176569. lajstromszámú szabadalom • Készülék lemezjátszóhoz, a hangszedő kar kívánt helyzetbe való automatikus beállítására
3 176569 4 a hangszedő kart a harmadik műsorszámot megelőző átfutó barázda fölé viszi, s ott leereszti a hangszedő kart. A kezelő tetszés szerint ismételheti a műsorszámot, s programozhatja a kívánt sorrendben való lejátszást is. Ilyen értelemben ez a készülék az igényt teljes mértékben kielégíti, problémát az optikai fej okoz. Érzékenységét a mindenkori zavaró reflexióknak, valamint a hanglemez tükröző felületének megfelelően állítani kell. Hibásan beérkezett vagy hiányos jelzés csak akkor deiül ki, amikor a hangszedő kar már rossz helyen leereszkedett (túlzott érzékenységű leolvasás) vagy túlhaladt a kijelölt helyen, mert kihagyott egy átfutó barázdát (érzéketlen leolvasás). Hátrányt jelent az is, hogy a hangszedő fej súlyához hozzáadódik mozgatandó tömegként az optikai érzékelő súlya is, ami károsan befolyásolja a hangszedő kar dinamikai tulajdonságait, az optikai fejhez vezető kábelek pedig a kar sztatikus súrlódását rontják. A REVOX B 790 típusszámú készülékben a hangszedő kart egy szervorendszer egyenesvonalú — a hanglemezvágás irányával azonos — pályán mozgatja, s a hangszedő fej leeresztését és emelését is végzi. A hangszedő fej mozgását „Előre”, „Hátra”, „Le”, „Fel” jelű kézelőgombokkal vezérelhetjük. Nincs sem optikai fej, sem programozható memóriaegység. Végeredményben a kezelő továbbra is saját maga hajtja végre a beavatkozó műveleteket, természetesen a szervorendszer útján. így a kívánt indulási helyzet megkeresése továbbra is körülményes és szubjektív okból bizonytalan. Hátránya még a készüléknek, hogy az egyenesvonalú mozgást vezérlő szervorendszer egyfelől nagyon bonyolult, másfelől a műszer lejátszása közben is működik. így annak mechanikus zaja dübörgésként megjelenik a hangszóróban és rontja a készülék jel/zaj-viszonyát. A zeneszámok közötti modulálatlan elválasztó szakasz megtalálásának megkönnyítésére most is folynak újabb fejlesztő munkák, melyekről annyi ismeretes, hogy az ACCUTRAC készülékhez hasonló programvezérlést kívánnak biztosítani. A tangenciális mozgású készülékeknél azonban a leírt, kényes optikai önprogramozás nem célszerű, hiszen az egyenesvonalú mozgás lehetővé teszi a keresett hely mértani jellemzőinek meghatározását (tangenciálisnak nevezik egyes szerzők azt a készüléket, melynél a hangszedő tű a lemez szélétől a középpontja felé egyenes mentén — a tányér egy sugara mentén — halad). Ha a mértani hely megadása a lemez (külső vagy belső) szélétől való távolságként történik, akkor a hanglemez címkéjén az feltüntethető és egyértelművé teszi a beállítás célpontját, önmagában ez a törekvés azonban még nem küszöböli ki a tangenciális mozgatást vezérlő szervorendszerek bonyolultságát és említett zajosságát. A tangenciális rendszer fő előnye az, hogy a követési szöghiba zérus értékű. A hagyományos — hajlított, túlnyúló — hangszedő karok kétségtelenül meglevő szöghibája azonban gyakorlatilag nem jelentős, jó tervezés és kivitelezés esetén nem haladja meg az l,5°-ot. A hangszedő betétet a nemzetközileg szokásos módon, 1/2 hüvelyknyi távolságban elrendezett két csavarkötéssel erősítik fel, ami annyira bizonytalan pozicionálás, hogy l,5°-nál lényegesen nagyobb követési hibát is eredményezhet, s még az sem okoz füllel észlelhető torzítást. Ezért a kereskedelmi forgalomban levő lemezjátszók döntő többsége hagyományos, hajlított hangszedő karral van kialakítva. E hagyományos karok mozgása (szögelfordulása) nincs egyenes arányban a hangszedő tűjének a lemez vonatkozási pontjától (külső vagy belső széle) való távolságától, az arányosság a kar geometriai méreteinek is függvénye. Ezért a hagyományos hangszedő karral kialakított lemezjátszóknál a lineáris szögelfordulással vezérlő (pl. csigahajtású) rendszerek nem alkalmazhatók közvetlenül a hanglemez egyes szakaszainak lineáris távolságméretén alapuló vezérlési rendszerben. (Lineárisnak nevezzük azt a mechanizmust, melynél a szervomotor szögelfordulása és a motor által meghajtott menesztőszerv fűtőelemének vízszintes, haladó irányú elmozdulása között lineáris az összefüggés). A találmány alapja az a felismerés, hogy a szervomechanizmus újszerű kialakítása és az egyes mozgatószerveknek a szervomechanizmusban való újszerű kényszerkapcsolata lehetővé teszi, hogy hagyományos hangszedőkar alkalmazása esetén is a keresett pontoknak vonatkozási ponttól való lineáris távolsága alapján végezzük a programozást és vezérlést. Az újszerű kialakítás lényege az, hogy a szervomechanizmus a hangszedő karnak a hanglemez síkjával párhuzamos irányú mozgatását a liftszerkezet útján közvetíti, a menesztőszerv a liftszerkezetet meneszti és az magával viszi a hangszedő kart, ugyanakkor a liftszerkezetet olyan karhoz erősítjük, mely a hangszedő karral közös tengelyen ágyazott, így a két kar a hanglemez síkjával párhuzamos elmozdulást ugyanazon forgástengely körüli elfordulásként végzi, s a rendszer egyes helytálló elemei és mozgóelemei között olyan további kényszerkapcsálatokat hozunk létre, melyek biztosítják, hogy a hangszedő karnak a kiindulási helyzetből a kívánt hely felé való mozgatása során e hangszedő kar mozgása és a liftszerkezettel összeerősített merev kar mozgása között másolóműszerű kényszerkapcsolat legyen. így — ha lineáris vezérlésű szervomechanizmust alkalmazunk — a szervomeehanizmus motorjának szögelfordulása (mely könnyen mérhető és feldolgozható) lineárisan arányos a hangszedű tűnek a hanglemez síkjával párhuzamos elmozdulásával. Amint a kiviteli példa ismertetése kapcsán látni fogjuk, gyakorlatilag a két kar közös forgástengelye két hasonló háromszög közös csúcsa. E háromszögek egyik oldala — mértéke és szöghelyzete szerint egyaránt — állandó, nevezetesen az egyik háromszögnél az állandó oldalt az az egyenes alkotja, mely a közös forgástengelyt (a háromszög egyik csúcsát) összeköti a menesztőszerv pályatestének kezdőpontjával (a háromszög másik csúcsávalX a másik háromszögnél pedig az az egyenes, mely összeköti a közös forgástengelyt (a háromszög egyik csúcsát) a lemeztányér forgástengelyével (a háromszög másik csúcsával). A két háromszög harmadik csúcsát olyan két mozgótest alkotja, melyek mozgása között másolóműszerű kényszerk apcscdat van, nevezetesen egyfelől a menesztőszerv fűtőeleme, másfelől a hangszedőtű. Ilyenformán a mozgatási művelet közben a háromszögek tényleges alakja pillanatonként változó, de hasonlóan változó. Ha a kiindulási helyzetben a két háromszög hasonló volt, akkor a mozgás minden pillanatában is hasonló lesz a két háromszög. Találmányunk tárgya elektromechanikus készülék lemezjátszóhoz, a hangszedő karnak a hanglemez kívánt pontjára való automatikus beállítására. Ismert megoldásokhoz hasonlóan rendelkezik a hanglemez síkjával párhuzamos haladási irányú szervomechanizmussal és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
