176499. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas II sónak és amfoter elemek oxidjának és/vagy hidroxidjának és/vagy bázisos karbonátjának új szilárdtest szerkezetű módosulatait tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
176499 felszívódása az eddigieknél nagyobb mértékű és ugyanakkor kedvezőtlen mellékhatások nem jelentkeznek. FeSO, H3AIO3 1 +1 Diszperzió A szilárdtest szerkezetét röntgendiffrakciós módszerrel vizsgáltuk. ^rel ^hklÁ *rel dhklÁ *rel ^hkl  5 A találmány szerint úgy járunk el, hogy valamely 50 4,77 100 3,24 30 5,71 vas(H) sót valamely amfoter elem hidroxidjával és/vagy 20 3,81 90 2,40 100 4,55 oxidjával és/vagy bázisos karbonátjával a vas(II) sóra 100 3,41 95 1,91 50 4,07 számított 1: 4—1: 8, előnyösen 1: 6 atomsúly arány-30 3,10 90 1,47 20 3,38 ban, valamint kívánt esetben egyéb életfontosságú anor- 10 50 2,52 40 3,00 toxikus és/vagy folyékony hordozó- és/vagy kötő-, és/vagy segédanyagok jelenlétében homogenizálunk és a gyógyszergyártás önmagában ismert módszereivel szájon át adagolható készítménnyé kikészítünk. 15 A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módjaként amfoter elem oxidja és/vagy hidroxidjaként alumíniumhidroxidot és/vagy -oxidot, titándioxidot, magnéziumoxidot, hidroxidot és/vagy bázisos karboná- 20 tot alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárásban előnyösen vas(II) szulfátot és alumíniumhidroxidot alkalmazunk. Anorganikus nyomelemként réz, mangán, kobalt, cink és/vagy 25 króm sókat alkalmazunk. A vas(II) sókat alkalmazhatjuk granulátum formájában, amikor a granulátum tartalmazza az iners, nem toxikus hordozó- és/vagy kötő- és/vagy segédanyagokat, 30 valamint kívánt esetben az életfontosságú nyomelemnek sóit és vitaminokat is. A találmányunk értelmében előállított anorganikus szilárdtest szerkezete nem a kombinációs komponensek 35 szilárdtest szerkezetének addivitását mutatja, hanem egy új módosulatnak felel meg, amelyben a komponensek tulajdonságai előnyösen megváltoznak. Az új szilárdtest szerkezetű módosulat stabil, biológiai körülmények között a sósavas gyomorban és a béltraktusban aquo- 40 komplexet képez, amelyből a biológiailag aktív elem felszívódása rendkívül előnyös. A szilárdtest szerkezetre kvantitatíve jellemző pordiagramot Debye—Scherrer eljárással VEM típusú röntgen- 45 diffrakciós készülékben rézcső Kllfa sugárzással 40 kV és 20 mA üzemeltetéssel 1,5 árás expozícióval felvéve, a porfelvételen látható vonalak relatív intenzitása (Ire)) és a dhu értékek Angströmben az alábbinak adódott: A szilárdtest szerkezetben röntgendiffrakciós módszerrel kimutatható változást abban az esetben is tapasztaltunk, ha az 1 súlyrész vas(II) szulfáthoz 1—6 súlyrész alumíniumhidroxidot véve a keveréket nedvesen homogenizáltuk, majd kiszárítva tablettákká préseltük. Hasonló módon változott a diszperzió termikus sajátsága is. Paulik—Paulik—Erdey rendszerű derivatográffal 150—170 mg körüli anyagmennyiségeket 30 perc-1 fűtési sebességgel platinatégelyben meghatározva a kolloid alumíniumhidroxid (továbbiakban H3A103) valamint az egy rész vízmentes vas(II) szulfát (továbbiakban FeS04) egy, három és hat rész H3A103 által alkotott szilárd test az 1. ábrán bemutatott űerivatogramot eredményezte. A gyógyászati minőségű H3A103 230°-ig 22% nedvességet ad le, ugyanakkor FeS04 jelenlétében az ennek megfelelő arányps nedvesség 305—31Q° hőmérsékletközig távozik. Méginkább meglepő, hogy hő hatására a H3AIO3 két, 65°-on egy súlyváltozással nem járó valamivel nagyobb, 115°-on pedig egy súlyváltozással is együttjáró kisebb exoterm változást mutat. Ugyanakkor FeS04 jelenlétében az első exoterm csúcs 70—75° körül kisebb, a második csúcs 130—135° hőmérsékletre tolódik és ennek nagysága a szilárd test összetételétől függ. Legnagyobb a második csúcs az 1 +1 arányú összetételben az 1+3 aránynál a két csúcs közel azonos, az 1 +6 arányú összetételben a második csúcs már fel sem ismerhető. Ezekből következik az a nemvárt jelenség, hogy a találmány szerinti szilárdtestben mind a FeS04, mind a H3A103 saját tulajdonságai teljesen megváltoznak. Ennek molekuláris okait keresve infravörös spektrometriás vizsgálatokat is végeztünk. A felvételek Zeiss UR 20 spektrométerrel 400—4000 cm-1 tartományban káliumbromid pasztillatechnikával készültek. A vizsgált minták infravörös szinképi jellemzőit az alábbi táblázat tartalmazza: OHSÁVOK f«so4 sávok H3At03 FeS04 H3AIO3 3450 1650 1540 720 FeS04 3290 1630 1510 1180 1100 840 — 672 lFe + lAl 3350 1630 1505 1145 1096 835 — 671 lFe + 3Al 3420 1630 1515 1150 1096 832 — 670 lFe+6Al 3440 1630 1515 1145 1096 830 — 666 A táblázat adataiból kitűnik, hogy a két komponens jellemző sávjai az új szüárdtest szerkezetű módosulatban kismértékű hullámszám eltolódást mutatnak. Különösen jellemzőek az FeS04 840 és 672 cm-1 sávjai, amelyek a módosulatban az összetétel arányától függő eltolódást mutatnak, a kisebb hullámszámok irányában. A H3AIO3 720 cm-1 sávja egyetlen módosulatban sem jelenik meg. Ezek a színképi eltérések arra utalnak, hogy az új szüárdtest szerkezetű módosulatban két kompo- 65 nens között ligációs kémiai kölcsönhatás alakul ki. 2
