kaI, előnyösen legföljebb 5 °C-kal, célszerűen legföljebb 2 °C-kal emelkedjék. Az egyes bórhidrid-részleteket előnyösen legalább 30 perces, célszerűen legalább 50 perces időközönként adjuk a reakcióelegyhez. Az egyes beadagolandó részmennyiségeket a kívánt hőmérsékletemel kedéssel összhangban választjuk meg. A teljes reakcióidő például 40 perctől 10 óráig, rendszerint 1 órától 4 óráig terjedhet. A harmadik és legelőnyösebb eljárásmód (a továbbiakban: „C” módszer) szerint savként úgynevezett „merev, koplanáris, két értékű szerves karbon- és/vagy szulfonsavak”-at alkalmazunk. E megjelölésen olyan két értékű szerves savakat értünk, amelyek savcsoportokként karboxil- és/vagy szulfo-csoportokat tartalmaznak, és a 5 savcsoportok azonos mértani síkban helyezkednek el. Ezek a savak a következő három fő csoportba sorolhatók: 1. Egy szén-szén kettős kötést tartalmazó, aciklikus, telítetlen kétértékű savak, amelyekben a telítetlen szénatomokhoz egy-egy savcsoport kapcsolódik, és a vegyületek cisz-konfigurációjúak (például maleinsav); 2. gyűrűbe zárt szén-szén kettős kötést tartalmazó, telítetlen gyűrűs kétértékű savak, amelyekben a gyűrűn belüli két telítetlen szénatomhoz egy-egy savcsoport kapcsolódik, és a szénatomok a) egymással szomszédosak (például o-ftálsav, 1,2- benzoldiszulfonsav, 2-karboxi-benzolszulfonsav, o-dikarboxi-naftalinok (így 2,3-dikarboxi-naftalin) vagy o-diszulfo-naftalinok (így 2,3-diszuIfo-naftalin)], vagy b) a kondenzált gyűrűrendszer közös szénatomjával szomszédosak (például naftalinsav); 3. gyűrűs kétértékű savak, amelyekben két telített gyűrűtag-szénatomhoz egy-egy savcsoport kapcsolódik, és e savcsoportok a molekula szerkezetéből következőleg egymáshoz viszonyítva exo- vagy endo-konfigurációban mereven rögzítve vannak (például biciklo{2,2,l]hept-5- -én-2,3-di-karbonsav). Különösen előnyösnek bizonyultak az 1. és a 2a. csoportba sorolható savak. E savak kiemelkedően előnyös képviselői a (IV) általános képletű vegyületek — ahol AC, és AC2egymástól függetlenül —COO~ vagy —S03 csoportot jelent és e csoportok egymáshoz viszonyítva cisz-konfigurációban helyezkednek el, míg Z, és Z2 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy szerves csoportot (előnyösen szénhidrogén-csoportot) jelent, vagy Z, és Z2 egymással összekapcsolódhat. Különösen előnyösek azok a kétbázisú savak, amelyekben a két savcsoport azonos. A két savcsoport célszerűen egyaránt karboxil-csoport lehet. Az említett savakat a korábban ismertetettekhez hasonlóan használhatjuk fel, előnyösebben járunk el azonban akkor, ha a „C” módszer végrehajtása során a (II) és (III) általános képletű vegyületeket folyékony közegben (előnyösen oldatban) reagáltatjuk a merev, koplanáris, kétértékű szerves karbon- és/vagy szulfonsav és a bórtetrahidrid (előnyösen valamely alkálifém-bórhidrid) előre elkészített reakciótermékével. E reakciótermékek bórtartalmú sók, amelyek feltehetően legalábbis főtömegükben (V) általános képletű vegyületeket tartalmaznak — ahol X a merev, koplanáris, kétértékű szerves karbon- és/vagy szulfonsav anionját jelenti, míg M a felhasznált bórtetrahidridben szereplő fémkation egy ekvivalensnyi mennyiségének felel meg. Abban az esetben például, ha savként (IV) általános képletű vegyületeket használunk fel, reakciótermékként olyan bórtartalmú sókat kapunk, amelyek feltehetően legalábbis főtömegükben az (Va) általános képletnek felelnek meg — ahol Zj, Z2, ACj, AC2 és M jelentése a fenti. Ha savként o-ftálsavat használunk fel, a reakciótermék feltehetően legalábbis főtömegében (Vaa) általános képletű sóból áll — ahol M jelentése a fenti. Amennyiben savként naftalinsavat alkalmazunk, reakciótermékként olyan bórtartalmú sót kapunk, amely feltehetően főtömegében valamely (Vab) általános képletű vegyületet tartalmaz — ahol M jelentése a fenti. Miként a korábbiakból nyilvánvaló, e vegyületekben M előnyösen alkálifém-kationt, célszerűen lítium-, ká-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
