176814. lajstromszámú szabadalom • Hagymaszártépő berendezés
3 176814 4 A csatornák távolsága az 020—0140 hagyma méretekhez igazodik (általában 70—90 mm). Ilyen elvek betartásának célzatával készült az NDK- ban is gép. Egyik hengere spirál alakzatban futó kiálló bordákkal volt ellátva, a rugóval hozzászorított hengerpárja sima fémhenger volt. A spírálhenger egy eltentartó lap segédletével bekapta a hagymaszárat és igyekezett letépni a másik henger szorítása folytán. Eközben a hagymafej a spirál bordán és az ellentartólapon támaszkodott fel. A szártépés nem volt megfelelő, mert mivel a borda támaszkodott a sima hengerre, a bordák közötti hosszúkás réseken a belógó hagymaszár nem szorult a hengerek közé, így tépetlenül távozott. A bordatető és a sima henger közé esetlegesen rövid időre befogott szárat sem tudta mindig letépni. Jobbnak bizonyult a gép továbbfejlesztett magyar változata, ahol a sima hengert apró, éles, hosszanti rovátkákkal látták el. A bordák közé belógó szárú és tépetlenül továbbmenő hagymák esete ugyan továbbra is fennállt, de a bordák tetején és a rovátkolt henger közé befogott szár letépése azonban jó lett. Ez azonban csak addig tartott, amíg a rovátkák el nem piszkolódtak, el nem tömődtek. Ekkor a rovátkolt henger sima „sárhenger” lett és hatástalanná vált. A rovátkák eltömődése ellen nem lehet védekezni, csak az eltömődés idejét lehetett meghosszabbítani a rovátkák ritkításával. Azonban ez sem hozott kielégítő eredményt. A felsorolt gumispírál — sima vagy rovátkolt — hengerek párosításánál egy közös hiba is fellépett : a súrlódó áthajtásból származó elkerülhetetlen gumikopás, amely szintén gyorsan üzemképtelenné tette a gépet, illetve annak üzeme sok alkatrész cserét igényelt. Más konstrukciónál a tépési elv meghagyása mellett a gumikopás elkerülése végett mindkét hengert fémből készítették. A henger felületén kis méretű kiemelkedések voltak, és az összeforgó hengereket kényszerhajtással látták el, mivel a két fém között biztos dörzshajtás gyakorlatilag kizárt. A gép működése szintén az elpiszkolódás határáig tartott és a szártépés leromlott. Próbálták a hengereket menet közben egy újabb dörzsölő-tisztító hengeres szerkezettel folyamatosan tisztítani, de egy idő múlva ez a „tisztítómű” is elpiszkolódott. A hengerek elpiszkolódása szintén egy olyan közös hiba az ilyen hengeres gépeknél, amely a rossz szártépés mellett a terményáramlás elakadását, tömődését okozza és végső soron a feldolgozó teljesítmény csökkenését jelenti a teljes üzemképtelenségig. Az eltömődés némileg csökkenthető a hengerek haladás irányba való lejtős elhelyezésével. Meg kell említeni egy angol gyártmányú gépet is, amelynek hengerpárjai tiszta fémből készültek. Az egyiken levő fém spirálbordák érintkeztek a másik sima henger felületével. A hagymaszár-befogás és letépés szempontjából még az előző gépeknél is rosszabb eredményt adott. Azon igyekezett, hogy az amúgyis négyszög keresztmetszetű fémbordák tetejét megköszörülve a bordák sarkait kiélezték, nem vezetett jobb szártépésre, mert ilyen összeforgó hengereknél semmiféle vágó-kés-hatás nem jön létre. Mindezek mellett ez a sarkos kiélezés ártalmas volt a hagymára nézve, mert a hengerekre hulló hagyma és az azt alulról kaparó éles bordasarkok súlyos sérülést okoztak. Ide tartozó megállapítás lehet, hogy minden olyan erőteljes tépő eljárás, amely a szárat ugyan letépi, de a hagymafejet megsérti, alkalmatlan (pl. kukorica csőtörő stb.). Egy holland gyártmányú gép új elvet alkalmazott a szártépésre. Két fémhengerre — 3—3 db — hosszan elnyújtott fémspirálokat erősített fel négyszögletes profilból. Az egyik henger a bordák útján hajtotta a rugóerővel hozzányomott másik hengert, szintén a bordák által. Az egész kapcsolat hasonlított egy 3 fogú, ferde fogazású, nagy szélességű fogaskerékhajtáshoz. A körülbelül 1,2 m hosszú henger hosszában legalább két helyen érintkezett „fog”, ami a hajtott henger viszonylagosan egyenletes járását biztosította. Üresjáratban a bordák teteje az összeszorító rugó hatására felütközött, a másik henger felületére és azon gördült. (A gép járása természetesen zajos.) Működés közben az összeforgó hengerek fogai, bordái nemcsak egymást hajtották, hanem a rajta levő hagyma szárát is bekapták, azt egymás közé szorítva húzták le. Eközben a hagymafej felült a hengerek sima felületén és ellentartott. A további húzásra a kétszer is megtört hagymaszár a fej és befogás között valahol elszakadt. Ideális esetben (vékony, elszáradt szár esetén) a gép jól működött. Vastagabb, vagy nagyobb tömegű nyirkos szárnál azonban a szár nemcsak a hajtott — szorító — hengert nyomta el, hanem a fognyomást is átvéve úgy hajtotta a másik hengert, hogy az kissé előre sietett, vagyis szármegtörés enyhült, így a szorítás lazult, a szártépés nem következett be. A többszöri szármegtörés lényeges mozzanat a tépés folyamatában, mert hengerek összenyomása korlátozott a többszöri megtöréssel, viszont a szorító hatást fokozhatjuk. A jelenség hasonló ahhoz, mint amikor egy erősebb cérnát az ujjunk közé csavarva szakítunk el. A meglazult megszorítást a bordák sarkosításával sem lehet ellensúlyozni, mert akkor a már tárgyalt sérülésveszély következik be. Példa erre az ilyen elven megépített és így módosított magyar gép. A hengerek elpiszkolódása itt is fennáll, de fémhengerekről lévén szó, a tisztításra alkalmazhatók a legerőteljesebb, gyors módszerek (pl. fémkaparók, gépi drótkefe stb.). Ezek gumi felületű géprészeknél korlátozottak. A találmány szerinti berendezés hosszan tartó fejlesztés és kísérletek után egy olyan megoldást hozott létre, amely az előbbiekben tárgyalt hátrányokat elkerüli, az előnyöket hasznosítja, végül egy ponton lényeges többletet ad. Ezek szerint: — a fémhengereken fémbordák vannak, —- a fémbordák garantáltan lekerekítettek (pl. húzott köracél), — a nagy menetemelkedésű bordák a henger hosszában bárhol való szármegfogást eredményeznek, — a menetemelkedés egyben biztosítja az „egymást hajtást”, mintha nagy szélességű ferde fogazású fogaskerék lenne, — az egymást hajtó bordák — mint fogak — nyomása a szárbecsípés mellett a megfogást, szorítást is eredményezik, — a fém bordák lehetővé teszik a hengerek viszonylag erős összenyomását a gumihoz képest, elkopás nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
