176760. lajstromszámú szabadalom • Eljárás2,2,6,6- tetrametil-4-oxopiperidin (triacetonamin) előállítására

3 176760 4 nagyobb kitermeléssel állítjuk elő a terméket, mint az ismert eljárások esetében. A találmány szerinti eljárás­nak ez a meglepő és váratlan jellemzője. Azok a katalizátorok, amelyek a találmány szerint alkalmazhatók, Lewis-sav-katalizátorok, például cink­­klorid, ónklorid, alumíniumklorid és bórtrifluorid, vagy protonsav-katalizátorok, így például sósav, ecetsav, bórsav és ammóniumklorid. Protonsavak általánosan kifejezve például a szulfonsavak vagy a karbonsavak, így a benzolszulfonsav vagy a p-toluolszulfonsav, to­vábbá a hangyasav, ecetsav, malonsav, borostyánkősav, maleinsav, benzoesav vagy a fahéjsav. Katalizátorok továbbá protonsavaknak ammóniával vagy szerves bázisokkal alkotott sói. Szerves bázisok mindenekelőtt a szerves nitrogénbázisok, különösen a primer, szekunder vagy tercier nitrogénbázisok. Proton­savak, illetve savas katalizátorokként alkalmazott sók savkomponenseinek a példáiként a következő savakat említjük meg: Ásványi savak, így sósav, brómhidrogénsav, jódhidro­­génsav, salétromsav, kénsav és foszforsav, valamint szulfonsavak, így alifás vagy aromás szulfonsavak, pél­dául metánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluolszul­fonsav vagy naftalinszulfonsav, foszfonsavak és foszfin­­savak, így alifás vagy aromás, például metil-, benzil­­vagy fenilfoszfonsav, vagy dimetil-, dietil- vagy fenil­­foszfinsav, és karbonsavak, így egybázisú, kétbázisú vagy hárombázisú alifás vagy aromás karbonsavak, például telített vagy telítetlen egybázisú alifás 1—18 szénatomos karbonsavak, így hangyasav, ecetsav, klór­­ecetsav, diklórecetsav, triklórecetsav, ciánecetsav, pro­­pionsav, vajsav, laurinsav, palmitinsav, sztearinsav, akrilsav, metakrilsav és fahéjsav, telített és telítetlen két­bázisú alifás karbonsavak, így oxálsav, malonsav, bo­rostyánkősav, adipinsav, szebacinsav, borkősav, alma­sav, fumársav és maleinsav, hárombázisú alifás karbon­savak, így citromsav, egybázisú aromás karbonsavak, így adott esetben helyettesített benzoesav és naftoesav, és kétbázisú aromás karbonsavak, így ftálsav és tereftál­­sav. Előnyösek az egybázisú és kétbázisú alifás vagy aro­más karbonsavak és az egybázisú aromás szulfonsavak, így az ecetsav, borostyánkősav, maleinsav, benzoesav, m-metilbenzoesav, p-terc.-butilbenzoesav, p-toluolszul­fonsav és a fahéjsav. Szerves bázisokként alkalmasak a következők: alifás, aliciklusos és aromás, primer, sze­kunder és tercier aminok, telített és telítetlen nitrogén­bázisok, karbamid, tiokarbamid és a bázisos ioncserélő­gyanták. így alifás primer aminok, például metilamin, etilamin, n-butilamin, oktilamin, dodecilamin és hexa­­metiléndiamin, alifás szekunder aminok, például di­­metilamin, dietilamin, di-n-propilamin és di-izobutil­­amin, alifás tercier aminok, például trietilamin, aliciklu­sos primer aminok, például ciklohexilamin, aromás pri­mer aminok, például anilin, toluídin, naftilamin és benzidin, aromás szekunder aminok, például N-metil­­anilin és a difenilamin, aromás tercier aminok, például N,N-dietilanilin, telített és telítetlen nitrogénbázisok, például heterociklusos bázisok, például pirrolidin, pi­­peridin, N-metil-2-pirrolidon, pirazolidin, piperazin, piridin, pikolin, indol, kinuklidin, morfolin, N-metil­­morfolin, 1,4-diazabiciklo[2,2,2]-oktán és triacetonamin, karbamid, tiokarbamid, erősen és gyengén bázisos ion­cserélő gyanták. Előnyösek az acetonin, valamint a di­­acetonamin és triacetonamin. Előnyös sók példáiként a következőket nevezzük meg: ciklohexilamin-formiát, piridinformiát, piridin-p-toluolszulfonát, di-n-butil­­aminacetát, di-n-butilaminbenzoát, morfolinszukcinát, morfolinmaleát, trietilaminacetát, trietilaminszukcinát, tríetilaminmaleát, anilinacetát, triacetonamin-p-toluol­­szulfonát és acetonin-hidroklorid. A savas katalizátorhoz a következő társkatalizátorok adhatók az acetoninra vonatkoztatva 0,01—0,5 mól% mennyiségben: káliumjodid, nátriumjodid, lítiumbro­­mid, lítiumjodid, lítiumrodanid, ammóniumrodanid, lítiumcianid, lítiumnitrát, ammóniumszulfid, bróm, jód vagy az ammónia, trietilamin, karbamid vagy tiokarba­mid bromidja, jodidja, nitrátja, metánszulfonátja, ben­­zolszulfonátja vagy p-toluolszulfonátja. Előnyös katalizátorok az ammóniumklorid és a bór­trifluorid. Az alkalmazott katalizátor mennyisége 0,2 és 12 mól% között mozog a pirimidin-kiindulási anyagra vonatkoz­tatva, előnyösen 0,2 és 7, különösen 2 és 4 mól% között változik. A reakciót különösen 40 és 120 °C, előnyösen 50 és 100 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Aceton jelenlétében az előnyös reakcióhőmérséklet 40—65 °C, különösen előnyös az 50 és 55 °C közötti hőmérséklet, diacetonalkohol vagy mezitiloxid jelenlétében 90— 100 °C-on, segédreagens adagolása nélkül előnyösen 50—100 °C-on dolgozunk. Amennyiben más ketonokat mint a) acetont, illetve b) ennek savas önkondenzációs termékeit alkalmazzuk, a reakcióhőmérséklet előnyösen — 15 °C-tól +40 °C-ig terjed. Végül előnyösen dolgoz­hatunk nyomáson is, így például 1—30, különösen 1— 10, mindenekelőtt azonban 1—-3 atmoszféra túlnyomá­son. A reakcióidő előnyösen 1/2—15 óra hosszat, különö­sen aceton segédreagens alkalmazása esetén 7—14 óra hosszat, különösen pedig 8—12 óra hosszat tart, diace­tonalkohol segédreagens jelenlétében az előnyös reakció­idő 1/2—2, különösen 1—1 1/2 óra. Az alkalmazandó aceton, diacetonamin, triaceton­­diamin, illetve a kondenzációs termék mennyisége egy mól pirimidin-kiindulási anyagra vonatkoztatva legalább 1,5 mól, de egészen 10 mólig terjedhet. Gyakorlati okok­ból az előnyös tartomány 2—6, különösen a 3—4 mól. Előnyösen alkalmazhatók azonban 1,5 mólnál kisebb mennyiségű társreagensek is. Különösen kedvező diacetonalkoholnak, mint segéd­reagensnek a használata, mivel a reakció gyorsabb végrehajtása emelt reakcióhőmérsékletek lehetősége miatt adott. A reakcióelegy feldolgozása önmagában ismert mó­don történhet, így például vizet adhatunk az elegyhez és a terméket hidrát alakjában választjuk le, vagy savak, így sósav, kénsav vagy oxálsav hozzáadása útján sóként különítjük el, vagy lúgfelesleg hozzáadásával, különö­sen tömény lúgok, így vizes nátriumhidroxid vagy ká­­liumhidroxid bevitelével szerves rétegként választjuk le, de az elkülönítés történhet desztillációval is a katalizátor adott esetben valamely bázissal, így nátriumhidroxid­­dal, káliumhidroxiddal vagy nátriumkarbonáttal való semlegesítése után. Különösen előnyös, ha a találmány szerinti eljárás kivitelezésénél kevés vizet is alkalmazunk, mégpedig vagy pirimidinhidrátként és/vagy kis mennyiségű adalék­víz alakjában. Amennyiben az a) változat szerint víz­mentesen dolgozunk, protonsav-katalizátorokként elő­nyösen gyenge savakat, illetve ezek sóit használjuk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom