176641. lajstromszámú szabadalom • Két vagy többdimenziós információhordozó-lapkból álló készlet
3 176641 4 meretes. Ebből egyértelműen következik, hogy szakembernek nem okoz nehézséget az, hogyha több dimenziót alkalmaz és természetesen elképzelhető olyan kódrendszer is, amely lehetővé teszi azt, hogy többdimenziós kódrendszert használjunk, amelyre a következő példákat lehetne felhozni. Egy jeltárolóra például olyan jelsorozat vihető fel, mely jeleknek különböző a formájuk, attól függően, hogy adott, dimenzionális kódok első sorozatának függvényében és egy további, dimenzionális kód-sorozat és különböző színek függvényében vannak kialakítva. A leírás alábbi részében „elemnek” nevezzük az egység vagy egységcsoport által alkotott al-egységet, melyek az egyes jeltárolókban vannak tárolva. Az „elem” jellemzői alatt azokat az adatokat értjük, amelyek az elem sajátos jegyeit jelölik és a tárolóba beírhatok: ilyenek lesznek például az elem olyan alkotói, mint amilyen például az egységek szám szerinti felsorolása egy adott csoportra vagy családra vonatkoztatva. „Viszonyok, vagy viszony-jellemzők” megjelölés alatt olyan adatokat értünk, amelyek egy jeltárolónak megfelelő elemek jellemző adatai, vagy viszonyai, vagy az adott jeltárolóban levő halmaz többi elemeinek jellemző adatai közötti viszonyokat jelölik (ilyenek például: összemérhetőség, össze nem mérhetőség, egymásrahatás, pozitív vagy negatív interferencia az egyes elemek, vagy az elemeket alkotó egységek között). A technika jelenlegi állásából jól ismert, hogy minden adekvát típusú tárolóba az elemekre vonatkozó adatokat és azok jellemzőit be lehet írni. A tárolók közötti elemző összehasonlítás arról ad felvilágosítást, hogy a különböző jellemzők alkalmasak-e arra, hogy ezek révén a különböző elemek közötti viszonyokat ki lehet-e deríteni. Erre példaképpen azt említjük meg, hogy kereshetjük, — vagy éppen elkerülni kívánhatjuk — az esetleges kölcsönhatásokat, összeférhetőséget, össze nem férhetőséget, ütközést (pozitív és negatív irányban)- vagy bármilyen más egyéb viszonyt - az elemek vagy az elemeket alkotó egységek között. Ehhez egy egyszerű példát véve alapul, tételezzük fel, hogy egy olyan berendezést konstruálunk, amelyben valamilyen folyékony halmazállapotú közeg áramlik. Ehhez az szükséges, hogy a különböző összetevők egymást „tűrjék” tehát homogén áramló folyadék alakuljon ki. A tervező tehát keresni fogja azokat a mérhető jellemzőket, amelyek a folyadékot alkotó különböző alkotórészek összeférhetőségét biztosítják, de ugyanakkor igyekezni fog a folyadékot alkotó anyagok egymással össze nem férhető tulajdonságainak kiküszöbölését megvalósítani. Ennek a törekvésnek a megoldása gyakran csak hosszadalmas és nehéz műveletek árán lehetséges, amihez manuális és költséges munkát kell befektetni, különösen akkor, hogyha automatikus berendezésről van szó. Másfelől állandó figyelemmel kell lenni arra, hogy a tároló általában kétdimenziójú, tehát nem teszi lehetővé azt, hogy három, vagy több dimenziójú adatok legyenek beírhatok. A lyukkártyás adattárolókkal működő legtökéletesebb rendszerek is például kétdimenziós címanyag-tárolással működnek, mimellett természetesen adott perforációs rendszer van kialakítva az azonos lyukkártyán, amely csak azt teszi lehetővé, hogy viszonylag korlátozott kombinációnak megfelelő számú lyuk legyen rajta, ugyanakkor kapacitása is korlátozott, mert nincs mód arra, hogy a legkülönbözőbb fajtájú adat-mennyiséget lehessen tárolni egyazon lyukkártyán. A nagykapacitású elektronikus számítógépek tervezői tehát olyan tárolóeszközöket igyekeznek kialakítani, amelyeken jelentős mennyiségű cím tárolható, ehhez pedig általában mágneses jeltárolókat alkalmaznak. Az ilyen rendszer üzemeltetése azonban igen költséges gépi berendezést igényel. Számos területen azonban elengedhetetlenül szükség van arra, hogy ezertől a tízezerig terjedő nagyságrendben legyenek tárolva az adatok egyazon tárolóban. Ez a szám-nagyságrend természetesen meghaladja a klasszikus tárolóeszközök kapacitását, nagyobb probléma azonban' akkor jelentkezik, hogyha olyan kódrendszerrel kíván dolgozni a felhasználó, amelynek nagyságrendje tíz és száz között mozog, vagy esetleg csak kettő és tíz között, mert ebben az esetben a felhasználói igény nincs összhangban az üzemeltetésre fordított időszükséglettel és költségekkel. Ebben az esetben ugyanis egyetlen, de elengedhetetlenül szükséges követelmény az, hogy a felhasználónak igen sok tároló adatát kell leolvasnia és összehasonlítani ami viszont sok hibalehetőséget rejt magában. A piacon hozzáférhetők olyan adattároló-lapos rendszerek, amelyeken jelentős számú címadat található — ezek lehetnek például lyukkártyás rendszerek is — amelyek lehetővé teszik azt, hogy adott lyukkártyaesomagból azokat a lyukkártyákat lehessen kiválasztani, amelyeken a beírt címek között azonos jellemzőjű cím-elemek vannak. Ilyen lyukkártyákon például egy téglalap alakú hasíték van kialakítva meghatározott helyen, amely az adott lyukkártyát megkülönbözteti a csomagban levő többi, azonos helyzetű kerek lyukakkal ellátott lyukkártyáktól. Ismeretesek továbbá olyan optikai rendszerek is, amelyek segítségével fényképezett filmeket lehet osztályozni, illetve meghatározott szempontok szerint rendszerezni négyszög alakú, opalizáló, vagy áttetsző ernyő útján. Az ilyen rendszerrel azonban címenként csak két információt lehet szerezni (0-át vagy 1-et, igen-t vagy nem-et, átvilágított jelet, vagy takart jelet, stb.) Ha a kártyák információtartalmának kapacitását bővíteni kívánjuk, akkor elkerülhetetlenül manuális beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy időt takarítsunk és figyelmünk el ne fáradjon. Az előzőekben ismertetett, a technika jelenlegT szintjét képviselő rendszereknél a tárolók csak két dimenziós adatok rendszerezésére alkalmasak. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő rendszer lehetővé teszi azt, — amint fentebb már említettük - hogy kétdimenzió szerint rendezett tárolókkal dolgozzunk, amelyhez legalább egydimenziós kódokat alkalmazunk. Lehetővé teszi a tárolt adatok közös jellemzőinek felismerését, ezen túl pedig felvilágosítást nyújt az egy halmazban levő különböző elemek jellemző adatai közötti, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
