176622. lajstromszámú szabadalom • Berendezés altalaj öntözésére
MAGYAR SZABADALMI 176622 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS _ A SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1979. II. 2. (Ti—273) Nemzetközi osztályozás : A 01 G 25/00 E 02 B 11/00 Közzététel napja: 1980. VIII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. XI. 30. Feltaláló : Geredy Emil oki. agrármérnök, Szarvas Szabadalmas : Tiszántúli Meliorációs Vállalat, Szarvas Berendezés altalaj öntözésére 1 A találmány altalaj öntözésére szolgáló berendezésre vonatkozik, amelynek a térszín alatt húzódó vezetékei vannak, s a vezetékek egy része vízátbocsátó falú nedvesítővezetékként van kialakítva. A mezőgazdasági termelés hatékonysága fokozásának 5 az egyik legfontosabb eszköze az öntözés. Különféle öntözési módszerek ismeretesek. Kiterjedten alkalmaznak például esőztető öntözőberendezéseket, amelyek táplálása homoktalajokon rendszerint csőkutakból történik, s beépített vagy hordozható elosztóvezetékek 10 szolgálnak a víz továbbítására. Ennek az öntözési rendszernek a hátránya, hogy a csőkutak vízhozama többnyire korlátozott, ami miatt a rendelkezésre álló vízmennyiséggel megöntözhető terület is viszonylag kicsi, s a párolgási veszteségek miatt is csökken. További hát- 15 rányt jelent, hogy a csővezetékek áttelepítése nehéz, idény jellegű élőmunkát igényel, s e célra munkaerő egyre nehezebben biztosítható. Ismeretes a csepegtető öntözési módszer, amelynél a terepszint felett elhelyezett csővezetékrendszerből spéci- 20 ális szerelvényeken keresztül csepegtetéssel juttatják a növények gyökérzetéhez az öntözővizet. E módszer ugyan víztakarékosabb (bár a párolgási veszteségek esetenként itt is meglehetősen nagyok lehetnek), a létesítési költségek azonban igen magasak, a berendezés fenn- 25 tartása igényes, emellett meglehetősen érzékeny az öntözővíz kémiai összetételére. A fenti öntözési módszerek hátrányainak kiküszöbölését célozza az altalajöntözés, amelynél a terepszint alatt a talajban kis eséssel vezetett csőhálózaton keresztül 30 2 juttatják az öntözővizet a talajba. A csövek vízáteresztő anyagból készülnek, vagy perforációkkal vannak ellátva. E módszer hátránya, hogy a vízbetáplálás helyétől az egyes vezetékek végéig a nyomás folyamatosan csökken, így egyre kevesebb víz jut a talajba, emellett a csővezetékek beépítése, az előirt esés biztosítása különlegesen gondos munkát igényel. E hátrányok kiküszöbölésére javasolták a 155 921 számú magyar szabadalmi leírásban ismertetett megoldást, amely szerint vízátnemeresztő fővezetékből és ahhoz kapcsolódó, ugyancsak vízátnemeresztő elosztóvezetékből álló rendszerbe legalább részben áteresztő falú szivárogtató edényeket iktatnak, amely edényekben a folyadékszintet szabályozó úszó van. Ezzel a vízkiáramlást automatikusan kívánják szabályozni. A megoldás elsősorban a talajba kerülő szivárogtatóedények perforációinak eltömődési veszélye és a mozgó alkatrész jelenléte miatt tekinthető hátrányosnak. Az 1 158 434 számú angol szabadalmi leírás is altalajönt öző-lecsapoló rendszert ismertet. A terepszint alatt bizonyos mélységben vízzáró műanyaglemezt helyeznek el, és közvetlenül efelett porózus anyagú csövekből vízelosztó vezetékrendszert építenek. Ezzel a megoldással elsősorban gyepkultúrák vízháztartását szabályozzák. Különösen golfpályákhoz javasolják a rendszert, amelynek kialakítása nehézkes és költséges, alkalmazhatósági területe pedig korlátozott. A 611 118 számú svájci szabadalmi leírás olyan altalajöntöző berendezést ismertet, amelynél tápvezetékhez leágazóvezetékek vannak csatlakoztatva. Az elosztó-176622
