176641. lajstromszámú szabadalom • Két vagy többdimenziós információhordozó-lapkból álló készlet
5 176641 6 bármilyen viszony, vagy viszonyok megállapítására. Mint fentebb már említettük, az egyszerűség kedvéért az első példákban derékszögű négyszög-alakú jeltárolókkal operálunk, amelyre a címek derékszögű koordinátarendszernek (Descartes rendszer) megfelelő módon vannak beírva, mimellett a kódok egydimenziójúak a de Monge rendszernek megfelelő magasságnak, vagy mélységnek megfelelően, ha a tárolók vízszintes vonatkozási síkkal rendelkeznek. Az esetek túlnyomó többségében az ismert kétdimenziós tárolókkal nem lehet összehasonlítani a találmány szerinti megoldással konform tárolókkal kialakított rendszerrel, ezért az szükséges, hogy az ugyanezen címhez tartozó azonos kódjeleket meg lehessen különböztetni és össze lehessen hasonlítani ugyanazon címhez tartozó egyéb kódjelekkel. Az alábbi leírásban példaképpen — de semmiesetre sem korlátozó jelleggel — olyan alkalmazási területekről számolunk be, ahol a találmány szerinti megoldásnak megfelelően kialakított jeltároló rendszer alkalmazása igen előnyös. A gyógyászat területén nyert pozitív, vagy negatív interferenciák problémáinak kutatásáról van szó. Ha például egy orvos betege számára receptet ír, akkor az szükséges, hogy a különböző gyógyszerek — különösen a gyógyszerek alkotói — egymással összeférhetők legyenek, különösen fontos pedig az, hogy a beteg a különböző alkotójú gyógyszerek mellékhatásait elviselje, tekintettel a beteg életmódjára, táplálkozási rendjére, az adott klímaviszonyokra, vagy egyéb, a beteg környezetével kapcsolatos körülményekre. Jelenleg nincs olyan gyakorlati módszer, amely az orvos számára biztos útmutatást adna olyan különböző hatások interferenciájára, amelynek révén . pontosan és gyorsan meg tudná határozni az alkalmazni kívánt gyógyszerek és ezek alkotóinak egymásrahatását, anélkül, hogy valamilyen bonyolult és drága orvosi műszert ne venne igénybe. A találmány lényege tehát abban foglalható össze, hogy az egyes gyógyszerekhez fűződő speciális jellemzőket jeltárolón rögzítjük (különösen a hatóanyagok sajátos jellemzőit) vagy adott, speciális gyógyszercsaládok közös jellemzőit, s ugyanakkor azok pozitív vagy negatív irányú speciális hatásainak interferenciáit meg tudjuk határozni. Elsősorban tehát az aktív hatóanyagok vagy ezek alkotóinak egymással ellentétes természetű hatásaira utaló jellemzőket, könnyen kiolvasható, vagy kielemezhető módon kell a jeltárolón rögzíteni, beleértve a táplálkozási adottságokat és egyéb alkalmazási feltételeket, - melyekről fentebb már röviden szóltunk. Ennek érdekében például a földrajzi fekvésnek megfelelő jelrendszert lehet alkalmazni a címbeíráshoz, például a klasszikus Descartes-féle koordináta-rendszert, amint ezt fentebb szintén megemlítettük. Arról van tehát szó, hogy minden egyes címet a többi elemnek megfelelően oly módon kell a jeltárolóba beírni, hogy azokat össze lehessen hasonlítani, s a megfelelő címet minden körülmények között olyan beírásmódnak megfelelően kell megjelölni, amely a tároló természetének és az alkalmazott módszernek egyaránt megfelel, mimellett ez a jel ugyanakkor azon jel elhelyezkedési pontján van, amelyre az összehasonlítani kívánt elem jellemzője az adott jeltárolón elfoglalt helyzete révén utal. A jelölőpontokat adott esetben a geográfiai jelölésnek megfelelően lehet csoportosítani, hogy az 5 megfeleljen egy elem-családnak, például oly módon, hogy könnyen lehessen megtalálni, s az ütközést például antibiotikumok és valamely élelmiszeripari produktumhoz tartozó család jellemzői között. Ilyenkor nem kell egyebet tenni, mint az adott 10 elemhalmaznak megfelelő tárolócsomagból ki kell választani ezen elemeknek megfelelő jeltárolókat, amely elemek jellemzőit össze akarjuk hasonlítani. Ennek az összehasonlításnak természetesen teljesen adekvát módon kell történnie — amint alább még 15 leújuk - oly módon, hogy a különböző, kiválasztott tárolóknak megfelelő elemek beírt cím-jellemzőit kiválasztjuk, s ugyanakkor megállapítjuk az alkalmazási mód feltételeire utaló jellemzőket - egyéb alkalmazási módok feltételeinek jellemzőivel 20 együtt, amelyek szintén a tárolóra vannak beírva, — de nincsenek a különleges tárolókon rögzítve. Ha például a rendszert alkalmazni oly módon kívánjuk, hogy egy beteg számára A, B, C és D különleges gyógyszereket kívánunk adni, akkor a 25 tárolóhalmazból ki kell választani például az A, B, C és D-nek megfelelő jeltárolókat vagy az alkotókat tartalmazó, illetve hatóanyaguk szerint rendszerezett tárolókat abból a családból, amelyhez az adott anyagok tartoznak. A valamennyi tárolólapon 30 levő elemeknek megfelelő címek kiválasztása (ezek az A, B, C, D anyagokra vagy azok alkotóira, illetve hatóanyagaira vonatkozó címek) után, ezeket az interferáló címekkel hasonlítjuk össze, melyek egyéb tárolók azonós helyzetű pontján vannak 35 jelölve, s ezáltal lehetővé válik az egyes gyógyszerek közötti esetleges kölcsönhatás felderítése, de természetesen ugyanígy lehet kideríteni a tároló egyéb tárolóhelyein levő, interferáló jeleket is, amelyek a beteg adottságaira figyelemmel adnak alapot az 40 összehasonlításra. Ilyen adatok például a beteg diabetikus, a beteg neme nő, a beteg kora, a beteg testsúlya, stb., vagy milyen a beteg tápláltsági állapota (lehet ugyanis, hogy a beteg alkoholista) milyenek vitális életviteli-feltételei (például alkal- 45 matlan a fizikai munkára, vagy például jármű vezetésére), milyenek a beteggel kapcsolatos klímaviszonyok (például a beteg tropikus vidéken él), vagy lehetnek ezek egyéb, teljesen eltérő jellemzők (például a gyógyszer bevételének szokásos időpont- 50 ja, stb.). Az adott jel természetére vonatkozóan szükséges az, hogy minden egyes címhez különböző természetű jeleket alkalmazzunk amelyek valamilyen 55 kódhoz vannak kötve, mimellett minden egyes kód például valamilyen természetű interferenciának felel meg. A jel a jeltárolók szerint változhat. Természetesen nyilvánvaló az, hogy a jeleket természetüktől függően meg kell tudni különböztetni, ehhez 60 viszont valamilyen geometriát kell alkalmazni, de történhet a jelölés fizikai jelzésekkel, digitális jelölésekkel, lehetnek analóg-jelek, de az is elképzelhető, hogy a kód definícióját a jel egyéb adottságaihoz és természetéhez kapcsoljuk (mágneses, op- 65 tikai, villamos vagy egyéb természetű jel). 3
