176761. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2,6,6-tetrametil-4-oxo-piperidin (triacetonamin) előállítására

3 176761 4 valamely szervetlen ammonium- vagy alkálifémsó, jód, karbamidnitrát vagy dietilammónium-tozilát katalizátor jelenlétében dolgozunk. Az eljárás lényege, hogy az acetont és ammóniát 5—■ 60 C° hőmérsékleten, adott esetben további oldószer je­lenlétében, 0,2—12 mól% protonsav, Lewis-sav vagy protonsav-ammóniumsó katalizátor jelenlétében reagál­­tatjuk, majd a reakcióelegyet adott esetben további ace­­ton és/vagy katalizátor — az aceton összmennyiségére számított legfeljebb 12 mól%-nyi mennyiségig történő — hozzáadása után tovább melegítjük, mikoris a reak­ció során az acetont és ammóniát 1,6 : 1 vagy annál na­gyobb mólarányban alkalmazzuk. Az eljárás első lépcsőjében előnyösen legalább 0,15 mól ammóniát reagáltatunk az acetonnal, gyakor­lati okokból azonban célszerűbb, ha a reakcióelegyet ammóniával telítjük, ezért az ammóniát előnyösen fö­löslegben alkalmazzuk. Katalizátorként vagy valamely Lewis-savat, így pél­dául alumíniumkloridot, óntetrakloridot vagy — elő­nyösen — bórtrifluoridot, illetve valamely bórtrifluorid­­-adduktot használhatunk, vagy valamely protonsavat, vagy a protonsavnak ammóniával vagy egy nitrogéntar­talmú szerves bázissal, különösen valamely primer, sze­kunder vagy tercier nitrogénbázissal alkotott sóját al­kalmazzuk. Protonsavak, illetve savas katalizátorokként alkalma­zott protonsav-sók savkomponenseinek a példáiként a következő savakat említjük meg: Ásványi savak, így sósav, brómhidrogénsav, jódhid­­rogénsav, salétromsav, kénsav és foszforsav, valamint szulfonsavak, így alifás vagy aromás szulfonsavak, pél­dául metánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluolszul­­fonsav vagy naftalinszulfonsav, foszfonsavak és foszfin­­savak, így alifás vagy aromás, például metil-, benzil­­vagy fenilfoszfonsav, vagy dimetil-, dietil- vagy fenil­­foszfinsav, és karbonsavak, így egybázisú, kétbázisú alifás vagy aromás karbonsavak, például telített vagy te­lítetlen egybázisú alifás 1—18 szénatomos karbonsavak, így hangyasav, ecetsav, klórecetsav, diklórecetsav, cián­­ccetsav, propionsav, vajsav, laurinsav, palmitinsav, sztearinsav, akrilsav, metakrilsav és fahéjsav, telített és telítetlen kétbázisú alifás karbonsavak, így oxálsav, ma­­lonsav, borostyánkősav, adipinsav, szebacinsav, borkő­sav, almasav, fumársav és maleinsav, hárombázisú alifás karbonsavak, így citromsav, egybázisú aromás karbon­savak, így adott esetben helyettesített benzoesav és naf­­toesav, és kétbázisú aromás karbonsavak, így ftálsav és tereftálsav. Előnyösek az egybázisú és kétbázisú alifás vagy aromás karbonsavak és az egybázisú aromás szul­fonsavak, így az ecetsav, borostyánkősav, maleinsav, benzoesav, m-metilbenzoesav, p-terc.butilbenzoesav, p­­-toluolszulfonsav és a fahéjsav. Szerves bázisokként al­kalmasak a következők: alifás, aliciklusos és aromás, primer, szekunder és tercier aminok, telített és telítetlen nitrogénbázisok, karbamid, tiokarbamid és a bázisos ioncserélőgyanták. így alifás primer aminok, például metilamin, etilamin, n-butilamin, oktilamin, dodecil­­amin és hexametiléndiamin, alifás szekunder aminok, például dimetilamin, dietilamin, di-n-propilamin és di­­-izobutilamin, alifás tercier aminok, például trietilamin, aliciklusos primer aminok, például ciklohexilamin, aro­más primer aminok, például anilin, toluidin, naftilamin és benzidin, aromás szekunder aminok, például N-me­­tilanilin és a difenilamin, aromás tercier aminok, például N, N-dietilanilin, telített és telítetlen nitrogénbázisok, például heterociklusos bázisok, például pirrolidin, pipe­­ridin, N-metil-2-pirroIidon, pirazolidin, piperazin, piri­­din, indol, kinuklidin, morfolin, N-metilmorfolin, 1,4- -diazabiciklo[2,2,2]-oktán és triacetonamin, karbamid, tiokarbamid, erősen és gyengén bázisos ioncserélő gyanták. Előnyösek az acetonin, valamint a diaceton­­amin és triacetonamin. Előnyös sók példáiként a követ­kezőket nevezzük meg: ciklohexilamin-formiát, piridin­­formiát, piridin-p-toluolszulfonát, di-n-butilaminacetát, di-n-butilaminbenzoát, morfolinszukcinát, morfolinma­­leát, trietilaminacetát, trietilaminszukcinát, trietilamin­­maleát, anilinacetát, triacetonamin-p-toluolszulfonát és acetonin-hidroklorid. Különösen előnyösek az ammóniumklorid és a bór­­trifluorid vagy e két vegyület elegye. Ezeket a katalizátorokat 0,2 és 12 mól% mennyiség­ben alkalmazzuk az alkalmazott acetonra vonatkoztat­va, előnyösen 2—5 mól%-ot használunk. A savas katalizátorhoz előnyösen a következő társ­katalizátorok adhatók az acetonra vonatkoztatva 0,01— O, 5 mól% mennyiségben: káliumjodid, nátriumjodid, lítiumbromid, lítiumjodid, lítiumrodanid, ammónium­­rodanid, lítiumcianid, lítiumnitrát, ammóniumszulfid, bróm, jód vagy az ammónia. A reakcióhőmérséklet az első eljárási lépcsőben 5 C° és 60 C° között van, előnyösen 5 C°-tól 35 C°-ig, külö­nösen 5 C°-tól 25 C°-ig terjed. Előnyösnek bizonyult az, ha az első eljárási lépcsőben valamely mono- vagy poli­­funkciós alkoholt adagolunk. Erre a célra alkalmas al­koholok példáiként a metanolt, butanolt, ciklohexanolt, benzilalkoholt, etilénglikolt, dietilénglikolt, propiléngli­­kolt, etilénglikolmonometilétert vagy a 2-etilhexanolt említjük meg. Előnyösen kis szénatomszámú monoalko­holokat, így metanolt, etanolt és izopropanolt alkalma­zunk, ezek közül különösen a metanol előnyös. Az első, alacsony hőmérsékleten lejátszódó eljárási lépcső reakcióideje legalább 1 óra, előnyösen 3 óra. Egy előnyös eljárásváltozat a következő : Az első reakciószakaszt követően a reakcióközeghez további mennyiségű acetont és/vagy diacetonalkoholt adunk és a hőmérsékletet előnyösen 40—65 C°-ra nö­veljük. Szokásosan acetont adagolunk, mégpedig a kez­detben alkalmazott acetonmennyiségre vonatkoztatva legalább 0,5, különösen 1, előnyösen 2—4 rész/1 rész aceton mennyiségben. Az acetonhoz hasonlóan az elő­zőekben felsorolt aceton-származék ugyancsak alkal­mazható, előnyösen az aceton vagy ezek acetonnal alko­tott elegye. Előnyös lehet továbbá, ha ebben a második reakciólépcsőben további katalizátort adunk a reakció­közeghez. A hozzáadás történhet az acetonnal, illetve aceton-származékkal együtt, de történhet később is. Katalizátorokként ugyanazok az anyagok alkalmasak, mint az első eljárási lépcsőben, különösen megfelelőek a bórtrifluorid, ammóniumklorid, tömény kénsav vagy a klórhidrogén. A második, megnövelt hőmérsékleten végbemenő el­járási lépcsőnél szükséges reakcióidő körülbelül 3 órá­tól 20 óráig terjed. Előnyös a b) lépcsőnél a következő eljárásmenet is: 8—20 óra 50—55 C°-on, vagy először 2—7 óra 50— 55 C°-on és utána további 2—6 óra a visszafolyatás hő­mérsékletén, különösen 56—60 C°-on. Mindkét eljárási lépcső esetében dolgozhatunk meg' növelt nyomáson, például 1—30, különösen 1—10, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom