176872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-alkil-anilin-származékok előállítására
7 176872 8 lium- vagy nátrium-iont, különösen előnyösen nátrium-iont jelent. A merev, koplanáris, kétértékű szerves karbonés/vagy szulfonsavak tetrabórhidridekkel alkotott reakciótermékei redukálószerekként alkalmazhatók. E vegyületeket általában úgy állíthatjuk elő, hogy a savat folyékony közegben, —40 °C és +85 °C közötti hőmérsékleten, 0,7 : 1 és legalább 5 : 1 közötti sav : tetrabórhidrid mólarány betartásával reagáltatjuk a megfelelő tetrabórhidriddel. A következőkben e reakciótermékek előállításának előnyös módszereit ismertetjük az (I) általános képletű vegyületek előállításában való alkalmazásukkal együtt. A „C” módszer szerint a reakciót előnyösen 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, célszerűen 20—85 °C-on, különösen előnyösen 30—65 °C-on hajtjuk végre. Miként már közöltük, a reakciót folyékony közegben, előnyösen oldatfázisban végezzük. Előnyösen a reakcióközeg legalább egy részét a (III) általános képletű vegyület fölöslege alkotja. A (III) és (II) általános képletű vegyületet célszerűen az „A” módszernél közölt arányban használjuk fel. Az „A” módszernél közöltekhez hasonlóan a reakcióelegy ebben az esetben is tartalmazhat egyéb közömbös szerves oldószereket; ezek az oldószerek célszerűen az „A” módszernél említett folyadékok lehetnek. Tekintettel arra, hogy a reakcióban kereskedelmi forgalomban kapható kiindulási anyagokat használunk fel, amelyek bizonyos mennyiségű vizet tartalmazhatnak, a reakcióelegy adott esetben csekély menynyiségű vizet is tartalmazhat. A reakcióelegy víztartalma előnyösen nem haladhatja meg az oldószer összmennyiségére vonatkoztatott 8 súly%-ot; az elegy víztartalma célszerűen az oldószer összmennyiségére vonatkoztatva legföljebb 2 súly%, különösen előnyösen legföljebb 0,5 súly% lehet. A fenti összefüggésben az „oldószer” megjelölésen a (III) általános képletű vegyületeket is értjük, levonva azt a mennyiséget, amely a (II) általános képletű vegyületekkel reakcióba lép. A reakcióelegy az oldószer összmennyiségére vonatkoztatva általában körülbelül 0,05—0,4 súly% vizet tartalmaz. A merev, koplanáris, kétértékű szerves karbon- és/ vagy szulfonsav és a tetrabórhidrid reakciótermékét (azaz a bórtartalmú sót) magában a reakcióelegyben (azaz legalább egy további reagens jelenlétében) vagy előzetes műveletben egyaránt kialakíthatjuk. A bórhidridet vagy a bórtartalmú sót és a (II) általános képletű vegyületet általában 0,7: 1 és 2,5 : 1 közötti, előnyösen 0,7: 1 és 1,65: 1 közötti, célszerűen 1: 1 és 1,5: 1 közötti, különösen előnyösen 1:1 és 1,3: 1 közötti, kiemelkedően előnyösen 1: 1 és 1,15 : 1 közötti mólarányban használhatjuk fel. Megjegyezzük, hogy amennyiben a bórtartalmú sót magában a reakcióelegyben alakítjuk ki, a fenti mólarányok számításakor a reagensként felhasznált bórhidridet vesszük figyelembe, míg ha a bórtartalmú sót előzetes lépésben állítjuk elő, a (II) általános képletű vegyületek mennyiségét magához a bórtartalmú só mennyiségéhez viszonyítjuk. Miként már közöltük, a bórtartalmú sót magában a reakcióelegyben vagy előzetes lépésben egyaránt előállíthatjuk, előnyösebben járunk el azonban akkor, ha a bórtartalmú sót magában a reakcióelegyben alakítjuk ki. Ebben az esetben reakcióközegként előnyösen a megfelelő (III) általános képletű vegyületeket használjuk fel, és a reakciót az (I) általános képletű vegyületek kialakítására szolgáló reakcióelegy egyéb komponenseinek jelenlétében hajtjuk végre, a (II) általános képletű kiindulási anyagokat is beleértve. Általában úgy járunk el, hogy a bórhidridet az egyéb reagensek elegyéhez adjuk. A beadagolást rendszerint a főreakció hőmérsékleténél alacsonyabb hőmérsékleten, például 0—30 °C-on, előnyösen 10—25 °C-on végezzük. A bórhidrid és a sav közötti kezdeti reakció lezajlása után a reakcióelegy hőmérsékletét a kívánt értékre, például 30—85 °C-ra, előnyösen 40—65 °C-ra növeljük, és így egyrészt teljessé tesszük a sóképződést, másrészt biztosítjuk a főreakció lezajlásához szükséges kedvező körülményeket. Amennyiben a bórtartalmú sókat magában a reakcióelegyben állítjuk elő, a merev savat és a bórhidridet rendszerint 0,7: 1 és 10:1 közötti, előnyösen 1: 1 és 2: 1 közötti, célszerűen 1,1: 1 és 1,8 : 1 közötti, különösen előnyösen 1,1:1 és 1,6:1 közötti mólarányban használjuk fel. A reakcióelegynek a bórtartalmú só stabilizálása céljából célszerűen szabad savat kell tartalmaznia. A szabad sav szerepét a reagensként felhasznált merev sav fölöslege is betöltheti; eljárhatunk azonban úgy is, hogy a reakcióelegyhez szabad savként egyéb savat, előnyösen egy karbonsavat adunk. Miként már közöltük, a bórtartalmú sókat előzetes lépésben is kialakíthatjuk. Ebben az esetben a reakciót előnyösen közömbös oldószerben, például tetrabidrofuránban hajtjuk végre. A reakció hőmérséklete —40 °C és +85 °C közötti, előnyösen 0 °C és 35 °C közötti, célszerűen 10 °C és 30 °C közötti érték lehet. Ez utóbbi esetben a merev savat a bórhidridhez viszonyítva az előbbieknél kisebb mennyiségben is felhasználhatjuk. A merev sav és a bórhidrid mólaránya például 0,7 : 1 és 5: 1 közötti, előnyösen 1:1 és 2: 1 közötti, célszerűen 1,1: 1 és 1,8: 1 közötti, különösen előnyösen 1,1: 1 és 1,5 : 1 közötti, kiemelkedően előnyösen 1,1: 1 és 1,3: 1 közötti érték lehet. A reakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a bórhidridet részletekben adagoljuk be a merev sav oldatába ; az adagolás sebességét a fenntartani kívánt hőmérsékletnek megfelelően szabályozzuk. A kapott bórtartalmú sót képződési elegyében közvetlenül felhasználhatjuk az (I) általános képletű vegyületek előállításához, kívánt esetben azonban a sót ismert módon elkülöníthetjük és tisztíthatjuk. Miként már közöltük, a bórtartalmú sót előnyösen oldatfázisban alakítjuk ki; nyilvánvaló azonban, hogy a felhasznált reagensek mennyiségétől és minőségétől függően adott esetben a reakcióelegy egésze többfázisú rendszer elegye is lehet, amely például egy vagy több komponens egy-egy részét szuszpendált formában tartalmazhatja. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületeket önmagukban ismert módszerekkel különíthetjük el és tisztíthatjuk. Kívánt esetben az (I) általános képletű szabad bázisokat savaddíciós sóikká alakíthatjuk, illetve az (I) általános képletű vegyületek sóiból felszabadíthatjuk a bázisokat. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyhatású anyagok előállításának ismert közbenső termékei. E vegyületek különösen előnyösen alkalmazhatók a (VII) általános képletű, gyulladásgátló hatással rendelkező ismert vegyületek szintézisében —ahol R,, R2, R3, R4, Y és Y! jelentése a fenti. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek alkalmasak a (VII) általános képletű vegyületek előállítására az X helyén (a) általános képletű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek — ahol Y és Yj 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
