176574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsugorcsövek folyamatos előállítására

3 kamra első kúpos részének és második hengeres részének egymástól független folyadéktemper£­­lása legyen és az első, kúpos rész tempeyálását —5 és +90 °C között szabályozható hőmérsék­letű folyadékkal, a második rész hűtését pedig 5 közönséges hűtővízzel végezzük. Bár e fenti jelenség okát, valamint a tágító­kamrában lejátszódó folyamatokat nem ismerjük minden részletükben, a tágítás folyamatának alábbi, vázlatos leírása közelebb vihet a megér- 10 téshez. A melegítőfürdőből vagy légfűtés esetén a me­legítő kamrából a tágító vákuumkamrába belépő cső teljes tömegében kristályos olvadáspontja fe­lett van. Ebben az állapotban kicsi a cső rugal- 15 massági modolusza (mintegy 105 Pa nagyságren­dű [lásd: Dobó, J., Forgács, P., Somogyi, Ä., Rö­der, M., Izotóptechnika, 19 (1976) 31—34. old.] és így a vákuum könnyen feltágítja. Az axiális irányba haladó csőanyag érintkezésbe jut a kúp 29 hűtött falával. Enrièk következtében felületi ré­tege megdermed és kristályos olvadáspontja alá hűl. Minthogy ebben az állapotban az anyag le­hűlt „bőrének” rugalmassági modulusa mintegy 2 nagyságrenddel nagyobb, mint a meleg anyagé 25 (lásd: P. Forgács, J. Dobó, I. of. Radiation Phy­sics & Chenistry 1978. s. a.) a vákuum nem képes a csövet tovább tágítani, és az, tengelyirányban haladva, elválik á kúp falától, ami által megszű­nik a további hűtés. Miután a csőfal anyagának 30 belseje még az olva44ßp°i}t fßjetti h^nfér^élfie­­ten van, ez a belső rész hővezetés útján ismét megolvasztja a felületi, kristályos „bőrt”. Így a vákuum hatására a cső ismét feltágul, amíg a hűtött kúpos falat el nem éri, ott ismét megder- 35 med, elválik tőle stb. Helyesen vitt tágítási üzem­ben a cső mérete a kúpos részbe belépéskor a kezdeti, tágítatlan, a kúpos rész elhagyásakor pe­dig a végső, tágított méretnek felel meg; a hen­geres vészbe lépve pedig jelentős részében már 40 a kristályos olvadáspontja alatt van, úgyhogy tá­gulásra már nem képes, sőt a további: hűlés so­rán a termikus kontrakciónak megfelelően ra­diálisán valamelyest zsugorodik. A találmány szerinti eljárásban a cső, amíg a 45 kristályos olvadáspont felett van, csupán néhány ponton, rövid időig érintkezik a vákütóaakamra kúpos részének falával; hiszen továbbhaladva azonnal elválik tőle. így nem tud a kantra falá­nak szorulni. A súrlódás ennék következtében 50 minimális, és a cső a tágítás folyamán axiálisan alig vagy egyáltalán nem nyúlik. A vákuumkamra első, kúpos részének és má­­sodík hengeres részének a fentiek értelmében el­térő a szerepe a csőtágítás folyamatában. Maga 55 a tulajdonképpeni tágítás és a csőnek legalábbis jelentős vastagságban a kristályos olvadáspont alá történő hűtése a kamra első, kúpos részében játszódik le, míg a hengeres, második részben a cső teljés tömegében a kristályos olvadáspont 60 aiá, felületi rétegében pedig a hütőfolyadókként szolgáló ipari hűtővíz hőmérsékletét megkifeelífő hőmérsékletre hül le. A kamra két részének el­térő szerépe indokolja a találmányunk szerinti független temperálásukat, amiht azt az alábbiak- 65 4 ban tüzetesebben kifejtjük. Az is kiviláglik az alábbiakból, hogy a temperálásnak, illetve hű­­dpntő szerepe van a termék minősége és a termelés sebessége szempontjából. Abban az esetben, ha a hűtési folyamat túl las­san játszódik le, a cső még gurm^ygalmas álla­potban kerül a vákuumkamra hengeres szaka­szába, a tágítás utolsó fázisa abban megy végbe, így a cső a kamra falához seprűi és a súrlódó erő következtében axiáliSan megnyúlik- IJa vi­szont a hűtés túl gyorsan megy végf?e, a cső meg­dermed, mielőtt a vákuumkamra kúpos szaka­szát végigfutotta volna, így nem tágul fel a kí­vánt méretre. E két hibát a csőfűtés, illetve a hűtőfolyadék hőmérsékletének megfelelő meg­választásával, továbbá a betáplálásx és elhúzási sebesség változtatásával közös ternperájású, el­ső részében kúpos, másodikban hengeres tágító kamrában is sikerül néhg kiküszöbölni, hossza­dalmas beállítással, nagy mennyiségű selejtes terméket okozva. Van azonban egy harmadik je­lenség, melynek kiküszöbölése cáak a kúpos és a hengeres rész független temperálásévall oldha­tó meg. Egyes esetekben ugyanis a vákuummám­ra hűtött, kúpos részével érintkezve a cső felületi részé annyira lehűl, hogy a eső belső meleg ré­sze nem képes a felületet elég gyorsan vissza­melegíteni, illetve megolvasztani, aminek követ­keztében egy rövid, pl. néhány milliméter hosz­­szúságú csőszakasz tágítása leáll. Ez a csőszakasz, ßfty4y a tágítatígu méreten megreked, akadályozza a kamrába belépő újabb csőszakasz kezdeti tágulását. Így az kis hosszon nem érint­kezik a vákuumkamra kúpos részének belépő ol­dali kis átmérőjű részével, hanem hűtés nélkül halad tovább és a kúpnak egy már nagyabb át­mérőjű részén hirtelen, ugrásszerűen tágul, vé­konyfalú „labdát” képezve. A „labdát” követő csőszakasz már akadályta­lanul felfekszik a kúp kis átmérőjű, kezdeti ré­szére, ott megdermed, és á fentiekhez hason­lóan lehűl, vagyis az egész folyamat, élőiről kez­dődik. A termék így oszcilláló üzemben egy esőre félfűzött labdasorhoz (laza gyöngysorhoz) hason­ló selejt lesz. Különösen gyakran fordul elő «z a jelenség a műszaki gyakorlatban igen frntos, nagy falvastagságú, merev csövéig tágítása, ese­tén. A tágítás elvének, illetve a vákuipokawa két része eltérő szerepének itt kifejtett felismerésén alapul a vákuumkampáaak a találmány szerinti műszaki megoldása. Az ismertetett hátrányok ugyanis teljes mér­tékben kiküszöbölhetők, ha a h&seaető anyag­­ból kós^uli vákuumkamra. első kúpos és mása­­<Sk, lényegében, hengeres réssél egymástól füg* gölten hűtésepl'tüetve tepaperáláasal kóposaük kU anú áltaí megakadályozzuk a kúpos részben a túl hideg, tettét túl nagy rugahnaszági aaoduhw sú, csŐfelütet kialakulását, másrészt ettől függjçh, lenül biztosítható a Í»n#eiro részbe» a eső ta» tékoby végső tehűiéBe. Bfeyaaahkora henger«* rés« hűtésétől függetlenül, testetetbtrté, ko& « kúpos véaz végigfutásához szükségéit'idő, alatt.« 176574 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom