176511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sztatikus feltöltődésre hajlamos műanyag és műszál felületek antisztatizálására és egyidejű tisztítására, valamint antisztatizáló hatású készítmények
7 176511 8 de mindkét sav vagy nagyobb molekulasúlyú zsírsav vagy kisebb molekulasúlyú karbonsav. Találmányunk szerint előnyösen olyan (I) általános képletű vegyületeket állítunk elő, melyeknél Rj etilvagy propilcsoport, R2 pedig lauril-, mirisztil- vagy sztearil-csoport. A kiindulási polietilénglikol vagy polietilénglikolok keverékének molekulasúlya a találmány szerint használt vegyületekben min. 570, max. 1050. A találmány szerinti antisztatizáló hatású vegyülettípusok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a mindenkori felhasználási területnek és feladatnak megfelelően a legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező vegyülettípust válasszuk ki. így például tenzidekkel történő kombináció esetén kimagaslóan legjobb tulajdonságokat az 1000-es molekulasúlyú polietilénglikol-laurát-acetát mutatta, ugyanaz a vegyület alkalmazható a legelőnyösebben perklóretilénes fürdőben végrehajtott egyfázisú tisztítási-antisztatizálási eljárásokban. Műanyagok felületi antisztatizálására a 800-as molekulasúlyú polietilénglikol ecetsav-sztearinsavas vegyes észtere bizonyult a legjobbnak. A találmány szerinti antisztatikus vegyületek kielégítik az antisztatikumokkal szemben támasztott széles körű igényeket. Kitűnően alkalmazhatók műanyagok felületi antisztatizálására, a felületre való felvitelüket megkönnyíti az a tény, hogy jól oldódnak vízben, alkoholban, legtöbb általánosan használt poláros oldószerben, ennek megfelelően a felületre való felvitel szórással, mártással történhet. Hatékonyságuk tekintetében jellemző, hogy 0,5—1,0%-os vizes oldataikkal kezelt erősen feltöltődésre hajlamos polisztirol felületek a kezelés után nem mutattak sztatikus feltöltődést. Megállapítható volt, hogy a végrehajtott nagyszámú próbák, a legkülönbözőbb műanyagok felületén, kitűnő antisztatizálási effektust biztosítottak. A találmány szerinti antisztatikumok kitűnően alkalmazhatók mind a textil feldolgozás területén, mind a konfekcionált textiláruk hordás közbeni antisztatizálására. Szintetikus szálak bekeverésénél közismert feldolgozási probléma, hogy például a poliészter szálak főként a súrlódás hatására erős negatív töltést kapnak. A fonás során a létrejövő spontán kisülések lehetetlenné teszik az egyenletes bekeverés biztosítását. A szintetikus szálak bekeverésénél a találmány szerint előállított vegyületek mindegyikének 0—1,0%-os vizes oldatát felpermetezéssel kipróbáltuk. A feltöltődés eliminálása révén a szálképzés és a bekeverés minősége nagymértékben javult, a Trüschler-gépen végrehajtott kísérletek eredményeként javult a szálak affinitása, megfelelően egyenletes, puha és lágy bekevert szálak előállítása biztosítható volt. Hasonlóan sikeres volt a találmány szerinti vegyületek kipróbálása a konuszolás során. A felvetés technológiai lépésében elsősorban a modem, nagy fordulatszámú gépeknél az erős sztatikus feltöltődést sikerült kiküszöbölni, szoros, erős lánchenger kialakítása biztosítható volt és kiküszöbölődött a sodrat kinyílásának veszélye. Megállapítható, hogy különösen a 800-as molekulasúlyú polietilénglikol-acetát-sztearát vegyes észter 1%-os vizes oldata Sucker-gépen végrehajtott kísérleteknél olyan írezési tulajdonságokat mutatott, mely egyidejű lágyítási, puhítási funkciót is betöltött. A felületi kenéssel és lágyítással együtt csökken a súrlódás és az oldat szerkezeti ragasztó hatása következtében a szálszakadás mértéke lényegesen visszaszorítható, csökken a pihésedés, ami egyértelműen a vetés/gépóra teljesítményjavulásához vezetett. A kérdéses vegyületek a színezésnél is kiváló hatásokat mutattak. így HT Apparat-on végrehajtott diszperziós színezésnél a színező fürdőbe adalékolt 0,6—0,8% polietilénglikol-sztearát-acetát a diszpergálást és a diffúziót jelentősen elősegítette. A textilipari felhasználás vonatkozásában megemlítjük, hogy elsősorban mint antisztatikum és felületi kenő- illetve írezőanyag kerülhet felhasználásra, de előnyös tulajdonságai következtében különféle szi-t nergetikus effektusok kihasználására is lehetőség nyílik (appretálás, festés). A vegyületek nem ionos jellegéből adódóan, különféle egyéb komponenseket tartalmazó feldolgozási- illetve appretálási célokat szolgáló fürdőkben stabil és összeférhető. Megfelelő antisztatikus kikészítést biztosít, melynek következtében a textiltermék viselés közbeni tapadását megakadályozza, nem utolsósorban a szennyeződés mértéke csökken. A találmány szerint alkalmazott vegyületek antisztatizáló hatása kitűnően alkalmas különféle, elsősorban tisztítási célokat szolgáló fürdőkből való antisztatizálás tisztítással egybekötött egyfázisú végrehajtására. A mosás utáni öblítést nem soroljuk ide, de itt említjük meg, hogy a szokásos mosószerekkel történő mosás után ahol elsősorban sztatikus feltöltődésre erősen hajlamos poliakrilnitril, poliészter és poliamid ruhadarabokat alkalmaztunk, vizes oldatban utólagos öblítést hajtottunk végre, mely oldatban a hagyományosan alkalmazott öblítőszereken kívül a találmány szerint előállított vegyületek célszerűen megválasztott keveréke is jelen volt 8—10 g/les koncentrációban. Száradás után a kérdéses textiláruk amellett, hogy lágy, kellemes, puha fogásúak Voltak, feltöltődésre nem mutattak hajlamot. Meglepő volt az, hogy ez a hatás egy újabb mosás után is csaknem változatlan mértékben megmaradt. Általában 3—4, a találmány szerint előállított vegyszerrel történő kezelés nélküli mosás után csökkent az antisztatikus hatás oly mértékben, hogy a kezelés kívánt szint eléréséhez ismét szükségessé Vált. Hasonló viszonyokat találtunk perklóretilénes tisztítás esetén is. A szokásos tisztítóerősítők és az (I) általános képletű vegyületek alkalmas arányú keveréke perklóretilénes tisztító fürdőben kitűnően összefér, sőt habzásgátló tulajdonságai miatt tisztítástechnikai szempontból is előnyös hatást gyakorolt. A tisztított, erősen töltődőképes műszálas textiláruk töltődési hajlama megszűnt, kellemes, lágy fogásúak voltak. Meglepő és nem várt hatásokat tapasztaltunk tenzidek kombinációiban való alkalmazás esetén. Főként műanyagok, műanyag felületek, idomdarabok lemosására alkalmas tisztító illetve lemosószer összetételekben a találmány szerinti készítmény. A kérdéses tisztítószerek a szokásos anionaktív és nem ionos tenzidek vizes oldatai, melyekbe célszerűen megválasztott koncentrációban adalékoltuk az (I) általános képletű vegyületeket. A vizes oldatban jelenlevő mosóaktív anyagok mennyiségére vonatkoztatva a szóban forgó vegyületek koncentrációja a 10 súly%-ot nem érte el. Ilyen folyékony halmazállapotú lemosószerrel polimetilmetakrilát, kemény PVC és polisztirol felületeket mostunk, úgy hogy a lemosószert a szokásosan alkalmazott vizes hígításban vittük fel a felületre. A tisztítási folyamat, erősen szennyezett felületek esetén is tökéletes volt, alapos vizes öblítés után azt a meglepő hatást tapasztaltuk, hogy az előzőleg erősen sztatikus töltődésre hajlamos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
