176685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-alkanol-származékok előállítására

5 176685 6 Az (I) általános képletű vegyületek előállítása egyébként önmagukban ismert és az irodalomban - például a olyan fajta kézikönyvekben, mint Ho­­uben-Weyl, Methoden der Organischen Chemie, Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart, Organic Reactions, John Wiley and Sons, Inc., New York,- ismer­tetett módszerekkel történhet, az említett közle­ményekben leírt alkalmas reakciókörülmények kö­zött. Ennek során az eljárás önmagukban ismert, itt közelebbről le nem írt változatai is alkalmaz­hatók. Az (I) általános képletü vegyületek előállítása során felhasználásra kerülő kiindulási vegyületek részben már ismert anyagok. Amennyiben valamely ilyen vegyület az irodalomban még nem lenne ismertetve, akkor ez is könnyen előállítható az ismert analóg vegyületekhez hasonló módom A ki­indulási vegyületeket kívánt esetben in situ is ké­pezhetjük, oly módon, hogy előállítási reakció­­elegyükból nem különítjük el őket, hanem közvet­lenül tovább reagáltatjuk az (I) általános képletű vegyület képzése céljából. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű vegyületeket előnyösen a megfelelő, funk­cionálisan módosított (II) általános képletű vegyü­letek szolvolízise, különösen hidrolízise útján állít­juk elő. A (II) általános képletben Q egy funkcio­nálisan módosított hidroxilcsoportot, mégpedig el­sősorban egy fém-alkoholát-csoportot képvisel, ez a fém-alkoholát elsősorban magnézium-alkoholát vagy lítium-alkoholát lehet, ahogy azt a Grignard-reak­­ciókban vagy szerves lítiumvegyületekkel lefoly­tatott reakciókban reakciótermékként kapjuk. Az ilyen fajta Y-C(CH3)(OM)-(CH2)n-X általános képletű alkoholátok — ahol M valamely fématom, főként lítiumatom egy ekvivalensét vagy egy -MgHal általános képletű csoportot és ebben Hal klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel, X, Y és n jelentése a fentivel egyező — előnyösen in situ állíthatók elő. Előállításuk például valamely Y—CO-(CH2)n—X általános képletű ketonból tör­ténhet valamely CH3—M általános képletű vegyület­­tel — ahol Y, X, M és n jelentése a fentivel egyező — a Grignard-szintézis szokásos reakciókö­rülményei között lefolytatott reakció útján, elő­nyösen valamely, a reakció szempontjából közöm­bös oldószerben, mint dietiléterben vagy tetrahidro­­furánban dolgozunk, vagy az említett oldószerek valamely elegyében 0 °C és 70 °C közötti hőmér­sékleten, kiindulhatunk továbbá valamely Y—CO—CH3 általános képletű ketonból és M-(CH2)„—X általános képletű szerves fémvegyü­­letből vagy valamely CH3—CO—(CH2)n—X álta­lános képletű ketonból és Y—M általános képletű szerves fémvegyületből is, a reakció mindezekben az esetekben a fentebb említett reakciókörülmé­nyek között folytatandó le. Az említett Y-CO-(CH 2)„-X általános képletű ketonokat viszont például Y—H általános képletü vegyületek­­ből állíthatjuk elő, Cl-CO-(CH2)„-X általános képletű savkloridokkal, alumínium-klorid jelenlé­tében lefolytatott Friedel-Crafts-acilezés útján, az Y-CO-CHa általános képletű ketonokat hasonló módon állíthatjuk elő, valamely Y—H általános képletű vegyuletből és acietil-kloridból kiindulva, az Y—M általános képletű szerves fémvegyületek előállítása céljából valamely Y—H általános képletű vegyületet halogénezünk, majd az így kapott Y—Hal általános képletű halogénvegyületet magné- 5 ziummal vagy lítiummal reagáltatjuk. A (II). általános képletű vegyületekben a Q funkcionálisan módosított hidroxilcsoport lehet pél­dául észter, célszerűen karbonsavészter alakjában is, amikor is az észtert alkotó karbonsavgyök elő- 10 nyösen legfeljebb 7 szénatomot tartalmaz, mint például az acetil- vagy benzoilcsoport lehet továbbá az alkil-részben előnyösen 1-6 szénatomot, illető­leg az aril-részben előnyösen 6—10 szénatomot tartalmazó alkil- vagy arilszulfonsavészter-csoport is, 15 valamint egy éter-, például alkiléter-csoport, amely az alkil-részben előnyösen legfeljebb 6 szénatomot tartalmaz, egy ariléter-csoport, az aril-részben elő­nyösen 6—10 szénatommal, vagy pedig egy aralkil­­éter-csoport, az aralkil-részben előnyösen 7—11 20 szénatommal. Tekintetbe jöhetnek még módosított hidroxilcsoportként a bórsavészter-csoportok, ami­lyenek például az oxidativ hidrobórozás során köz­benső termékként képződnek. A Q módosított hidr­oxilcsoport lehet még klór-, bróm- vagy jódatom, 25 tehát egy halogénhidrogénsav észtercsoportja is. A (II) általános képletű vegyületek szolvolízisét általában savak, semleges vagy alkalikus közegben, körülbelül —20 °C és 300 °C közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Savas katalizátorként a szolvolí- 30 zishez célszerűen sósavat, kénsavat vagy ecetsavat, vagy pedig savasan reagáló sókat, mint ammónium­­-kloridot, bázisos katalizátorként pedig nátrium-, kálium- vagy kalcium-hidroxidot, nátrium- vagy ká­lium-karbonátot alkalmazhatunk. Az oldószert a 35 reagáló anyagoktól függően választhatjuk meg, elő­nyösen víz, rövidszénláncú alkoholok, mint meta­nol vagy etanol, éterek, mint tetrahidrofurán vagy dioxán, amidok, mint dimetil-formamid, nitrilek, mint acetonitril, szulfonok, mint tetrametilén-szul- 40 fon vagy ilyen oldószerek elegyei, különösen víztar­talmú elegyei alkalmazhatók. A kiindulási vegyületként előnyösen alkal­mazható fentebb ismertetett fém-alkoholátokat cél­szerűen nem különítjük el előállítási reakció- 45 elegyükből, hanem in situ hidrolizáljuk őket híg savakkal, például kénsavval, vagy sósavval vagy vi­zes ammónium-klorid-oldattal, előnyösen 0—30 °C hőmérsékleten. A halogéntartalmú (I) általános képletű vegyü- 50 leteket előállíthatjuk a megfelelő (III) általános képletű aminovegyületekból is, oly módon, hogy ezeket először diazotáljuk, például a salétromossav valamely sójával vagy észterével, mint nátrium-nit­­rittel vagy n-butil-nitrittel vizes sósavas közegben, 55 körülbelül —20 °C és +10 °C közötti hőmérsék­leten, majd az így kapott diazóniumsót a szokásos módon a megfelelő halogénvegyületté alakítjuk át. így a fluorvegyöleteket, tehát a (III) általános képletű, de az aminocsoport(ok) helyén fluorato­­fi0 mot tartalmazó vegyületeket előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a hidrogén-bór-tetrafluoriddal való reagál­­tatás útján kapott diazónium-tetrafluor-borátot ter­mikus bontásnak vetjük alá, körülbelül 100—200 °C hőmérsékleten, valamely, a reakció g5 szempontjából közömbös oldószer, mint toluol, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom