176872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-alkil-anilin-származékok előállítására
3 176872 4 Screen) áthaladó szemcseméretű anyagok lehetnek. Különösen előnyösen alkalmazhatunk poralakú bórhidrideket. A találmány szerinti eljárásban igen sokféle savat használhatunk fel. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás során fenntartandó előnyös reakciókörülményeket bizonyos mértékig a felhasznált sav jellege, továbbá egyéb tényezők, így a kiindulási anyagok és a felhasznált bórhidrid jellege szabja meg. A következőkben a találmány szerinti eljárás megvalósítására három, általában előnyösnek bizonyult módszert ismertetünk. Az egyik módszer (a továbbiakban: „A” módszer) szerint savként erős savat használunk fel. A reakcióban olyan erős savakat alkalmazhatunk, amelyek 10%-os vizes oldatának pH-értéke legföljebb 2, előnyösen 0,5 és 1,5 közötti érték, célszerűen körülbelül 1. Erős savakként ásványi savakat, így kénsavat, sósavat, hidrogénbromidot, foszforsavat és salétromsavat, továbbá ásványi savak szerves származékait, így metán-, etán- vagy p-toluolszulfonsavat használhatunk fel. A reakcióban a fenti követelményeknek eleget tevő karbonsavakat, például trifluorecetsavat is felhasználhatunk ; e vegyületek alkalmazása azonban kevésbé előnyös, jelenlétükben ugyanis nem-kívánt melléktermékek képződhetnek. E tekintetben különösen előnytelenek a több karboxilcsoportot tartalmazó karbonsavak, például az oxálsav. A reakcióban pikrinsavat is felhasználhatunk, e vegyület alkalmazása azonban nem előnyös. Az „A” módszer szerint savként előnyösen kénsavat használhatunk fel. Az „A” módszer szerint a reakciót általában 0 °C és 35 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 10—30 °C-on célszerűen 15—28 °C-on hajtjuk végre. Miként már közöltük, a reakciót folyékony közegben, például oldatfázisban hajtjuk végre. Célszerűen a reakcióközeg legalább egy részét a (III) általános képletű vegyület fölöslege szolgáltatja. A (III) általános képletű vegyületet a (II) általános képletű vegyülethez viszonyítva előnyösen legalább 20%-os fölöslegben használjuk fel. A (III) és (II) általános képletű vegyület mólaránya előnyösen legalább 3:1. célszerűen legalább 4:1, különösen előnyösen legalább 8 : I lehet. E mólarány felső határa gyakorlati szempontok figyelembevételével körülbelül 70 : I lehet. A (III) és (II) általános képletű vegyületet előnyösen 15: 1 és 50: 1 közötti, célszerűen 20: 1 és 45 : I közötti mólarányban használjuk fel. A rcakcióclegynck célszerűen vizet is kell tartalmaznia legalább a reakció beindításához szükséges csekély mennyiségben: túl nagy mennyiségű víz jelenlétében azonban a reakció lelassulhat, sőt egyes esetekben le is állhat. A vizet előnyösen úgy juttatjuk a rendszerbe, hogy az erős savat vizes oldat formájában adagoljuk be. A vizes savoldat koncentrációja előnyösen 10—90%, célszerűen 15—70" különösen előnyösen 25—60% lehet. A közölt százalékos értékek súly%-ot jelentenek. A reakcióelegy adott esetben további közömbös szerves oldószereket, elsősorban poláris oldószereket, így étereket (például dioxánt vagy tetrahidrofuránt) vagy a (III) általános képletű vegyületeknek megfelelő alkoholokat. például izopropanolt is tartalmazhat. A sav és a (II) általános képletű kiindulási anyag mólaránya előnyösen legföljebb 12: 1, célszerűen legföljebb 5:1, különösen előnyösen legföljebb 4 : 1 lehet. A savat (elsősorban a kénsavat) a (II) általános képletű kiindulási anyagra vonatkoztatva előnyösen 1 : 1 és 3 : 1 közötti, célszerűen 1,15 : 1 és 2 : 1 közötti mólarányban hasz. náljuk fel. Meg kell jegyeznünk, hogy a reakcióelegy összetételét, elsősorban a (III) általános képletű vegyület, a víz, a sav és az egyéb szerves oldószerek mennyiségét az előnyösnek talált reakciókörülmények figyelembevételével változtathatjuk. A reakciót előnyösen olyan körülmények között hajtjuk végre, hogy a (II) általános képletű vegyület lényegében teljes mértékben oldódjon a reakcióelegy egyéb folyékony komponenseiben, és a reakció megfelelő sebességgel beinduljon. A savat a bórhidrid-vegyületre vonatkoztatva előnyösen legalább kis moláris fölöslegben használjuk fel. Ekkor a felhasznált sav savjellegű protonjai 1—1 mól bórhidrid-vegyülettel reakcióba lépnek, és olyan termékeket képeznek, amelyek szintén részt vesznek a találmány szerinti redukciós folyamatban. A savat előnyösen olyan fölöslegben használjuk fel, hogy a reakcióelegy pH-ja 2-nél kisebb érték, előnyösen 0,5 és 1,5 közötti érték, célszerűen körülbelül 1,0 legyen. Ennek megfelelően a savat a bórhidridre vonatkoztatva előnyösen 1,0— 50%-os, célszerűen 1,5—25%-os fölöslegben alkalmazzuk. A megadott értékek az egyenértéknyi mennyiségekhez viszonyított adatok. A fentiek alapján a bórhidridet és a (II) általános képletű vegyületet előnyösen legalább 1,7 : 1-nek megfelelő mólarányban reagáltatjuk egymással. E mólarány felső határa előnyösen 8 : 1 lehet. A bórhidridet és a (II) általános képletű vegyületet előnyösen 2: 1 és 6: 1 közötti, célszerűen 2 : 1 és 4 : 1 közötti, különösen előnyösen 2 : 1 és 3 : 1 közötti mólarányban alkalmazzuk. Az „A” módszer szerint előnyösen úgy járunk el, hogy először a (II) és (III) általános képletű vegyületek és az erős sav vizes oldatának megfelelő arányú elegyítésével oldatot képezünk, és ebbe az oldatba adagoljuk be a bórhidridet a reakció kívánt mértékű szabályozásának megfelelő ütemben. Egy kevésbé előnyös módszer szerint eljárhatunk úgy is, hogy a savat és a bórhidridet váltakozva, kis részletekben adjuk a reakcióelegy további komponenseihez: ebben az esetben azonban ügyelnünk kell arra, hogy a reakcióelegy minden esetben a bórhidrid semlegesítéséhez szükségesnél nagyobb menynyiségű savat tartalmazzon. Eljárhatunk úgy is, hogy a reagenseket a reakció végrehajtásának hőmérsékleténél alacsonyabb hőmérsékleten adagoljuk be. majd a hőmérséklet növelésével indítjuk be a reakciót. A reakcióidő például 20 perctől 10 óráig terjedhet, a reakció azonban rendszerint körülbelül 0,5—4 óra alatt végetér. A kapott termék az (I) általános képletű vegyület egy részét kémiailag kötött bázis formájában (például savaddíciós só formájában) tartalmazhatja. E vegyületeket ismert módon alakíthatjuk át a szabad bázisokká, például úgy, hogy az elegyet erős bázissal. így nátriumhidroxiddal vagy egy vízmentes tercier aminnal kezeljük. Egy további eljárásmód szerint (amit a következőkben „B” módszernek nevezünk) savként 2—4 szénatomos, legalább egy karboxil-csoportot tartalmazó, és a karboxil-csoport oxigénatomjaitól eltekintve kizárólag szén- és hidrogénatomokat tartalmazó telített, alifás karbonsavakat használunk fel. E savak 98%-os vizes oldatának pH-értéke 3,0 és 5,0 közötti, előnyösen 3,5 és 5,0 közötti, célszerűen 4,0 és 4,6 közötti érték lehet. A felhasználható karbonsavak közül példaként a monokarbonsavakat, így az ecetsavat és a propionsavat em-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
