176511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sztatikus feltöltődésre hajlamos műanyag és műszál felületek antisztatizálására és egyidejű tisztítására, valamint antisztatizáló hatású készítmények
5 176511 6 nagy részén ionaktivitás szempontjából aktív csoportok vannak, így ionogén antisztatikumok alkalmazása esetén ezek molekuláris elektrosztatikus vonzása is szerepet játszik. Nemionogén anyagok esetén csak felületi adszorpciós hatások léphetnek fel. Főleg ezért az ismert nem ionos antisztatikumok kevéssé hatékonyak, viszonylag tömény fürdőből használhatók, nem túl gazdaságosan. A polialkilénoxid-származékok antisztatikus hatásukat nedvesség-adszorpciós tulajdonságukból kifolyólag fejtik ki. így a jelenleg ismert polialkilénoxid-vegyületek antisztatizáló hatása jelentős mértékben függ a környezet relatív nedvesség tartalmától. Számos nem ionos antisztatikum különféle közegekben való oldhatósága korlátozott, ezért ilyen antisztatikumok alkalmazása, az oldhatósági viszonyok előzetes gondos tanulmányozását teszi szükségessé. Fentiek alapján megállapítható, hogy általános, széles körben használható valamint egyidejűleg tenzidekkel is kombinálható és megfelelő hatékonyságot biztosító antisztatikum mindeddig nem volt ismeretes. Célunk az volt, hogy olyan — önmagában is hatékony — antisztatizáló szert találjunk, amely a szintetikus anyagok vagy szálak tisztításával illetve mosásával egyidejűleg a terméknek antisztatikus tulajdonságokat biztosít. Olyan korszerű antisztatikumot kerestünk tehát, amely önmagában alkalmazva vizes vagy szerves oldószeres előnyösen alkoholos, perklóretilénes közegben is alkalmazható antisztatikumként, de alkalmasan megválasztott detergensekkel kombinálva a tisztítószer alkalmazásánál a tisztító hatáson kívül a felületet antisztatizálja is. A legújabb kutatások kiterjednek az ún. „száraz tisztító” fürdőben alkalmazott antisztatikumokra, amelyek a tisztított textíliának antisztatikus hatást biztosítanak. A legújabb kutatási irányzat lényege, hogy alkalmas tisztító- illetve mosószer receptúrába bizonyos antisztatizáló hatású ágenseket dolgoznak be. A szokásos felületi antisztatizálási eljárásokat két fázisban hajtják végre, a felület alapos tisztítása után alkalmas antisztatizáló szer felvitele következik. Sokkal gyorsabb, egyszerűbb és gazdaságosabb az olyan antisztatizálási művelet, mely a tisztítással egy fázisban valósul meg. A tisztítással egy fázisban végrehajtható antisztatizálás előfeltétele nyilvánvalóan az, hogy olyan antisztatikum álljon rendelkezésre, mely összefér a tisztítási funkciót betöltő tenzidekkel és megfelelő vízoldhatósággal rendelkezik. Lényeges szempont, hogy a kérdéses antisztatikum ne rontsa a tenzid-kombináció tisztító hatását. Döntő kritérium a tenzidekkel együtt jól alkalmazható antisztatikumokkal kapcsolatban az a feltétel, hogy hatásukat igen alacsony koncentrációban kell kifejteniük, hiszen a kérdéses tisztítószer alapvetően tisztítási funkciót tölt be. A tisztítószer kombináció egyik komponense lehet antisztatikum. Az antisztatikumtól igen nagy felületi szubsztantivitást kell elvárnunk. Ez annál is inkább fontos, mivel közismert a felületaktív anyagoknak az a tulajdonsága, hogy molekula szerkezetüktől függően a felületen adszorbeálódnak. Sikerült olyan megfelelő hatékonyságú, vízben és szerves oldószerben jól oldódó, általánosan használható, nem ionos, bármilyen segédanyaggal, tehát tenzidekkel is jól összeférő nagy felületi szubszíantivitással rendelkező antisztatikus hatású anyagot előállítanunk, amely egyrészt alkalmas a „száraz tisztítási” módszerrel való antisztatizálásra, másrészt detergensekkel kombinálva megfelelő koncentrációjú vizes oldatban történő tisztításra. A nem ionos antisztatikumoktól nem várt hatást és tulajdonságokat tapasztaltunk, ha műszálak és műanyagok felületét olyan vizes vagy szerves oldószeres oldattal kezeltük antisztatizálás illetve antisztatizálással egybekötött tisztítás céljából, amely 0,05—15 súlyszázalék mennyiségben egy vagy több (I) általános képletű vegyes polietilén-glikolalkilésztert — ahol Rj jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, R2 jelentése 11—17 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 12—24 és amelyben a polietilénglikol átlagos molekulasúlya 670—1050 — továbbá adott esetben egy vagy többféle mosoaktív anyagot és adott esetben további segédanyagokat tartalmaz. Ezek a segédanyagok előnyösen a következők lehetnek: komplexképzők, mint például etiléndiamin-tetraecetsav nátrium sója, vagy nitrilotriecetsav, nedvesítőszerek, például dioktil-szulfoszukcinát nátrium sója, naftalin-szulfonátok, emulgeátor, például trietanolamin, hidrotróp anyag, például etilalkohol vagy karbamid, viszkozitáscsökkentő, például víz vagy rövidszénláncú alkoholok, oldószer, például halogénezett szénhidrogének, például perklóretilén, triklóretilén vagy ketonok, például aceton. A találmány tárgyát képezi továbbá a készítmény összsúlyára vonatkoztatva 0,05—15 súly% (I) általános képletű vegyület(ek)et — ahol Rj, R2 és n jel a fenti és a polietilénglikol átlagos molekulasúlya 670—1050 —, egy vagy többféle mosóaktív anyagot és adott esetben segédanyagokat tartalmazó antisztatizáló hatású készítmény. A megvizsgált polietilénglikol-származékok közül csak azok mutattak megfelelő hatékonyságot és felhasználástechnikai szempontból azok vagy azon polietilénglikolok keveréke bizonyult előnyösnek, melyekben a polietilénglikol molekulasúlya min. 670,max. 1050 volt. A definiált molekulasúlyú polietilénglikol vegyes észterei közül a tenzidekkel való kombinálhatóságot elsősorban azok a vegyületek mutattak, melyekben a polietilénglikol lánc egyik végéhez acetát- vagy propionát-csoport, másik végéhez laurát-, mirisztát- vagy sztearát-csoport kapcsolódott. Hangsúlyozzuk, hogy egyrészt a tenzidekkel való kombinálhatóság, illetve a technikai oldószerekben (például perklóretilénben) való erősen korlátozott oldhatóság, másrészt a nem megfelelő felületi szubsztantivitás, csekély antisztatikus hatékonyság miatt, a szimmetrikus diészterek nem mutattak előnyös tulajdonságokat. Az (I) általános képlettel jellemezhető vegyületek tetszőleges arányú keverékei is rendelkeznek a találmány tárgyát képező előnyös tulajdonságokkal. Megjegyezzük, hogy a felsorolt vegyülettípusok közül a polietilénglikol-laurát-acetát különösen előnyösnek mutatkozott, elsősorban tenzidkombinációk oldatában kifejtett kiváló antisztatizáló tulajdonsága miatt. A polietilénglikol molekulasúlya 800—1010, előnyösen 1000. A szimmetrikus észterek nem elégítették ki azokat a komplex igényeket, melyeket a korábbiakban ismertettünk, ennek megfelelően a szimmetrikus diészterek nem képezik találmányunk tárgyát. Nem képezik találmányunk tárgyát azok a polietilénglikol vegyes észterek sem, melyeket az jellemez, hogy két különböző savval történt észterezéssel nyerhetők, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
